Már legalábbis a felszínen. A történet valóságos, igazi mozgatórugóit feltehetőleg soha nem ismerjük meg, de a tanulságok levonása érdekében mégis kísérletet kellene tenni annak a mélyebb, tektonikai szintnek a megértésére, amely a lejátszás­technikai felszín alatt húzódik.

A világot irányító „birodalom” most korrupcióval vádolja a magyar adóhatóság vezetőjét és rajta keresztül valójában az egész magyar kormányzati rendszert. A vádak olyan előítéletekre és általánosításokra épülnek, amelyek tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy ennek alapján bármilyen eljárás indulhasson, de valószínűsíthetően nem is erről szól ez a történet. Még mielőtt azonban erre rátérnénk, érdemes kicsit elmerengeni a korrupció kérdéskörén is.

A korrupció a latin corruptio – romlás, rontás – fogalomból ered, és lényegében olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedetet jelent, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért, esetleg juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz segít másokat. A közösség javainak a fennálló jogi és/vagy erkölcsi normákat sértő módon való eltulajdonítása, nagyjából talán így foglalható össze a korrupció lényege. Valójában egy kísérlet ez a közösségi együttműködési hálóból való dezertálásra. Az ilyen normaszegés rövid távon az egyén számára mindig előnyösebb, mint a szabályok betartása. Persze azt is tudja mindenki, hogy hosszú távon és az egész közösség számára viszont kizárólag a normák mindenki által való betartása az egyetlen járható út. Minden ettől eltérő stratégia előbb vagy utóbb az egész közösség „erkölcsi és értelmi lezülléséhez” (Bibó István megfogalmazása), végső soron szétrohadásához vezet.

Bibó Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című nevezetes dolgozatában a félelem és hazugság öngerjesztő örvénylését nevezi meg a lepusztulási lejtő fő okaként. Azt, hogy már évszázadok óta hazug konstrukciókra épülnek a különböző berendezkedéseink. Mindez azért öngerjesztő, mert a hazugság félelmet, a félelem pedig újabb hazugságot szül. Ennek a történelmi hazugságkonstrukciónak a lényege az, hogy a minket éppen függésben tartó, tehát a tényleges hatalmat magáénak tudó birodalom diszkréten lopni engedi az éppen regnáló lokális uralmi eliteket, azok pedig ennek fejében engedelmesen tűrik, sőt elősegítik a birodalmi erőforrás-szivattyúk zavartalan működését. Vagyis mindez a birodalom és az őt engedelmesen kiszolgáló lokális kollaboráns elitek cinkos egyezsége az adott nemzet, ország folyamatos kifosztására.

A 2010 óta kormányzó elitek láthatólag egyre súlyosabb konfliktusba keverednek a birodalommal, mert megpróbálnának egy olyan új egyezséget létrehozni, amely alkalmas lehet a telhetetlen hatalom által kiszívott erőforrások arányának csökkentésére. Hogy a dolog nem veszélytelen, azt a cseh miniszterelnök tavalyi, a felszínen kicsit eltérő, ám lényegileg nagyon hasonló „forgatókönyvre” épülő megbuktatása is jelzi.

A birodalom által most hangoztatott korrupciós vádak kétféle értelemben is hamisak és álságosak. Az egyik ok, hogy mint az imént jeleztem, évszázadok óta, mint most is, éppen a birodalom korrumpálja a lokális eliteket, így váddal leginkább saját magát illethetné. Másrészt a világot most uraló, látszólag amerikai, de valójában a globális pénzoligarchia által üzemeltetett birodalomnál korruptabb konstrukciót még nem ismert a történelem. Az elmúlt hat év során az amerikai állam a legnagyobb amerikai pénzhatalmi struktúrákra – pl. Bank of America vagy a Goldman Sachs – az egyévi magyar GDP-nek megfelelő összegű bírságot vetett ki. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa.

De hát akkor miről is szól ez a történet? Szóval ki kit tilt ki? Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, nézzük meg, mi van igazán mélyen, a függöny mögött. A világot most már lassan egy évszázada uraló amerikai dominanciájú angolszász birodalom, amelyet valójában egy láthatatlan globális pénzhatalom mozgat, az elmúlt két évtized során egyre súlyosabb kihívásokkal néz szembe. Bár potenciális riválisai, Nyugat-Európa, Oroszország és Kína egyenként esélytelennek tűnnek vele szemben, de az elmúlt két évtized során egy olyan, egyre szorosabbá váló együttműködési rendszer látszik kialakulni e riválisok között, ami méltán tölti el aggodalommal a birodalom uralmi csoportjait. Nincs tehát abban semmi meglepő, hogy tudatosan igyekszik ezen „eurázsiai földhíd” mindhárom elemét destabilizálni, illetve a köztük meglévő együttműködést ellehetetleníteni, vagy legalább is megnehezíteni. Minderről a javarészt rejtett, de mind nyilvánvalóbb súrlódásról csak nagyon korlátozottan lehet a nyilvánosság előtt értekezni, mert mind a véleményhatalomként működő globális médiumok, mind a „világelbeszélés értelmezőhatalmi fegyverei” alapvetően a birodalom ellenőrzése alatt állnak. És e birodalom láthatólag nem tűr semmiféle eltérést azoktól az általa követendőnek tartott irányoktól, amelyek megsértéséért próbál most „globalokalodában” tartani minket.

Ám, tekintve, hogy a világot napjainkig meghatározó 1945-ös jaltai egyezségrendszer összeomlott, ha Magyarország nem akar újra egy összeomló birodalom romjai alá szorulni, meg kell őriznie cselekvési szabadságát. Bármi áron.

Bogár László – magyarhirlap.hu