A néhány év múlva nyugdíjba menők nagy része már az új rendszer szerint fogja kapni a nyugdíját, azaz az összeget az alapján fogják megállapítani, amennyit a magánnyugdíjpénztárba a munkavállaló befizetett. A befizetéseket saját számlán gyűjtik és figyelembe véve a hozamokat is, a nyugdíjazáskor megállapítják a kifizetendő nyugdíj összegét.

 

 

A svéd modell ezt a két rendszert próbálja ötvözni, úgy tűnik, sikerrel. Mi a rendszer lényege?

1         A nyugdíjjárulék 18,5%, melynek felét fizeti a munkáltató, felét a munkavállaló. (Magyarországon 24% nyugdíjjárulékot fizet a munkáltató és 9,5%-ot a munkavállaló.)

 

2         A járulék nagy része az ún. virtuális egyéni számlákon kerül jóváírásra, így a befizetések alapján határozzák meg a nyugdíj összegét. Aki nem fizet járulékot, az elvileg nem kap nyugdíjat. Létezik egy ún. garantált nyugdíj, amit az állami költségvetésből fizetnek, ez azoknak jár, akik egyébként nem lennének jogosultak a nyugdíjra. (Magyarországon is létezik egy minimum nyugdíj és garantált állami nyugdíj a kétpilléres rendszerben is van. A garantált, ill. minimum nyugdíj természetesen alacsony összegű, a megélhetéshez kevés, de a semminél több.)

 

3         A nyugdíjkorhatár Svédországban 65 év (nem is értem, honnan vették a 70 évet egyes politikusok), de ennél korábban is nyugdíjba lehet menni, 61 éves kortól csökkentett összegű nyugdíjat igényelve. (A nyugdíjkorhatár 65 évre emelése Magyarországon is folyamatban van, hosszú távon biztos, hogy szükség lesz rá a társadalom elöregedése miatt. A 70 éves korhatárt viszont nem tartom reálisnak a lakosság egészségügyi állapotát figyelembe véve.)

 

A svéd modellben tehát léteznek az ún. virtuális egyéni számlák, de a tényleges nyugdíjat nem a korábban befizetett pénzből fizetik, hanem a jelenlegi munkavállalók által befizetett járulékokból, ebből a szempontból ötvözik a Magyarországon működő két különböző rendszert. Hazánkban ennek a modellnek a bevezetése valószínűleg nem lenne sikeres, mivel a jelenlegi munkavállalók által befizetett járulékok nem fedezik a nyugdíjakat, a központi költségvetésnek nagy összeggel kell a társadalombiztosítási költségvetést kiegészíteni, ezért a modell átvétele esetén veszélybe kerülnének a jelenlegi nyugdíjak. Azt azonban tudnunk kell, hogy bármilyen modellt is tekintünk alapnak, egy az egyben nem lehet átvenni a más országokban jól (vagy kevésbé jól) működő rendszereket, mert mindenhol figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat.

 

 

Mindenképpen érdemes viszont mérlegelni, hogy mely elemek működnének jól itthon is, és azok bevezetésén elgondolkodni.

Nagyon fontos dolog: egy nyugdíjrendszer átalakítása nem megy egyik napról a másikra, csak fokozatosan történhet úgy, hogy a jelenlegi nyugdíjasok, vagy egy-két évvel nyugdíj előtt állok jogai a lehető legkisebb mértékben sérüljenek. Időt kell hagyni, hogy mindenki fel tudjon készülni a változásokra. De tény: változásokra szükség van, a jelenlegi rendszer nem tartható fenn sokáig, a költségvetés nem fogja bírni a kiadások finanszírozását hosszú távon.

 

 N. R. Ágnes