Ó, mely szépen ékesítéd Ádámot, / Az te színed-képed ám kitetszék ott, / Az emberben gyönyörködél akkor ott, / Néki adád édes paradicsomot.
Keveset lőn Ádám az édeskertbe, / Mert az kígyó megcsalá elméjébe, / Azért esék szegény ördög kezébe…
Nagy csudálatosságom vagyon arra, / Hogy a kígyó felmásza almafára, / Az Úr Krisztust feszíték keresztfára, / Ezenképpen Ádám helyére állna.

Az idézet az 1560-as években Bornemisza Péter szerezte ének egyik részlete, amely címe szerint Énekecske, gyermekek rengetésére. Ez a részlet jutott először eszembe az itt látható ábrázolás kapcsán, amely a tatai múzeum egyik becses darabja. A csákvári kastélykertből hozták be 1945 után, ahová a vértesszentkereszti romok közül került.
A Csák nemzetség által építtetett, a Vértes hegységben álló Szent Kereszt bencés monostor létezéséről híradást először egy 1146-ban írott oklevélben találunk. „A monostort nem sokkal korábban alapíthatta Csák nembeli Ugrin comes, a nemzetség Kisfaludy ágának őse nemzetségének birtokközpontjában – olvasható Marosi Ernő ismertetésében. – A XII. századi kolostorépületet nem ismerjük, a templom a kerengő északi oldalához csatlakozó, utóbb két mellékkápolnával bővített, eredetileg egyhajós, egyenes záródású szentéllyel kialakított épület lehetett. Újabb, nagyszabású, rendkívüli gazdagsággal díszített késői román templom építésére valószínűleg a XIII. század első harmadában került sor. A második templom, amely háromhajós, bazilikális elrendezésű hosszházból, kereszthajóból, szentélynégyzetből és egyedülálló felépítésű, oldalsó fülkékkel ellátott apszisból állott, rokon mindenekelőtt a bizonyosan 1234 előtt épült ócsai premontrei prépostsági, valamint az aracsi bencés templommal.”
Az itt látható, fél méternél magasabb, lizénaalátétes háromnegyed oszlopfő a falpillér része volt. „A fejezet teste lefelé fordított csonka kúp, amelyet az egész darabon végigfutó tagozatok díszítenek. A fejezet alsó részén két hasonló pálcatag nyaktagot határol, amelyen baloldalt megkezdett, de be nem fejezett, lapos levélornamentika kezdeménye látható. Ez a fejezetnek elhelyezés utáni megmunkálását bizonyítja, és kérdésessé teszi, milyen mértékig befejezett. A nyaktagot határoló felső pálcát a belőle jobbra kinövő, sommásan mintázott, összefonódó indák ágként értelmezik. A nyaktagból elöl hasonlóan alakított paradicsomi fa nő ki, mely fölé a sárkány alakú kígyó magasodik. Az ősszülők tömzsi alakjait elementáris erejű plaszticitás jellemzi. Erősen töredékes fejük óriási, brutálisan mintázott. A fától balra álló, kezével szemérmét elfedő akt testformái igen sommásak, a jobbra álló, kezeit mellén keresztező ruhás figura ruháját sematikus, párhuzamos redőzet tagolja.”
A paradicsom tiltott fájáról és gyümölcséről mindenki tud, s így ismert a tiltott fa gyümölcsének leszakítása, megkóstolása. A Biblia az eredendő, az ősbűn magyarázatát innen származtatja. A paradicsomi elbeszélés szerint Isten a világot és benne az embert jónak teremtette, de az emberek vétkezni kezdtek, és elrontották Isten jó művét. Az úgynevezett papi kódex az embert teszi felelőssé a bűn megszületéséért és következményeiért. Mivel mindannyian Évák és Ádámok vagyunk, mindannyian emlékszünk a kiűzetésre, s így arra is, hogy mi történt azután. E lappangó régi emlék lehet az oka, hogy úgy nézünk fel erre a rusztikus domborműre, mint olyan képre, amelyhez kinek szoros, kinek tág, de valamilyen kötődésünk mégiscsak van.

Móser Zoltán, mno.hu