- 0
Marosán György a tanulatlan népügyészféleség, mozgalmi becenevén Buci Gyuri, fölfokozva a 19-es kommün gyűlöletét, Grassyval, Zöldivel, az újvidéki tömeggyilkosokkal és Sztójay (Stojakovics) Dömével a vészkorszak miniszterelnökével, a sárga csillag viselésének bevezetőjével, amit addig egyedül a magyarok tagadtak meg Európában. És ő deportáltatta a vidéki zsidóságot.
Mégis, ki volt ez a Marosán, aki iskolát teremtett Horthy-gyűlöletével? Egy adat. 1956 után ő volt Münnich mellett a legvadabb, legvéresszájúbb bosszút lihegenc, nemcsak a szabadságharcosok, hanem általában az értelmiség ádáz ellensége. Uszító beszédei és komisszár vadsága annyira elfajult, hogy még Kádár is megsokallta és félreállította. A mai, Horthyt sátánizálók ennek a bunkó, kultúraellenes uszítónak a legjobb magyar tanítványai. Sajna, még a máskülönben használható Zinner-Róna-féle, Szálasiról szóló munka is Buci Gyuri szellemében ítéli meg a kormányzót. Elmossa a korszak őrületes ellentmondásait. Homogenizál.
A mai defetisták nem hajlandók tudomást venni Horthy szörnyű kiszolgáltatottságáról, kétségbeesett küzdelméről Hitler ellen. Noha ők is ismerik a tényeket. Maga „Zinner-Róna elvtárs” idézi Erdmannsdorf jelentését, amely szerint közli Hitlerrel 1939. február 22-én, hogy „Horthy meggyőződéses antiszemita”. Ehhez fűzi hozzá, hogy ugyanakkor (pimaszul) semmit sem teljesít a németek által megkövetelt zsidótlanításból. Érvei náci szemszögből is kivédhetetlenek. „Magyarország nem engedheti meg magának, hogy bevétele forrásait eltömje, különösen most, hogy (…) sürgőssé válik a fegyverkezéshez nélkülözhetetlen eszközök előteremtése”. Vagyis Horthy Erdmannsdorfot és általa Hitlert is az orránál fogva vezette. Szóban antiszemita, tettben zsidóvédő. Ravasz diplomáciai taktikázás. Ugyancsak a Zinner-Róna könyv idézi Horthy köszönőlevelét, a Szovjetunió megtámadása napján. „Huszonkét éves vágya teljesül”, hogy végre a „pestis elleni hadjárattal” a kommunizmus megsemmisül. Forrásom nem veszi észre, hogy a levélbeli hízelgés porhintés. Időhúzás. Nem írhatott mást, amikor a szlovákok és a románok már harcoltak Hitler szövetségeseként, és Magyarország még nem. Horthy örömködése kibúvási kísérlet. Az a fregoli diplomáciai játék, amiért a románokat mint zseniális diplomatákat egekbe magasztalják mai bucigyurijaink.
De nem értelmezi helyesen az elfogult szerzőpáros Schullenburg Biztonsági Hivatalvezető jelentését sem a kormányzó vélekedéséről és magatartásáról. Ebben ugyanis arról számol be a Führernek, hogy Horthy véleménye szerint a tudományban, a gazdaságban, a pénzügyekben a zsidók nélkülözhetetlenek, értékesek, tehát jó hazafiak. Vagyis de facto nem kezelhetők veszedelmes ellenségként. De még a Galíciából idemenekült „kis zsidókat” sem szabad kihurcolni az országból, akik jelentéktelenek a föntebb említettek árnyékában, népgazdasági szempontból azonban hasznosak. Munkaerejüket itthon kell kamatoztatni, nem külföldön. (A háború érdekében.) Vagyis, éles ellentétben a náci ideológiával, a zsidókat hasznos elemnek minősíti! Őrület! És most jön a nagy durranás! Megtagadja a zsidó vagyon elkobzását. De hogyan?
Leszögezi: „a zsidó vagyon kártérítés nélküli kisajátításának – rablás jellege van!” Hozzáfűzte: „az ipart és a földbirtokot zsidótlanítani kell ugyan, de csak igazságos és méltányos alapon.” Vagyis: elutasítja a deportálást, a zsidó vagyon elkobzását, sokra értékeli szellemi és fizikai erejüket a nácikkal szemben, és erkölcsi alapon méltányosságot követel nekik. Hát ezt a tényt még ma is el lehet bucigyurizni? Téboly.
(Folytatjuk.)
Szalay Károly - www.demokrata.hu
A sorozat korábbi részei:
A sátánizált Horthy 3.
A sátánizált Horthy 4.
A sátánizált Horthy 5.
A sátánizált Horthy 6.
A sátánizált Horthy 7.
A sátánizált Horthy 8.
A sátánizált Horthy 9.
A sátánizált Horthy 10.
A sátánizált Horthy 11.
A sátánizált Horthy 12.
A sátánizált Horthy 13.
