Ma 2020 szeptember 25. Eufrozina, Kende napja van. Holnap Jusztina napja lesz.
f47b0429f2b1c083ba0ae7127fcc1038.jpg

Só, zászló, szabadság

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

„Nincsen e világon,
Nem maradt már semmi:
Esze komám, ideje már
Rákócziért menni.”

Ady Endre

Esze Tamás alakját, a történelemben betöltött szerepét jól ismerjük, nem kell magyarázni. Ez az egyszerű parasztember – II. Rákóczi Ferenc tarpai jobbágya – seregével maga ment a fejedelem elé. Amikor Rákóczi meglátta őket a határon, alig hitt a szemének. A csapat akkor alig 200, rossz parasztpuskákkal fölszerelt gyalogosból és ötven lovasból állt. Ám csodák csodája: Esze Tamásnak köszönhetően a létszám néhány nap alatt háromezer főre duzzadt. Ismét alig hitt a szemének Rákóczi, amikor látta, milyen emberfeletti küzdelemre képesek ezek az elszánt szabadságharcosok: „Az utakat annyira elöntötte a sár, a víz és a mocsár, hogy a gyalogságnak majdnem egész nap térdig vízben kellett gázolnia. De hol az a nehézség, amelyet a bátorság és a jóakarat ne tenne könnyűvé? Ez a fegyvertelen, félig meztelen nép követte zászlóit, elhagyta házát és gyerekeit, mindenfelől hozzám sereglett, és beállt katonáim közé” – írja visszaemlékezéseiben Rákóczi.
1703. május 21-én egyszerre három helyen bontották ki Rákóczi zászlaját: Tarpa, Vári és Beregszász piacán. Itt ringott Rákóczi szabadságharcának bölcsője. De ide sorolható a közeli Tiszaújlak is, ahol az alábbiak történtek három nap múlva – Legaza László rövid összefoglalóját idézem: „A paraszti származású Esze Tamás rendszeresen sóval szekerezett le Máramarosból Debrecenbe. Egyik útján a tiszaújlaki sótisztek belékötöttek, elvették szekerét, és falujában, a közeli Tarpán kifosztották portáját. Megvette a maga kárát, amikor 1703. május 24-én reggel 7 órakor szegénylegényekből verbuvált két gyalogoscsapattal és negyven lovassal rajtaütött a sóházon. Itt 14 muskétásból és egy hadnagyból álló őrségből négyet levágott, a többi közéjük esküdött.”
Ez az épület ma is áll, falán emléktábla jelzi a legelső kuruc harci cselekményt. A mellékelt képen jól látszik, hogy eléggé kopottas, s így nem „turistacsalogató”. Mégis ajánlom a helyet azoknak, akik a történelemről s így szükségszerűségről és véletlenről gondolkodnak.

 Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1452) Életmód (1) Tv fotel (65) Vetítő (37) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1853) Történelem (14) Heti lámpás (243) Politika (1571) Tereb (140) Mondom a magamét (4812) Gasztronómia (539) Flag gondolja (33) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (652) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (6) Belföld (5) Irodalmi kávéház (490) Szépségápolás (15) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>