Töve a távolra mutató a, toldalékkal: am. Ha mássalhangzó következik utána, akkor: ama, pl. am|olyan, de ama|féle.

Az amolyan szó jelentése: „olyan, mint a’ (az). Másként kifejezve: hasonló, egyenlő, avagy egyforma.

Az ógörögök így írták le az amolyan szót: omoion [ομοιον], s érdekes, hogy az ama = omo szóból képzett szavaikat ma is megértjük, mint például:

omoion1 [ομοιον] amolyan (hasonló, egyenlő)

omoion2 [ομοιον] amolyan (módon, ugyanúgy)

omoiosz [ομοιως] amolyas (hasonló vkihez/vmihez, ugyanolyan, egyenlő)

omoiószisz [ομοιωσις] „amolyozás” (hasonulás valamihez [-oszisz ugyanaz, mint a mai            -ozás, -ezés])

omotagész [ομοταγης] „amatagos” (ugyanabba a sorba, vonalba, tehát tagba tartozó [jó           ha a szántónk is egy tagban van])

omophülosz [ομοφυλος] amafélés, amaféle (phülosz = félés, féle: egyforma, ugyanahhoz          a fajtához, fajhoz tartozó, egy nemzetségű, rokon)

bölcs, bölcsesség, bőcs, bács, bácsa, bacsó, bacsa, bácsi, batya, báty, pat, páter, práter, fráter, becs, becses, becsüs, becsület, becstelen, becsmérel

 

A bölcs szó l hangja csak kiejtési dísz, a szó tisztán: böcs. Különböző magánhangzókkal: bacs, bács, böcs, bőcs, becs.

Bács, vagy bácsa jelentése: számadó, de alapjelentése: okos, másoknál többet tudó, az érték és a mérték tudója (pl. becses = értékes, azaz nagyra becsült). A bács szó a székelyeknél bácsa is, palócoknál bacsa. Tisza mellett bacsó. Tehát összességében nagy tudású ember megnevezése. Így értendő a bács, bacs bővítményei: a bácsi és a batya szó. Ez utóbbi változatai: báty, bátyuska, bátya (ennek átvétele a szláv batykó, batyuskó). Batya b vesztéssel (mint pl. bomol-omol, bámul-ámul): atya; baty b>p módosulattal, keményen ejtve: pat, melyből a páter, ue. az ógörög patroV (patrosz). Páter r vendéghanggal (mint pl. tücsök-trücsök): práter, ez p>f módosulattal: fráter.

Bács magas hangon ejtve bőcs, ebből az l hang betoldásával lett a bölcs szó. Áttételes jelentéssel: becs, becses, becsület, becsüs, becsül, becsmérel, becstelen.

bölcső, bólogat, billent, billeg, ballag

 

A bölcső billegő, ide-oda lendülő, teknőszerű ágy a csecsemőknek. A bölcső szó gyöke a görbe ívet, avagy görbe ívű mozgást jelentő bö, bő. L hanggal bővítve: böl, bel, bil, mint bólint, bólogat, billeg, mély hangredben: ballag (billegve megy), billent stb.

Böl|cső = bill|ső: bill|eső, bill|ező, azaz bill|egő. A billeső > bölcső szóhoz hasonlóan összevont szó többek között a hágosó > hágcsó, zsákosó > zsákcsó > zacskó szó. (A bölcső szónak semmi köze a BÖLCS szóhoz, lásd ott.)

brekeg, rekeg, recseg

 

A b|rekeg szóban a szókezdő b hang csak díszítő előhang. A béka tehát rekeg: rekedt hangot ad ki. Rekeg cs-vel: recseg. A béka hangjára e szó igazi telitalálat. A régebbi magyarból találni további példákat is a b vendéghangra a CzF szótárban: ringat = b|ringat; ringyó = b|regyó. (Az r is lehet vendéghang: búgattyú-brúgattyú.)

 

Varga Csaba