- 0
Szerzőnk - a New York Times riportere, kitűnő könyvek társszerzője, értékes díjak tulajdonosa - írt egy Magyarország számára igen fontos könyvet az emberi szokásokról.
Szokásaink azok a tudatunkat kikerülő, döntést nem kívánó cselekvéseink, amelyek rejtve meghatározzák életünket. Egy szokás öntudatlanul alakul ki: először havonta egyszer, majd kéthetente, majd heti több alkalommal teszünk valamit, ami megrögzött szokásunkká válik. Cigarettaszünetet tartunk vagy kiugrunk egy kis édességért, mert már nagyon unjuk a munkát. Hazaérve megbontunk egy üveg bort, mert lazulni szeretnénk, bevágunk egy nagy vacsorát, hogy legyen valami jó aznap, hitelből vásárolunk, hogy gyorsan megkapjunk egy áhított tárgyat. Szokásaink egy vágyra épülnek, találunk egy indító jelet - pontban 3 órakor felállok kifújni magam -, kiugrom nassolni, majd jön a jutalom: az édesség boldogsághormont termel. Számos szokásunk jó érzést kelt, de végül rosszat tesz nekünk: túlsúly, függőség, eladósodás, romló teljesítmény lesz az ára az ismétlődő pillanatnyi jutalomnak.
Szokásaink nyomán megváltozik agyunk működése. Akkor is automatikusan végigfutnak rossz szokásaink, ha már tudatosan szeretnénk megválni tőlük: már fogyni szeretnénk, már el szeretnénk hagyni a cigarettát és a sok alkoholt, de agyunkba bevésődött a korábbi rossz szokás. Régi szokást csak úgy lehet kidobni, hogy mással, máshogy elégítjük ki vágyunkat: kitörölni nem lehet, csak felülírni. Unalmas a munka? Nassolás helyett beszélgessünk. Lazítani szeretnénk munka után? Bor helyett jöjjön egy finom tea. Cigaretta helyett mozogjunk, nagy evés helyett szintén. A felülíráshoz mindig meg kell tartani a régi szokás időpontját és jutalmát.
Magyarország polgárai és állama egy sor rossz szokást épített fel a 2008-as nagy válság előtt, amiért nagy árat kell fizetnünk a válság utáni új korszakban. Legalább 12 igen rossz szokásunk alakult ki, melyekről már kezdünk leszokni, de messze még ezek jó szokásokkal való felülírása. Nézzük ezeket: magas költségvetési deficit eltűrése, eladósodás mindenkinél, nem forinthitel felvételének megengedése, külső pénzügyi függés erősítése, csökkenő megtakarítási hajlam elfogadása, magas munkanélküliség segélyezéssel való kezelése, alacsony foglalkoztatás adottságként való kezelése, adókikerülés eltűrése, duális gazdasági szerkezet elfogadása, a külföldi pénzügyi szivattyúk csendes tűrése, az állam szétesésének szó nélkül hagyása és a "merjünk kicsik lenni" nemzeti pesszimizmusra buzdító felfogásának lenyelése.
E rossz szokások igen veszélyesek az új korszakban, fennmaradásuk lehetetlenné teheti nemzeti céljaink elérését ebben a században. Szokást nem lehet kitörölni, de új szokással felül lehet írni. A szokások nem azonos súlyúak: néhány kulcsszokás mellett sok a kisebb jelentőségű. Ha a kulcsszokásokat felülírjuk, szinte észrevétlenül az összes többi is átíródik. Hazánk esetében két kulcsszokás felülírása vezethet el a többi felülírásához: az eladósodási hajlam és a munkátlan élet elfogadásának felülírására van szükség.
Az államnál kezdtük, mert az állami eladósodás mindenki másra hatott, ráadásul az állam engedte meg a külföldi pénznemben való magánadósságot. Ezt a rossz állami szokást az alaptörvénnyel és az új gazdaságpolitikával sikeresen felülírtuk. A munkátlan élet rossz kulcsszokásának felülírását is megkezdtük. Ami a foglalkoztatás, az adórendszer és az oktatás terén történt, azért történt, hogy többen és többet dolgozzanak, segély helyett munkára épüljön a társadalom.
Már érezhető rossz szokásaink felülírása, de idő kell még a teljes fordulathoz.
hetivalasz.hu - Matolcsy György