„Hongkongi akciófilmeken nőttem fel, ezzel a háttérrel lehettem a KFP sztorifelelőse – magyarázza Jennifer Yuh Nelson. – A lelkesedésem a többiekre is átragadt, és a mostani filmmel arra törekedtünk, hogy az első résszel nyújtott teljesítményt még magasabb szintre emeljük.”

Miután Po igazi harcos lett, az új rész azt taglalja, hogyan mélyed el a kung fu rejtelmeiben. „A történet a harcművészeti filmek dramaturgiáját követi – folytatja Nelson. – Az újonnan felemelkedett hős múltjával kapcsolatban mindig kérdések merülnek fel, és vannak, akik megkérdőjelezik a tekintélyét. A Kung Fu Panda bemutatása óta fontos kérdés foglalkoztatja a nézőket: miért egy lúd Po apja? A Sárkányharcossá vált Po természetesen rájön, hogy nem a vér szerinti apjáról van szó, és elkezdi kutatni, ki lehet az igazi. Végül kiderül, hogy múltjának szálai Shen nagyúrhoz kötődnek. Ez a fordulat nem véletlenül került a történetbe, itt a sors keze munkál – ami nagyon gyakori dramaturgiai elem a harcművészeti filmekben. Po csak akkor tud szembeszállni Shennel és seregével, ha megtudja, kicsoda ő valójában.”

Po története 2008 nyarán kezdődött, amikor a DreamWorks Kung Fu Panda című produkciója világszerte a mozikba került. A kungfus babérokról álmodozó, majd rettenthetetlen harcossá váló tésztaszaggató pandamaci meséje utat talált a nézők szívéhez, 633 millió dolláros összbevételt ért el, Oscar®-jelölést kapott, és 10 Annie-díjat nyert (az animációs iparág legmagasabb kitüntetése).

„Első filmünkkel olyan animációs mozit akartunk létrehozni, amelyet a családok együtt mindig újranézhetnek – szögezi le Cobb producer. – Időtálló filmet szerettünk volna alkotni, amely hűséges a harcművészeti műfaj hagyományaihoz. Összetett karaktert hoztunk létre, és olyan komplex történetet, amelynek nem is tudtuk minden aspektusát kibontani. A folytatásban hősünk fejlődni kezd, ami nem jelent egyenes utat vagy szabályos ívet. A fejlődés ráadásul időbe telik, ezért Póval hosszú utat járunk be.”

„Az első rész létrehozása fantasztikus együttműködés eredménye volt – veszi át a szót Jonathan Aibel forgatókönyvíró. – A csapat lelkesedését talán az jellemzi a legjobban, hogy mindenki részt akart venni a folytatás elkészítésében is. Ez elég ritka Hollywoodban... Csaknem minden részleg vezetője ugyanaz maradt, aki az előző produkció munkálatainál volt. Azt mondták, ha egyszer elkezdtek Póval foglalkozni, nem akarják abbahagyni. Ez azzal is járt, hogy miután az első résznél leraktuk az alapokat, most, a folytatásnál egy csomó alkotó energia felszabadult, ami lehetővé tette, hogy izgalmasabbak legyenek az akciók, kidolgozottabbak a karakterek, és látványosabb a világ, amit teremtettünk.”

 

 

A KFP2 forgatókönyvének korai változata zavarba ejtően sok ötletet és cselekményszálat tartalmazott, Jonathan Aibel és Glenn Berger feladata volt, hogy finomítsanak a részleteken, és egységessé tegyék a történet hangvételét. „Amikor az ember belemerül egy karakter kidolgozásába, nincs megállás, teljesen elvész benne – mondja Cobb. – Mindig is tudtuk, hogy Po története akkortól lesz igazán izgalmas, amikor Sárkányharcosként elkezdi keresni önmagát.”

„Ha valaki annyira imádja egy történet hőseit, mint Glenn és én, folyton azon jár az agya, milyen újabb irányba fordulhatna a sztori – folytatja Aibel. – Mivel már leraktuk az alapokat az első részben, alaposan ismertük a karaktereket, így nekilódulhatott a fantáziánk, s ettől lett igazán élvezetes a munka.”

 „Po már éppen belerázódott új szerepébe, vagyis hogy Sárkányharcosként ő az Őrjöngő Ötös vezére, amikor bizonyos események hatására egy kérdés kezdi foglalkoztatni –mondja Berger. – Kíváncsi lesz, honnan származik, és ha ő panda, miért egy lúd az apja. Sajnos Apa nem tud megfelelő választ adni erre. Po tehát elindul, hogy kiderítse az igazságot, és ez alapjaiban változtatja meg kettejük viszonyát.”

Amikor évekkel ezelőtt dolgozni kezdtek az első film forgatókönyvén, Pónak még nem volt apja. A további munkálatok során derült ki, hogy kell egy ilyen karakter a panda történetében. De miért pont Mr. Pinget, a ludat választották? „Kézenfekvő megoldás lett volna, hogy Pónak egy panda az apja, de azt akartuk, hogy ő legyen az egyetlen mackó a faluban” – magyarázza Aibel.

„Megkérdeztük az animátorokat: na, mitek van? – veszi át a szót Glenn Berger. – Mutatták, hogy vannak nyulak, kacsák meg ez a lúd. Arra gondoltunk, mi lenne, ha a lúd lenne Po apja. De hát hogy a csudába? Ebből egy pár kérdés származott: most akkor Po tudja, hogy a lúd nem a vér szerinti apja, vagy nem tudja? Mr. Ping mint Po apja meredek választás volt, de azt hiszem, ettől érdekesebb lett a film.”

 Jack Black, aki hangját kölcsönzi Pónak, karrierje egyik legemlékezetesebb vállalkozásának tartja a KFP-filmeket. A komikusnak hatalmas élményt jelentett, hogy egy csapat pandának öltözött színész élén parádézva ő lehetett a 2008-as cannes-i filmfesztivál nyitóeseménye (a KFP a fesztivál nyitófilmje volt).

 „Pár hónapja elmentem az atlantai állatkertbe, és megnéztem a nemrég született pandabébit, akit Pónak kereszteltek el – lelkendezik a színész. – Azannya! Szerintem ez nem semmi. A köríves fejrúgásán még van mit javítani, de majd belejön. Kőkemény pandagyerek lesz belőle, mindenkit lenyom majd a környéken, ebben biztos vagyok.”

 

 

„Amikor kész lett a Kung Fu Panda, teljesen padlót fogtam – folytatja Black. – Egy ilyen animációs filmbe ugyanis sokkal több munkát kell beletolni, mint egy sima élőszínészesbe – évekig molyolnak a forgatókönyvvel, cizellálgatják a látványvilágot, hegesztik a karaktereket, mert a DreamWorks Animation nem jön ki akármilyen gagyival.”

Black számára kapóra jött, hogy a folytatásban sokat fejlődik az általa életre keltett karakter. „Pónak emlékfoszlányok villannak be a gyermekkorából, amikor még nem az apjával élt, aki ugyebár egy lúd. Kisakkozza, hogy biztosan örökbe fogadták, és nem tudja, mi lett a vér szerinti szüleivel meg a többi pandával. Miért mondtak le róla? Tehát olyan hőssel állunk szemben, akinek nemcsak a rosszakat kell legyőznie, de meg is kell találnia önmagát.”

Még a kiscsoportos óvodás nézők is azonnal rájöttek, hogy Mr. Ping, a lúd nem lehet Po vér szerinti apja, a folytatás azonban komolyan taglalja, mit jelent szülőnek lenni. „Amint Po számára egyértelművé válik, hogy örökbe fogadták, kérdőre vonja apját, aki elmondja neki, hogy bébiként talált rá – folytatja Black. – Mr. Ping az édes gyermekeként nevelte fel a pandát. Po is így érez ezzel kapcsolatban, de azért szeretne választ kapni néhány kérdésre. Ez pont akkor történik, amikor az új főgonosz, Shen nagyúr, a páva színre lép. Érdekes egybeesés, nemdebár?”

Black nem tagadja, a két produkciónak köszönhetően közelebbi ismeretséget kötött a kung fuval. „Ha már úgyis ez volt a téma, gondoltam, kipróbálom, egyébként is rám fért egy kis mozgás a hájam miatt. Az tetszik benne a legjobban, hogy a kötelező formagyakorlatok meg a harc mellett van egy harmadik eleme is: a spirituális része. Ha az ember komolyan belemerül, megismerkedik a meditatív oldalával is. Majdhogynem vallási élményről beszélhetünk, meg művésziről. Elvégre ezért hívják harcművészetnek.”

A Sárkányharcos elválaszthatatlan az Őrjöngő Ötöktől – a két forgatókönyvírónak nagy örömére szolgált, hogy a díszes társaságot a folytatásba is beleírhatta. „Az első filmben arra koncentráltunk, hogyan edz Po Shifuval, ezért az Őrjöngő Ötöket méltatlanul hanyagolnunk kellett – tart önvizsgálatot Berger. – Most viszont kellő teret szentelhettünk nekik, mert valamennyien Póval tartanak felfedezőútján. Ez azt jelenti, hogy több jelenetet írhattunk Angelinának (Tigris), Jackie-nek (Majom), Seth-nek (Sáska), Lucynek (Vipera) és Davidnek (Daru). Bármelyik forgatókönyvíró számára egyetlen ilyen karakter bevetése is ajándék lenne, esetünkben az öt hős pedig már maga a kéjmámor.”

Az Őrjöngő Ötök legösszetettebb karaktere Tigris – az őt megszólaltató Angelina Jolie örömmel konstatálta, hogy a hősnő szintén komoly jellemfejlődésen megy át. „Tigris igazi harcos, számára az a legfontosabb, hogy elintézze a rosszakat – magyarázza a színésznő. – A folytatásban azonban egy kis kedvességet is fel tud már mutatni. Komoly pofont jelentett számára, hogy nem ő lett a Sárkányharcos, ezért beletelt egy kis időbe, amíg elmúlt a Po iránt táplált haragja, és a világnak mint olyannak is meg tudott bocsátani.”

A forgatókönyvírók boldogan gazdagították Tigrist új tulajdonságokkal. „Abból indultunk ki: mi lenne, ha megmutatnánk Tigris gyengédebb oldalát? Ennek köszönhetően Angelina gazdagabb eszköztárral dolgozhatna. Elsőre talán furcsán hangzik, de egy animációs karakter új lehetőségeket nyithat meg egy színész számára. A nézők csak a hangjával találkoznak, tehát mentesek azoktól az elvárásoktól, amelyeket egy élőszínészes filmben táplálnak iránta korábbi szerepei alapján.”

 

 

„Letisztult, gyönyörű karakter –folytatja a színésznő. – Nagyon érdekes háttértörténetet találtak ki számára. Árvaházban nevelkedett, nem tudja, milyen iszonyatos erő szunnyad benne, azt sem fogja fel, kicsoda valójában – de legyőzhetetlen nő válik belőle, akit mindenki félve tisztel. Nem képes kimutatni valódi énjét, igazi érzelmeit – talán önvédelemből. Azt hiszem, sok néző emiatt tud azonosulni vele.”

Jolie-nak arról is kiforrott véleménye van, miért volt olyan sikeres az első film, és miért volt érdemes folytatni. „A sztori vicces és klassz és menő, de közben kulturális és történelmi tartalmakat is hordoz. Erkölcsi üzenetet is közvetít azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjünk, miként bánjunk a barátainkkal, ami a klasszikus animációs filmekhez teszi hasonlóvá. Számomra pedig Jack Black teszi igazán szerethetővé a filmet – ő és az Őrjöngő Ötök tipikus diszfunkcionális családot alkotnak.”

„Ami igazán lenyűgöz – folytatja a színésznő –, az, hogy komolyan vették a folytatást. Gyakran elintézik annyival, hogy a második részben eladják ugyanazt a nótát újramixelve, itt viszont valódi mélységet sikerült hozzáadni az eredeti anyaghoz. Hozzá mertek nyúlni az identitás témájához, mert a hős árva, örökbe fogadták, és fel kell dolgoznia ezt a tényt. Jen személyében egyébként életem legnyugisabb rendezőjével találkozhattam. Mindenét beleadta ezekbe a filmekbe, amik nagyjából hét és fél évet vettek igénybe az életéből.”

 

A színésznő még egy szempont miatt rajong a Panda-filmekért: „Pizsamában is bejárhattam dolgozni!”

A munkakörülmények a Shifut hangjával megszemélyesítő Dustin Hoffman számára is fontosak voltak, bár inkább költői értelemben. /A sifu kifejezés mandarin és kantoni kínaiul mester/tanítót jelent, a hagyományos kung fu kultúrában a beavatási szertartás után vér szerinti apai viszonnyal egyenrangú kapcsolatnak felel meg. Szanszkrit megfelelője a guru, japánul szenszei, a tibeti kultúrában láma. – a ford.) „Shifu megformálásakor meditatív üzemmódba kapcsoltam, lelassultam és befogadtam elmémbe az univerzumot – mondja a kétszeres Oscar®-díjas színész. – A viccet félretéve: mindkét Panda-film készítése közben hihetetlenül jól szórakoztam. Lenyűgözött az a tehetség és lelkesedés, ahogyan az alkotók, Jennifer Yuh Nelson és Melissa Cobb a projekthez hozzáálltak. Ha képletesen akarok fogalmazni, nem madzsongban, hanem szinte már zenben utaztak. Hálás vagyok nekik azért, amiért hagyták, hogy teljesen elengedjem maga – talán túl sok bajuk gyűlt meg Jackkel ahhoz, hogy az én hülyeségeimmel és lustaságommal foglalkozni tudjanak.”

Jackie Chan számára viszont a hülyéskedés munkaköri kötelesség volt, bár ő másként vélekedik erről. „Majom megformálása annyira szórakoztató volt, hogy igazából nem is lehet munkának tekinteni. Sok közös vonásunk van – jók vagyunk kung fuban, és állandóan poénkodunk, mert ezzel álcázzuk a tényt, hogy miközben röhögtetjük az ellenfelünket, szépen laposra verjük.”

Szintén a poénfaktort tartja a siker egyik kulcsának Seth Rogen, aki az apró termetű, ám annál veszedelmesebb Sáskának kölcsönzi hangját. „Az Őrjöngő Ötök már a tagság külsejét illetően is kész vicc, képzeljük csak el ezeket a nagyon különböző állatokat egy kupacban.”

 

 

Sok színész számára az animációs szinkron behatárolt lehetőségeket jelent, Rogen azonban más véleményen van. „Imádom ezt a melót! Akármilyen furán hangzik, sokkal több energiát kivesz belőlem, mint a hagyományos élőszínészes játék. Egy élőszínészes filmben sok múlik a technikai részleteken, hova nézel, milyen pofát vágsz, mennyire vagy bevilágítva, és alig jön számításba, hogy éppen mit mondasz. A szinkronban viszont nincs mese, csak a hangoddal vagy ott. Ráadásul nincs ott a többi színész, semmi végszavazás, magad vagy meg a mikrofon. Te vagy a produkció abszolút sztárja, függetlenül attól, mekkora a szereped.”

 

 

A KFP2 történetének világában, amely az ősi Kínáét mintázza, az uralkodó pávák a tűzijátékokban, más néven égi virágokban lelték legnagyobb örömüket, mígnem egy trónörökös a pusztítás eszközévé változtatta őket. A Shen nevű páva a tűzijátékokat használja sötét céljai megvalósítása érdekében, és sorsa így kereszteződik egy Po nevű pandáéval.

„Amikor a második rész ötletét kezdtük ízlelgetni, tudtuk, hogy első alkalommal csodálatos főgonosz alkottunk Tai Lung személyében – magyarázza Jonathan Aibel. – Rettenthetetlen kung fu-harcos volt, Po mégis legyőzte őt, s ezzel a gyengédség diadalmaskodott a brutalitás felett. Rájöttünk, Tai Lungot már nem tudjuk űberelni, ha azt erőltetjük, hogy legyen még erősebb a főgonosz. Kitaláltuk, hogy az új ellenfél inkább intellektuális és érzelmi szinten legyen fenyegető. Így öltött alakot az albinó páva, Shen nagyúr.”

„Shen nagyúr első pillantásra elég jelentéktelen külsejű – veszi át a szót a rendező. – Albinó páva, ez eleve bénán hangzik, nem? Pedig jól képzett harcos, emellett hihetetlenül gyors, és ravasz arzenált használ. Gonosz és roppant ijesztő is a maga módján.”

    Az okos és habár albinó, mégis kirobbanóan színes egyéniségű főgonosz hangjának a film készítői napjaink egyik legkiválóbb jellemszínészét kérték fel: Gary Oldmant. „Gary sokszor alakított már főgonoszt, de tette ezt olyan megkapó bájjal, hogy az elvetemültség szinte elsikkadt – szögezi le a rendező. – A Drakulában megmutatta, hogy egy szörnyeteg kebelében is doboghat emberi szív. Biztosak voltunk benne, hogy az általa megszólaltatott Shen több lesz holmi alantas bosszúállónál, érdekes, összetett karakterré tudja formálni. A gonosz sokkal csábítóbb, ha lényének minden aspektusát sikerül feltárni.”

„Tetszik, ha csak a hangommal kell életre keltenem egy karaktert – mondja Gary Oldman. – Shen pedig különösen érdekes figura. Rettentően okos, de egyszer mellétrafált, és a találmánya, amellyel mindenkinek örömet akart szerezni, általános rettegés tárgyává vált. Ezt a csapást soha nem tudta kiheverni, ezért nem csupán megtépázott hírnevét szeretné helyreállítani, de bosszút akar állni mindazokon, akik az útjában álltak. Azért harcol, hogy visszaszerezze, ami szerinte őt illeti. Azt hiszem, Shen előkelő helyet foglalhat el az Oldman-féle főgonoszok arcképcsarnokában.”

A film főpandája, azaz Jack Black egyetért azzal, hogy Oldman volt a tökéletes választás. „Régóta figyelem ezt az ürgét, már a Sid és Nancy óta nagy kedvencem (a Sex Pistols punkegyüttes gitárosáról, Sid Viciousől szóló 1986-os életrajzi dráma volt Oldman nagy kiugrása – a ford.). Az általa játszott főgonoszok közül nekem is a Drakula a kedvencem. Van az a jelenet a fehér farkassal, amikor azt mondja a lánynak: kajol téged. Hihetetlenül kifinomult a gonoszsága, ezért nála jobb Shent nem is találhattak volna.”

 „A büszkeséget már sokszor pellengérre állították, és jelen esetben is ez okozza a bajt – folytatja Oldman. – Shen végtelenül gőgös, elvégre páva, e tulajdonság a génjeiben van kódolva. Ha a gőg némi alázattal és empátiával párosulna, akár kimagasló vezető is lehetne belőle, de ezek híján csak egy igazán szemét főgonoszra futja.”

Shen farkasokból álló ármádiáját a találóan elnevezett Farkasfőnök vezeti, aki Danny McBride hangján szólal meg az eredeti változatban. „Kegyetlen és kúl figura, amit hangsúlyoz, hogy csak egy szeme van – mondja McBride. – A félszeműség mindig azt jelzi, hogy nagyon vigyázni kell a csávóval. A westernekben is, ha valaki félszemű, nem árt odafigyelni, mikor nyúl a pisztolya után.”

Michelle Yeoh játszott már jó pár harcművészeti filmben, de ez az első animációs produkciója. A színésznő nem profi kung fu-mester, a táncban szerzett képességeit fejlesztette tovább, amikor a nyolcvanas években hongkongi akciófilmekben kezdett szerepelni. Hamar egész Ázsia kedvence lett, a Nyugat azonban csak azután ismerte meg nevét, hogy eljátszotta a Tigris és Sárkány (Crouching Tiger, Hidden Dragon) című Ang Lee-film egyik főszerepét. A KFP2-ben Igazmondónak kölcsönzi hangját, aki egy ősöreg, bölcs birka, szerepe szerint nagyjából olyan, mint a Macbeth boszorkányai: amit mond, az valószínűleg beteljesül.

 

 

„Azért vállaltam szerepet a Tigris és Sárkányban, mert úgy éreztem, a műfaj több figyelmet és megbecsülést érdemel – magyarázza Yeoh. – A film felnyitotta a nyugati közönség szemét, és a Kung Fu Panda is hasonló hatást vált ki a maga módján. A nézők talán nem is veszik észre, de közelebb kerülnek a kínai kultúrához, a harcművészetekhez és az ősi legendákhoz. Mindez olyan szórakoztató módon történik, hogy senki nem érzi biflázandó leckének vagy katedráról kihirdetett végső igazságnak.”

 

 

JENNIFER YUH NELSON (rendező) eddig négy DreamWorks Animation produkciót jegyez. 2008-ban a Kung Fu Panda létrehozásában sztorifelelősként vett részt (egyben akciójelenet-felelős és az álomjelenet rendezője is volt), a 2005-ös Madagaszkárban sztoriszerző volt, a 2003-as Szindbád (Sinbad: Legend of the Seven Seas) stáblistáján sztorifelelősként szerepel, a Szilaj, a vad völgy paripája (Spirit: Stallion of the Cimarron) készítésében pedig szintén sztoriszerzőként vett részt.

 Mielőtt a DreamWorks Animationhöz csatlakozott volna, Nelson számos HBO-projektben vett részt. Rendezőként, forgatókönyvíróként és karakter dizájnerként vett részt a Spawn, az ivadék című animációs sorozat létrehozásában, amely 2009-ben kategóriájában Emmyt nyert.

Nelson animációs karrierje egész kontinenseken ívelt át, például Koreában és Japánban is felügyelte az HBO produkcióit, de dolgozott Sydney-ben is a Dark City sztorifelelőseként és illusztrátoraként. Több független képregény kötet szerzőjeként is ismert.

 

MELISSA COBB (producer) első produceri munkája a DreamWorks Animationnél a Kung Fu Panda volt.

Szórakoztatóipari pályafutása színpadi projektekkel indult, amelyek több díjat nyertek az Edinburgh Arts Festivalon. Filmes karrierjét az I. R. S. Mediánál kezdte, ahol több mint egy tucat produkció elkészítését felügyelte, amelyek közül kiemelkedik az Egy rossz lépés (One False Move) című, Billy Bob Thornton és Bill Paxton főszereplésével készült thriller.

Kreatív igazgató, majd produkciós igazgató lett a Walt Disney Picturesnél, ahol olyan projektek fűződtek a nevéhez, mint A dzsungel könyve (Jungle Book) és a Chevy Chase főszereplésével készült Ki az úr a házban? (Man of the House). Pályafutásának következő állomása a Fox Family Films, itt produkciós igazgatóhelyettesként működött, és többek között a Titan – Időszámításunk után (Titan A. E.) és az Örökkön örökké (Ever After) készült az irányításával. 

Legutóbb a VH1 tévéfilmes igazgatóhelyettese volt, hatáskörébe tartozott a cég összes zenés produkciója.

 

 

JONATHAN AIBEL & GLENN BERGER (forgatókönyvírók/társproducerek) napjaink legnépszerűbb családi filmjeit jegyzik, munkásságuk eddig csaknem másfél milliárd dollárnyi bevételt termelt.

Aibel és Berger az egyetem után barátkozott össze Bostonban, ahol menedzselési tanácsadóként keresték kenyerüket. Gyorsan rájöttek, hogy igazából a vígjátékírás érdekli őket, a menedzselési tanácsadás viszont egyáltalán nem. Sutba vágták hát öltönyüket és aktatáskájukat, és Los Angelesbe költöztek. Sikeres családi filmjeikkel az iparág legnevesebb szerzőivé nőtték ki magukat, akik azzal büszkélkedhetnek, hogy történeteik minden korosztályt meg tudnak szólítani, és az érzelmekkel ugyanolyan mesterien bánnak, mint az akcióval és a karakteralapú cselekménybonyolítással.

A Kung Fu Pandán kívül az Alvin és a mókusok (Alvin and the Chipmunks) franchise, valamint a Szörnyek az űrlények ellen (Monsters vs. Aliens) című 3D-s DreamWorks Animation produkció tartoznak legnépszerűbb műveik közé.