]]>]]>

Vas vármegye szívében, a Rába kiszélesedő síkságán, négy település – Rum, Zsennye, Gutaháza és Rábatőttős – közötti keresztúton, ma lakatlan helyen áll a középkori Gutaháza temploma. Az Árpád-kori falu az 1532. évi török hadjáratkor elpusztult, a XVII–XVIII. században újratelepült kisközséget az 1960-as években – Gutatőttős néven – egyesítették Rábatőttőssel. Ennek külterületéhez tartozik a négy falu katolikusai által ma is használt templom és temető.
Bár az eredeti helységnév legrégibb ismert említése – Guthafelde alakban – 1406-ból való, a környék települései szerepelnek a XIII. századból fennmaradt oklevelekben. Az 1200-as évek derekán épült a szóban forgó templom is, nyilván a falu plébániai egyházaként. Védőszentje a római őskeresztény vértanú, Szent Cecília, akinek csak egy-két középkori hazai patrocíniumáról van biztos tudomásunk, ám egy korabeli zalai oklevélben „via, quae itur ad Sanctam Ceciliam”, azaz a Szent Cecíliához vezető útról olvashatunk. Talán éppen a gutaházi templomhoz.
Az épület egészen az 1970-es évekig a török idők utáni barokk helyreállítás, majd a kisebb-nagyobb újkori renoválások jegyeit viselte magán, különös formája és alaprajza azonban sejtette, hogy a falak több korábbi építési korszak részleteit rejtik. Az 1973-ban elvégzett régészeti kutatás nyomán bebizonyosodott, hogy az addig érthetetlenül hoszszú szentélyszakasz eredetileg az első – román kori – templom hajója volt. A 9 x 6,5 méteres épületrészt agyagalapra rakott téglákból emelték, a falhálót nem fekvő sorokban, hanem halszálkás formában „szőtték” az 1200-as évek első felében itt dolgozott mesterek. (Sorozatunkban eddig a nagylózsi és az ösküi templomoknál találkoztunk hasonló korabeli megoldásal.) Ehhez a kis templomhoz néhány évtized múltán – még mindig a XIII. században – egy tágasabb, 10,5 x 9,5 méteres hajót toldottak, nyugati végén urasági karzattal és ugyanott alatta nyíló kapuzattal. Az új és a korábbi hajó közé diadalívet emeltek, a régi szakaszból ily módon hosszú szentély keletkezett. A feltárás során bőségesen kerültek napvilágra a román kori téglaarchitektúra finom részletei: a falsíkból ritmikusan kilépő, függőleges díszítőlizénák, cikcakk mintával futó párkányzat és félköríves fríz; de a második szakasz nyugati homlokzatán és a szűkület harántfalán feltárult, lépcsőzetes oromban végződő vakárkádok téglarakása már a gótikus stílus beköszöntét jelzi. A középkori támpillérek, ablaksorok és a díszes nyugati kapuzat gazdag barokk belsőt takar. A XVIII. század 30-as éveiben az elhagyott és megrongálódott templomot az akkori földbirtokos és kegyúr Senyei család tataroztatta. Újraboltozták a hajót és a szentélyt, amelyeknek mennyezetét azután – 1771–72-ben – idősebb Dorfmeister István festette ki a vértanú Szent Cecília legendájának jeleneteivel. Ugyanő készítette a főoltár olajképeit is. Az 1976-ra befejeződött műemléki helyreállítás nyomán meglepően széppé varázsolt gutatőttősi templom mégis mostoha sorsra jutott: az országos főutak elkerülik, a közeli Magyarszecsőd, Ják, Csempeszkopács országosan is ismert látnivalói elvonják tőle az érdeklődőket, lakott területen kívül, szerényen félrehúzódva csak kevesen látogatják meg.

Ludwig Emil, mno.hu