Ma 2019 december 09. Natália napja van. Holnap Judit napja lesz.
b2c50a6e486cd19748d5c2d98992398a.jpg

Szent György-körtemplom Szakolcán

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Szabad királyi városi cím nem sok magyarországi települést illetett meg az évszázadok folyamán. A középkorban mintegy harminc várost emeltek erre a rangra királyaink: a kiváltságok jogalapját képviselő Budán kívül Bártfa, Eperjes, Kassa, Nagyszombat, Pest, Pozsony és Sopron tartozott a leggazdagabb tárnoki városok közé, hozzájuk csatlakozott Kisszeben, Lőcse és Szakolca az 1300-as években. Anjou-házi uralkodóink ruházták fel „budai jogokkal” – a fallal kerített városokba beköltözők szabadságával, árumegállító és vásártartási joggal, szabad bíró- és plébánosválasztással, évente egyszeri egy összegű adózással, címer- és pecséthasználattal – a Garam menti hét bányavárost és az erdélyi Királyföld hét szász városát, továbbá Besztercét, Késmárkot, Kolozsvárt, Nagybányát és Zólyomot. A püspöki székhelyek polgárvárosai közül csak Esztergom és Fehérvár nyerte el a civitas címet. A középkoriak klubjához még tucatnyi híres és jómódú település csatlakozott a XVIII. század végéig – Ruszttól Marosvásárhelyig –, a kiváltságos „királyi” rangtól végül az 1848-as forradalom törvényhozása fosztotta meg őket.

Szakolca 1372-ben kapta szabadalmait és címerét I. (Nagy) Lajos királytól. Nyitra vármegye legrangosabb településének neve – Zaculcha alakban – 1217-ben szerepel először II. Endre király levelében; a szláv Skalica és a német Skalitz névváltozat sziklát, sziklás helyet jelent. A Morva határfolyó és az ősidők óta járt utak mentén régebben kialakult település a magyarok IX. századi beköltözésével három nyelv és népesség találkozási pontja lett, nem számolva az Árpádok korában a nyugati országhatár védelmére idetelepített székelyeket és besenyőket. Eredetileg tehát királyi földön feküdt Szakolca, valamikor a XII. század közepe és a tatárjárás közötti időben került magánkézbe adományozás folytán.
IV. Béla király 1256-ban megerősítette itteni birtokában a bajor eredetű Bazini és Szentgyörgyi grófokat, akik a Nyugati-Kárpátok túlsó, Pozsony vármegyei felének urai voltak. A cseh–osztrák háborúk – IV. (Kun) László királysága – idején, az 1270-es években már újra királyi birtok a település, élénk kereskedelemmel és gyarapodó népességgel, száz évvel később Nagy Lajos kitünteti a királyi város címmel. Két évre rá, 1374-ben már javában épült a várost körbefogó, több kilométer hosszúságú védőfal. Az északi kapubástya melletti magaslaton elhagyottan álló ősrégi kerek építményt őrtorony gyanánt befoglalták a védelmi rendszerbe.
A Morva folyó lapályától a Kárpát-vonulat felé emelkedő dombvidék e magaslata régóta lakott hely, honfoglaló eleink azonban az itt élők hajlékain, gazdálkodásuk kellékein kívül egyéb építményt aligha találtak. Legfeljebb valamilyen egyszerű – fából, élő sövényből készített – kerítés övezhette a telepet. Václav Mencl cseh professzor az 1950-es évek építéstörténeti vizsgálata nyomán a XI. és XIII. század közötti időszakra helyezte a körtemplom építését: merthogy az a bizonyos őrtorony – amelyet még az 1898-ban megjelent Nyitra megyei monográfia is „a régi vár egyik saroktornyaként” mutat be a képével – valójában egy Árpád-kori kerek egyház. 1,4 méter vastag köpenyfalát különböző méretű tört kövekből rakták, belső terének átmérője hat méter. Kelet felé tájolva egy kicsiny, patkóíves szentély csatlakozik hozzá, bejárata a „hajó” nyugati oldalán nyílik. Román kori a körfal déli szakaszán és az apszis tengelyében lévő félköríves és a negyedik, laposabb ívű ablak a szentélyen; utóbbi mellé csúcsíves mérműves ablakot illesztettek a XV. században. Még a gótika korában megmagasították, emeletessé alakították át a tornyot, ennek bizonysága a nyugatra néző egyszerűbb, csúcsos vakablak és a két szögletes nyílás az ereszpárkány alatt. 1650-ből származnak a barokk stílusú ablakok, valamint az egyenes kőkeretű bejárat. 1866-ban – az osztrák–porosz háború idején – lőport tároltak a toronyban. Ezt még szerencsésen megúszta az épület, az 1945. tavaszi amerikai légitámadást a Morva-völgyi vasútvonal ellen már nem: bombatalálat érte a „stratégiailag fontos” rotundát.
Öröm az ürömben, hogy a rombolást követő renováláskor derült ki: ez Szakolca legrégebbi, Szent György titulusú temploma. 1970-ben régészeti feltárást is végeztek az épületen és körülötte, lokalizálták az Árpád-kori temetőt, és – figyelembe véve a környéken található hasonló korú és formájú rokon emlékek adatait – a XII. századra pontosították a körtemplom keletkezési idejét. További érdekes egybeesés a Szentgyörgyi család birtokossága és a Szent György-patrocínium választása ugyanebben az időben.
Szakolca önmagában is rejtőzködő városka, és valóságos tárháza a régi magyar történelmi, építészeti emlékeknek. Ismertetésüket folytatjuk.

Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1440) Heti lámpás (220) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Vetítő (37) Egészség (50) Tereb (138) Történelem (13) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Mondom a magamét (4140) Belföld (5) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1647) Politika (1571) Gasztronómia (539) Kultúra (4) Gazdaság (633) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (474) Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Életmód (1) Mozaik (42)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>