Ma 2020 február 19. Zsuzsanna napja van. Holnap Aladár, Álmos napja lesz.
0e7b6d370d233c8d60b92a3f183ade1e.jpg

„Regét susog a rom szele”

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

A középkori Magyarországon Szepes vára volt a legnagyobb: területe meghaladta a három hektárt. Építésének kezdetét egy monda a honfoglalás idejére teszi. Árpád vezéreinek egyike egy havas hegycsúcsot pillantott meg a távolban, s elhatározta, hogy oda várat épít.
„Hogy, hogy nem, ebben a pillanatban hosszú szakállú, ismeretlen kis ember lépett eléje, mintha a semmiből ugrott volna elő. Hegyes süveget, bőrzekét viselt, oldalán kalapács lógott és zörgő tarisznya. Bocskorának talpa nyírfakéreg volt.
– Uram – hajolt meg –, hallottam, mint tervezed várad építését a legmagasabb csúcsra. Arra kérlek, ne bánts bennünket, hagyd meg nyugalmunkat, azok a hegyek a mieink, jótét hegyi szellemeké. De nem is lenne jó neked odafenn a felhők között lakni. Ott fönn hideg van, örökös szél fúj, nyáron is havazik, nem lenne az a vár kedvedre való.
Bors vezér összébb húzta magán a farkasbőr zekét, nem szeretett fázni. A hegyi szellem elhallgatott valamit előtte, azt mégpedig, hogy a Tátra kincseit, aranyát, ezüstjét, drágaköveit ő őrizte tizenkettedmagával évezredek óta, s nem szeretett volna Bors vezérrel osztozni a tenger drágaságon.
– Uram, szebb és jobb helyet ajánlok neked, hová várad építsd, s ha elfogadod, ígérem, unokáid unokáiban is gazdag leszel, és aki a várban uralkodik, mindvégig irigyelt s hatalmas marad.
– Legyen – bólintott Bors vezér –, mutasd meg a helyet!
– Nem én mutatom meg, hanem a sas, a zerge s a vakond!
A hegyi szellem hármat tapsolt, és a legmagasabb csúcsról előszállt egy óriás sasmadár. Hosszan keringett erdők s völgyek fölött, majd egy helyen, fenn a levegőégben, úgy állt meg, mintha odaszegezték volna az ég kék falára; majd hirtelen lecsapott, meglátott egy zergét, de a zerge eltűnt, a sas nem érhette el.
– A sas a helyet jelölte ki, uram, egyforma messzire a Hernádtól s a Poprádtól. A zerge a sziklát, amelyet még éppen át tudott ugrani. S látod, a vakondok ide-oda mászik, nem talál mély földet a szikla tetején, ahová bemásszon: erősek lesznek az alapok, amelyeket ott a kövekbe vájatsz! Áradás, vízözön váradat nem éri, a várad magas lesz, falai erősek.
– És villám, ha éri, tűz, ha emészti? Arról mit jósolnak állataid?
A kérdés elhangzott, de válasz nem jött rá, a szellem eltűnt, mindössze három feleletet adott. Ennélfogva a várat – mely a Szepes nevet kapta – vízáradás nem érte, falait magasra húzták, messzire látszottak, s szilárdak lettek, mint a szikla. De tűzvész sokszor érte, számtalanszor dúlta, végül is leégett.
Sok kézen ment keresztül a vár Bors vezér halála óta; volt úgy, hogy Csák Máté volt a vár nagy hatalmú ura, volt úgy, hogy a huszita Jiskra telepedett belé. Mátyás király csinált rendet végül Szepesben, kedveltjeinek, a Szapolyaiaknak adta a tartományt. Ők lettek a szepesi grófok.”
Ekkor kezdődött a vár fénykora. Ez lett a nagy hatalmúvá váló család állandó lakóhelye. 1487-ben itt született János, aki 1526-ban az utolsó nemzeti királyunk lett. 1528-ban kétheti ostrommal vették be Ferdinánd seregei Szepes várát. 1531-től újra Thurzó-birtok. A család kihaltával az 1630-as években a Csákyak lettek a vár urai. Pompásan bútorozott, fényes rezidenciává alakították, visszatért a vár régi fénye. 1707-ben azonban a családtagok elunták a középkori, kényelmetlen palotát, s más kastélyaikba költöztek. Egy időre kuruc, majd császári kézre került a vár, ám különösebb baja nem történt. Elhagyatottan állt a XVIII. században, s végül egy 1780-ban kitört tűz – más hagyomány szerint villámcsapás – okozta a vesztét. Azóta tetőtlen rom. Most is úgy van minden, ahogy Tompa megénekelte regéjének végén: „Most ujra mély csend sátoroz / A szirti vár körében; / De a csend nem magába’ van, / Emlékezet lakik vele; / S Szepesvárnak barnult falán / Regét susog a rom szele.”

 

Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Sport (729) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (1690) Tereb (139) Gasztronómia (539) Belföld (5) Irodalmi kávéház (479) Tv fotel (65) Vetítő (37) Mondom a magamét (4318) Gazdaság (637) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (42) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Életmód (1) Kultúra (4) Nagyvilág (1446) Történelem (13) Egészség (50) Heti lámpás (232)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>