Ma 2020 október 22. Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.
24089edaa8775f2b94692d55b8a63c14.jpg

Boros Imre: Félretájékoztatás (2.)

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A hazai alacsony munkabér nem a magyar versenyképességnek, hanem a multinacionális cég nemzetközi versenyképességének a záloga.

A GDP, a jövedelem és a jólét kapcsolatait elemezve megállapítottuk, hogy a napi gyakorisággal emlegetett kommunikációs panel a bruttó társadalmi termékről, vagyis a GDP-ként ismert fogalomról a hazai közönség szempontjából komoly információt nem tartalmaz. Semmit, amiből a ha­zai jólét alakulására következtetni lehetne. Nagyon fontos jelzőszám ez viszont a hazánkban megtelepedett külföldi tőke számára, beleértve azokat is, akik ezután kívánnak itt megtelepedni. Az elmúlt negyedszázadban a GDP növekedését jórészt a külföldi szereplők hozták létre, és értelemszerűen a keletkezett haszon is nekik jutott. A GDP-ről szóló túltengő kommunikáció tehát nekik szól, miközben a hazai közönség szemszögéből ez inkább üres fecsegés.

A statisztikai eljárások ezzel szemben elhanyagolják azt, ami itthon valóban lényeges a jövedelmek alakulásával kapcsolatban. A kommunikáció pedig jószerivel ügyet sem vet rá.

Egy másik, főként a külföldi befektetőket érintő szereplő, a tőzsde is a súlyánál messze nagyobb teret kap a „tájékoztatásban”. Végső ideje, hogy a divatos gazdasági kommunikáció másik vezérszólamát, az exportvezérelt növekedést is vizsgálat tárgyává tegyük. Évtizedekig az volt a másik, gazdaságról szóló kommunikációs sláger, hogy a magyar felzárkózás azon múlik, hogy sikerül-e diadalra vinni az exportvezérelt növekedést, amelyben a GDP-növekmény zömét az export adja. Csak ismételjük, hogy az exportunk döntő hányadát a hazánkba települt multinacionális cégek teljesítik. Pontos nyilvántartás azonban az arányról nincs, hiszen ez nem lenne „politikailag korrekt”. Ezzel szemben azonban nagyon hasznos lenne, ha el lehetne különíteni a többségi hazai tulajdonban lévő cégek exportteljesítményét a többségi külföldi tulajdonban lévő cégekétől.

Nézzük meg ezek után, miként is működik egy hazánkba települt, exportra termelő multicég, természetesen a neve elhallgatása mellett – érthető okokból –, de egy valós külföldi gyártó konkrét mérlegadatainak felhasználásával. A céget 2012-ben alapította külföldi tulajdonosa hárommillió eurós alaptőkével. A magyar állam kiutalt a friss cégnek száztízmillió euró letelepedési pénzt, azzal, hogy hazai munkahelyeket fog teremteni. Az elmúlt években (a 2015-ös adatok még nem ismertek) a cég folyamatosan nyereséges volt. Az itt megtermelt nyereségét részben tőkésítette, részben kiutalta az anyacéghez.

Érdemes megvizsgálnunk a 2014-es mérleget. Ebből kiderül, hogy termelési értéke 2,8 milliárd euró volt. (Ez a hazai GDP majd 2,5 százaléka.) Biztosak ebben azonban nem vagyunk, mert fogalmunk sincs, hogy a termékek külföldön milyen áron keltek el. Vélhetően a tényleges árbevétel jóval nagyobb a 2,8 milliárd eurónál, de ez szigorúan védett üzleti titok. (Nesze neked GDP-definíció, amely szerint az nem más, mint a hazánkban megtermelt termékek teljes piaci értéke.) A 2,8 milliárd euróból jutott negyvenötmillió euró munkabérre, valamint tizenegymillió euró hazai bérjárulékokra, sőt a település is, ahol a cég székhelye van, kapott ötmillió euró helyi adót.

A cég fizetett hatvanötezer euró nyereségadót a hazai költségvetésnek. A 2,8 milliárd euró (vagy jóval több) GDP-ből tehát kevesebb mint százmillió euró vált hazai jövedelemmé, ami alig teszi ki a tekintélyes GDP két százalékát. Az ilyen típusú üzletek akár hazaárulásnak is tűnhetnének, ha nem tudnánk, hogy hazánkat sikerült alaposan eladósítani, jelentős részben külföldi pénznemekben, és ezzel kényszerhelyzetbe hozni.

A kényszerből azonban szabadulni szeretnénk. Egy hajdanán hatvan forint értékben elszámolt dollárhitelt a sokszori hosszabbítás után ma csaknem háromszáz forintból termelünk ki. Kétszáznegyven forintot fizetünk tehát azon felül, hogy közben a kamatokat is álltuk. Ezt a gyönyörűséget legutóbb a háztartások is megtapasztalták a devizaalapú hitelek kapcsán, az ország meg nyögi már több mint egy emberöltő óta.

A multik exportjából származó többletdeviza és az emiatt keletkező bevételi többletmilliárdok a fizetési mérlegben, lehetőséget adnak arra, hogy az árfolyambéklyótól végleg megszabaduljunk. Az adósságot a befolyt devizából forintra cseréljük. A multik exportjának ez és nem más a haszna, igaz, megalázóan olcsó bérekkel fizetünk érte. Az exportról és az exportdinamikáról is lehet azonban másként gondolkodni. Például, hogy az eszközökkel, amelyekkel a multikat nagyra hizlaljuk, ígéretes hazai tulajdonú cégeket is fejleszthetnénk.

Náluk ráadásul a megtelepedésre adott pénz állami üzletrésszé is változhatna, szemben a multikkal, akik ezt a hálás magyar nemzet ajándékaként kapják. Ezek a cégek részben állami pénzekkel belefoghatnának az exportképes termékek fejlesztésébe azokon a területeken, amelyeken még nem robogott el mellettünk az idő, vagy éppen fedezhetnék a piacra való jutásuk (visszakerülésük) marketingköltségeit. Az ilyen hazai exportcégeknél a teljes exportárbevétel – és értelem szerint a hazai is – nem csak GDP, de hazai jövedelem, bér, adó és vállalkozói jövedelem lenne.

Az exportdinamika valóban fontos forrása a gazdasági növekedésnek, de nem mindegy, hogy ez miként növeli a hazai jólétet. Végül feltétlenül meg kell említenünk azt a körmönfont „elemzői” érvelést is, ami nagyon félti a magyar versenyképességet attól a cseppnyi béremelkedéstől, ami az elmúlt néhány évben bekövetkezett. Valójában ki lesz az olcsó magyar munkabér miatt versenyképes? Nagyon is gyakorlati, de nem nevesített példánkból okulva erre is választ adhatunk.

A meg nem nevezett cég mintegy háromezer munkavállalóval gyárt évente százötvenezer járművet, mindenkire jut tehát ötven darab. A cég fizet átlagban évi tizenkétezer eurónyi bért a munkavállalóinak, évi negyvenötezer helyett, amit az anyacégnél fizetnek. Megtakarít tehát mintegy évi százmillió eurót, mert itt termel, s amiből részben itt, részben hazánkon kívül profit lesz. A válasz tehát egyértelmű: a hazai alacsony munkabér nem a magyar versenyképességnek, hanem a multinacionális cég nemzetközi versenyképességének a záloga. Ezt félti oly hevesen a hazai „ elemzők” egész csapata.

Boros Imre - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (1872) Belföld (5) Nagyvilág (1452) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Mondom a magamét (4868) Sport (729) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (491) Tereb (140) Autómánia (61) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Egészség (50) Heti lámpás (244) Tv fotel (65) Történelem (14) Rejtőzködő magyarország (171) Életmód (1) Titkok és talányok (12) Vetítő (37) Gazdaság (652)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>