Ma 2020 november 28. Stefánia napja van. Holnap Taksony napja lesz.
2ae5ec42ba3567a42c38a824a461e21f.jpg

A kapuja kilenczáros

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

A kolozsvári Szabó-bástya képe látható itt a XV. századi várfal maradványával. Talán csak ennyi lenne a kép alatt, ha illusztrációként állna egy könyvben. Szerencsénkre most e képhez illő idézetet is tudunk tenni. Megkockáztatom: nagy valószínűséggel alig lesz valaki, aki ennek az írásnak a szerzőjét kitalálja. Egy régi íródeák leveléből idézünk, amelyben a négyszáz évvel ezelőtti Kolozsvárt mutatja be:
„Hajnaltól alkonyatig tartó utazás után érkeztünk Kolozsvárra, mely város fallal kerítve, Erdély szívében, hegyek között terül, a falakról ágyúk s szakállos puskák ásítanak. De tövében a számos szekér, a sürgő-forgó parasztnép arról tanúskodnak, hogy a város eleven, vidéke gazdag, és semmiféle dúlásnak nincsen kitéve. A falakon öt kapubástya magasodik, melyek közül mindeniket más és más céh férfiai védelmezik. Magunk a középkapun hajtánk a városba. Ezt pediglen a mészárosok céhe oltalmazza. Nagyuramat mindenfelé ismerni s tisztelni láttam. Miért is a kapunál semmiféle kérdezősködéssel nem háborgattak bennünket. Midőn kocsink a tágas Közép utca kátyúin, sarán s tavaszi tócsáin döcögött, még világos vala s a tájék eleven. Láttam minden rendű s rangú népet. Gubás s bocskoros parasztokat. S a városi magyar polgárságot dolmányban, süvegben s fél szárig érő csizmában…
A Közép utca mindkét során magos s hegyes tetejű, nyitott padlású házakat találtam, amelyek mögül tornyatlan templom teste emelkedett. A piacra érve másik templomot láttam. Ez már tornyos s ékesen csipkés falú, csak kár, hogy oldalait teljességben körülveszik s elfedik mindenféle apró házak, boltok, műhelyek s kamarák, melyeknek pedig könnyen lehetne a tág falakon belől, másfelé helyet találni. E templom az egy Istent valló unitárius felekezeté, aminthogy a magyar polgárság nagy része is egyházuk híve. A piac körül már emeletes, lábos, árkádos házakat láttam… Amennyire sebes utazás közben tapasztalatokat lehet gyűjteni, észrevevém, hogy az aranymívesek mily szép ékszereket s fegyvereket, a tölcséresek mily szép kelyheket készítenek, s egyáltalában, mily ügyes s szorgalmas minden céhük, s mennyire verzátusak mesterségük öszszes fortélyában.
Elmondták, hogy Kolozsvár lélekszáma kiteszi az ötezret. Derék numerus. S mégis én úgy érzem, kedves bátyám, hogy e városra s egészséges, szíves, okos népére még további szép gyarapodás s fontos sors vár…”
Most ideírom ezen írás keletkezésének dátumát: 1924. A nevet is elárulom, mert biztosan nem fogják kitalálni. Ám az gyanítható a fenti szövegből, hogy írója nagyon ismerhette ezt a várost. Aki így vélekedik, jól teszi, mert a fenti sorok írója nem más, mint Hunyady Sándor, akinek édesapja Bródy Sándor, édesanyja Hunyady Margit, a kolozsvári színház drámai hősnője volt. Itt született, s ahogy írja egyik vallomásában, a kolozsvári Séta téren tolták a gyermekkocsiját, itt tanult meg beszélni és írni. És ugyancsak itt kezdődött el újságírói pályája is. Persze hogy szépnek, nagyon szépnek látta és tudta ezt a várost, amelyre – hite szerint – szép jövő vár.

 

Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (37) Történelem (14) Nagyvilág (1452) Mozaik (83) Heti lámpás (246) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Autómánia (61) Belföld (5) Mondom a magamét (4937) Jobbegyenes (1907) Tereb (140) Rejtőzködő magyarország (171) Egészség (50) Irodalmi kávéház (492) Gasztronómia (539) Sport (729) Gazdaság (655) Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Kultúra (6) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>