Ma 2020 január 19. Sára, Márió napja van. Holnap Fábián, Sebestyén napja lesz.
1fa4c5fe991537919663e809317621fa.jpg

Napóra ködben

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.

Lassan negyven éve, hogy gimnazistaként novemberben kivittek bennünket Grábócra mezőgazdasági munkára, s én kukoricatörés közben egy domb tetejéről néztem az elhagyott kolostort. Mivel az egyik kémény füstölt, azon gondolkodtam, hogy a szociális otthon szomorú lakóin kívül vajon lakik-e itt szerzetes. L. Szabó Tünde kis füzetéből tudtam meg, hogy Babity Alekszej lakott itt. (Ő volt az utolsó szerb szerzetes, aki 1977-ben halt meg.) Most két apáca gondozza a szépen helyreállított műemléket. De hogy kerültek ide, ebbe az eldugott völgybe szerbek? Az említett füzetből idézek:
„A török elől menekülő délszlávok több csoportban érték el hazánkat, és haladtak észak felé már a XV. században. A görögkeleti szerb szerzetesek 1580-ban érkeztek ide a dalmáciai szerb Dragovity kolostorból. Grábócon ekkor már éltek korábbi csoportban idevándorolt szerb családok. A szerzetesek az itt élő szerb családok kérésére, valamint a kedvező hely miatt telepedtek le, és építették fel első fatemplomukat. Kérésükre 1585-ben Szokolovics Musztafa budai pasa engedélyezte a fatemplom helyett új templom építését, melyet kőből, sárba rakva építettek fel 1587-ben a jelenlegi helyén, s Szent Arkangyal tiszteletére szentelték fel.”

A szerzetesek kemény, szorgos munkával formálták át és tették termővé a tájat. A krónika szerint 1663-ban már több mint 60 szerzetes élt Grábócon. „1667-ben a törökök feldúlták a kolostort, a szerzeteseket megölték. 1690-ben Péterfi András püspök megerősítette a zárdát régi jogaiban, és újabb falvakat adományozott számára. 1703-ban a kolostor újra elnéptelenedett, a szerzetesek nagyobb része visszatért a sisatováci kolostorba, és értékes kegytárgyaikat is magukkal vitték.
1711-ben Mérey Mihály szekszárdi apát visszahívta a szerzeteseket, akikkel együtt több szerb család is letelepedett itt. A lerombolt templom helyén felépítették kis vert falú templomukat, amelyet 1736-ig használtak. Ekkor megkezdték a mai téglatemplom építését: alig két év alatt készült el.”
A patakon átívelő kőhíd vezet a műemlékek felé. Itt torpantam meg fényképezni. Mellettem kisméretű kútház állt, melynek emeleti szobájában korábban a kapus lakott. Balra – ez a képen nem látszik – egyemeletes kolostorépület, szemben az egytornyú, hatalmas kupolával fedett, kelet–nyugati tájolású barokk templom. A kupolára épített négyszögű tornyocskán napóra mutatja az időt. Ottjártamkor épp köd volt, így az órát nem tudtam leolvasni, csak a régmúltat vagy inkább a közelmúltat, amikor diákként azon törtem a fejem, mi lesz a sorsa ennek a magányos templomnak.

Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (42) Sport (729) Jobbegyenes (1668) Irodalmi kávéház (476) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Egészség (50) Kultúra (4) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Belföld (5) Tereb (139) Politika (1571) Mondom a magamét (4240) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Vetítő (37) Gasztronómia (539) Tv fotel (65) Nagyvilág (1443) Történelem (13) Heti lámpás (227) Életmód (1) Flag gondolja (33) Gazdaság (634)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>