Ma 2020 augusztus 08. László napja van. Holnap Emőd napja lesz.
b6a21bf9ed042b2c63a1f7173f21fd48.jpg

Rajtunk Trianon árnyéka

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A második világháború után létrejött nemzetközi pénzügyi rendszert hosszú ideig divatos volt aranydeviza-standardnak titulálni, noha a komoly elemzők az első perctől kezdve számoltak azzal, hogy az előbb-utóbb az aranytól elszakított dollárstandarddá válik.

Keynes kísérletét, egy mind a túlzott fizetésimérleg-deficitet, mind a túlzott többletet hatékonyan meggátolni képes elgondolását egy soknemzetiségű klíringre, erőből lesöpörték.

Az erőt az USA akkori dominanciája adta. Eleve számolva az időről időre automatikusan létrejövő fizetésimérleg-problémákkal, s azok zavaró hatásainak elhárítására hozták létre az IMF-et. Az IMF szolgáltatja intézményileg azt a biztonságot, amit Keynes modelljében maga a rendszer adott volna. Az akkori világgazdaság két fajsúlyos szereplője közül a gyengébbik (Németország nélküli) Európa azt a biztosítékot kapta, hogy az IMF élére mindig európai vezérigazgató kerül. Érdemes elgondolkodni azon, hogy európaiként mindig francia személyek lettek az IMF vezérigazgatói. A négy legutóbbi esetben Jacques de Larosier, majd Michel Camdessus, akit a székben Strauss-Kahn követett, és most ismét franciára esett a választás Christine Lagarde személyében.

E neves szakemberek előzőleg vagy IMF-es mandátumuk után saját hazájuk jegybankelnökei vagy pénzügyminiszterei voltak. Az Egyesült Királyság amerikai zsebben volt már régóta, a kontinensen pedig a második világháború után nem tekinthető véletlennek, hogy éppen a franciákra esett a domináns amerikaiak választása. Lévén rajtuk kívül később is csak a hajdani NSZK képviselt jelentékeny világgazdasági súlyt, de a hatalmi képletbe nem lehetett beleilleszteni. Az IMF ilyetén felállása ugyanis egyértelműen a második világháború fő nyugati győztesének, az USA-nak kedvezett, de az IMF elfranciásításán keresztül európai pénzügy-politikai főszereplőként az első világháború utáni feltételek meghatározását ügydöntőként vezénylő Franciaország jutott kulcspozícióba. A kissé hosszúra nyúlt okfejtésre azért volt szükség, hogy némiképpen megértsük Christine Lagarde regnáló IMF-vezérigazgató ellentmondásos nyilatkozatait, és a nyilatkozatokkal hol szinkronban lévő, hol azt homlokegyenest tagadó IMF-es gyakorlatot.

Az IMF intézményi hivatása, hogy fizetési nehézségekkel küzdő országait átmenetileg forrásokhoz juttassa, majd a forrásokért cserébe olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket kérjen, amelyek segítségével a fizetési helyzetük stabilizálható. Ezek többnyire megszorítások. 1989 óta a politika dimenziója kiegészült azzal, hogy hallgatólagos vállalásként a globalista erők érdekeit szolgálva a gazdaságok „rendbetételére” az IMF privatizációt, deregulációt és liberalizációt követelt, megkönnyítve a bajban lévő országok belpiacára a globalisták könnyű és gyors tőkemegtérüléssel kecsegtető behatolását. Így nem maga az IMF követelte a megszorításokat, hanem megtette azt helyette a behatoló globális tőke, amely profitként és kamatként elszívta az adóztatható jövedelmek nagy részét. Rövid távra valóban előállt némi egyensúly és javulás is, köszönhetően a privatizációs bevételeknek. A globalizálódást azonban később a legtöbbször még nagyobb egyensúlytalanság követte, aminek eredménye az IMF által javasolt újabb és újabb megszorítás lett. A sorozatos kudarcokat felismerve jelentette ki Christine Lagarde néhány hónapja, majd ismételte meg a közelmúltban, hogy a megszorítások politikája nem vezet sehova, mert a gazdasági kilábalás nem sprint, hanem hosszútávfutás lesz. Az utóbbi kijelentés hat év válság után nem látszik elkapkodottnak. Most éppen a görög helyzet kapcsán kardoskodott azért, hogy a feltételeken úgy kellene enyhíteni, hogy a görögök kapjanak további két év haladékot az államkasszájukon keresztül a bankokba pumpált pénzekért cserébe. Azaz legyen idejük arra, hogy folyamatosan zuhanó gazdaságukat végre növekedési pályára állíthassák.

A görögökkel szembeni lágyszívűség haragot váltott ki a német pénzügyminiszterből, aki nem óhajt pardont adni a görögöknek. A szomszédos Románia előző kormányát megszorításokba hajszolták, s ez a bukását okozta. Nem volt irgalom, a közszolgálat létszámával együtt béreket és nyugdíjakat kellett csökkenteniük. Történetesen ez volt az első román kormányzat, amelyik néhány ponton megértőbben viselkedett kisebbségi és partnerségi ügyekben hazánkkal. A Ponta-kormány visszaállt a hagyományos magyar kártyával operáló stílusra. Az IMF-feltételekből ők lazításokat kaptak, a költségvetési hiány lehet néhány tizeddel rosszabb, visszakaphatják elvett bérük egy részét a közszolgák, beleértve a pedagógusokat is, pedig Románia a szigorúbb stand by hitelkeretet kapja, amellyel állandó IMF-ugráltatás jár. Lazább gúzsban a tánc is könnyebb, legyen reménye Pontának, hogy decemberben a választásokat is megnyeri. Hazánk az iskolapéldája az IMF-regulák teljes kudarcának. 1981 óta vagyunk tagjai a szervezetnek. Azóta ez az ötödik vendégszereplésük nálunk, ebből az eddigi négy alkalommal stand by hitelt nyújtottak, és feltételeket diktáltak. Az általuk javallt feltételrendszerben a magyar gazdaság emberemlékezet óta a leglassúbb növekedési ütemet mutatja, gyakorlatilag stagnál. (A rendszerváltás utáni átlagos 1,5 százalékos növekedés inkább csak statisztikai jelzése a növekedésnek.) Ráadásul legutóbb hazánk nem pénzátutalással járó stand by hitelt kért, mert nem forrásra, hanem piaci működési biztonságra van szükségünk, például a spekulatív támadások kivédésére. Az IMF viszont kitartóan mégis stand by feltételeket ajánl, azaz megszorításokat, tehát további stagnáltatást növekedés helyett. Talán nem túlzott a kijelentés, hogy a Trianonban elkövetett gaztett hazánk ellen nagyon hosszú árnyékot vetett. Christine Lagarde és az IMF is azon dolgozik, hogy az évszázados árnyék továbbra is rajtunk maradjon.

magyarhirlap.hu - Boros Imre

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (5) Nagyvilág (1450) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1571) Rejtőzködő magyarország (171) Életmód (1) Jobbegyenes (1815) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Gasztronómia (539) Egészség (50) Mondom a magamét (4710) Gazdaság (652) Autómánia (61) Tv fotel (65) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (489) Vetítő (37) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Tereb (140) Történelem (14) Heti lámpás (242) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>