Ma 2020 szeptember 22. Móric napja van. Holnap Tekla napja lesz.
d25e9fd1864ecbaedfb6241566f2226a.jpg

Szent István vacsorája

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
 

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.

Meghalok, meghalok… kezdettel és címmel fájdalmas, drámai erejű siratóéneket komponált Kodály Zoltán 1957-ben, jóllehet egyszer már, pályája elején, 1908-ban Két zoborvidéki népdal címmel női karra feldolgozta azt a népdalt, amelyet 1906-ban gyűjtött a Nyitra megyei Kolonban. Az első két strófája így szól: Meghalok, meghalok, / Még beteg sem vagyok, / Kolonyi temetőn / Nyugonnyi akarok. / Érted vagyok, érted, / Érted ilyen beteg, / Teérted lél, ruzsám / Mindennapi hideg.
Kolon Nyitrától kilenc kilométerre fekvő ősrégi település: Zoborvidék tizenhárom falujának egyike. (Az 1991. évi népszámlálás szerint a falu lakosainak száma 1380. Ebből magyar nemzetiségű 902, szlovák 463.) „A XII. század elején a nyitrai vár, majd a zobori kolostor tulajdona – írja a faluban és a faluért élő Sándor János. – A hagyomány úgy tartja, hogy Zoboralja falvai honfoglalás kori székely települések. Kolon nevét is egy székely vitéztől, Kolon Andrástól származtatják. Lakóinak feladata volt a 617 méter magas Zsibrice alatti átjáró, a Nyitra völgyébe vezető gyepű védelme. Az Anjou királyok idején a Somogy megyei Gatal nemzetség birtokolja a települést, amely felveszi a Kolonyi nevet. A falu templomának építését a hagyomány István királytól származtatja: Szent István vadászat közben a »Szentegyházparton« pihent le kíséretével, hogy megvacsorázzon. Miután rájuk esteledett, sietve elindultak, hogy még idejekorán Nyitra várába érjenek. Útközben vették észre, hogy a király ezüst evőeszköze a vacsora helyén maradt. Az uralkodó visszaküldte érte egyik csatlósát. A szolga attól tartott, hogy a sötétben nem leli meg azt. Nagy meglepetésére ott, ahol a király megpihent, két égő gyertya világított. Ennek a csodának az emlékére rendelte el István király, hogy azon a helyen templom épüljön. A régészek szerint valószínűbb, hogy a templom 1070-ben, Szent László uralkodása alatt épült. Renoválva 1659-ben, majd 1737-ben volt, 1933-ban átépítették.”
A templom a falu fölötti kiugró domb tetején áll, alatta a temető. Azért jöttünk ide, hátha megtaláljuk Szalai Zuza sírját. Őt Kodály révén ismerjük: „Nálunk még háromszáz éve ugyanaz a dal zenghetett várban és kunyhóban – írta egyik tanulmányában 1925-ben. – Azóta a vár romba dőlt; ha áll, lakója idegen, vagy hűtlen lett a magyar dalhoz… Amit háromszáz éve az Esterházy-palotákban daloltak, azt ott ma már nem tudják. De tud még belőle Szalai Zuza, kis töpörödött öregasszony Kolon nevű kis zoboraljai faluban.”
A sírok között járva eléggé meggyőződés nélkül fényképezgettem, s mivel a köd akkor mindent eltakart, újra eljöttem ide. A templom mellől a gímesi várrom akkor éppolyan jól látszott, mint az alattam fekvő temető. Amikor az ott készült képek közül az itt láthatót nagyítottam, észrevettem, hogy a távolban, a falun túlra vivő úton, mint a mesében, hárman mennek valahová. Ki az autóbusz-megállóhoz, s onnan tovább, „Nyitráre”. Mert ezt itt így mondták, és még ma is így mondják.

Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Flag gondolja (33) Mondom a magamét (4803) Tv fotel (65) Történelem (14) Tereb (140) Nagyvilág (1452) Titkok és talányok (12) Politika (1571) Mozaik (83) Vetítő (37) Sport (729) Mozi világ (440) Kultúra (6) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539) Belföld (5) Gazdaság (652) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Heti lámpás (243) Jobbegyenes (1850) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Irodalmi kávéház (490)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>