Ma 2020 augusztus 10. Lőrinc napja van. Holnap Zsuzsanna, Tiborc napja lesz.
0ec511a6dd430a8980b617c7514dc6ce.jpg

A rimabányai erődtemplom

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

]]>]]>

A gömöri hegyek érceit, nemesfém- és ásványkincseit ősidők óta gyűjtötték-bányászták. Pannónia provincia lakói kereskedtek az északi vidékek kvád aranyászaival, fémműveseivel. Árpád-házi uralkodóink korában az egyik legjelentősebb arany- és ezüstlelőhely volt a Rima folyó völgye, amelynek déli része a XI–XII. században még királyi birtok volt, az 1200-as évek végétől azonban már a kalocsai érsek uradalmához tartozott.
A Rimaszombattól nem messzire északra fekvő Rimabánya (Rimavská Bana) négyszáz szlovák lakójával ma olyan szürke, jellegtelen hely, hogy az ember nyomós ok nélkül aligha szakítaná meg útját a kedvéért. Az országúttól nyugatra emelkedő domb tetején lévő, barokk tornyú templom sem ígér különleges látnivalót annak, aki nem tudja, micsoda művészettörténeti kuriózum rejtőzködik benne. Meg kell tehát szereznünk a kulcsát az evangélikus lelkészlakban vagy a harangozónál, fölkapaszkodnunk a meredek úton az ovális kőfallal körülkerített erődtemplomhoz, s első pillantásra kiderül, hogy fontos helyen vagyunk.
Tüstént szembetűnik egy szabálytalanság: a vaskos torony nem a hajó nyugati végéhez csatlakozik, hanem a kelet felé álló szentély fölé magasodik. Ez középkori templom esetében mindig későbbi átépítés következménye. (A dunántúli Zánka, Hidegség és Hegyeshalom Árpád-kori templomainál, közelebb a mátraszőlősi gótikus szentélynél látni ehhez hasonló megoldásokat.) A tágas hajó félköríves ablakainak formája szintén szokatlan – román korinak túlságosan nagyok –, s a szentély déli falán lévő negyedik rézsűs ablak is későbbi, mint az a stílusából következne; a nyugati sarkok gótikus támpilléreivel és a szentély szabálytalan boltozatával egy időben, a XV–XVI. században készülhettek.
A déli bejáraton át a hajóba lépve a szemközti falon hatalmas felületű falkép tárul elénk: Szent László király legendája. A tíz méter széles freskó bal oldalán Várad lőréses bástyái és a tornyos székesegyház látható, előtérben a püspök karcsú, ünnepélyes öltözetű leányával. A középső részt a cserhalmi csatajelenet tölti ki, balról sisakos-páncélos magyar lovagok, jobb felé menekülő kunok, a lovak lábai alatt levágott fejek. A hegyes süvegű, leányrabló kun vitéz amúgy szittya módra hátrafelé nyilaz, majd a következő mozzanatban már állva birkózik a szent királlyal. A párviadalba beavatkozó, megszabadított leány a kun megkaparintott csatabárdjával hátulról az idegen Achilles-inára sújt. Az 1380 táján készült szenzációs „képregény” jobb szélén a győztes László a leányzó ölébe hajtott fejjel piheni ki a harc fáradalmát.
Rimabánya tatárjárás utáni jelentőségét mutatja, hogy IV. Béla király (1235–70) aranypénzt veretett itt. Az 1268-ban mezővárosi rangú bányásztelepülést az út menti magaslaton vár védte. 1334-től Károly Róbert, majd Nagy Lajos király udvari emberének, Széchenyi Tamás erdélyi vajdának a birtoka, az egész alsó Rima-völggyel együtt; a lovag az itáliai hadjáratok során találkozott az olasz trecento művészetével, s valamelyik ottani festőműhelyből hívott mestereket gömöri birodalmába. A bibliai tárgyú képek a szentély északi falát és a diadalív bélletét díszítik, a Szent László-freskót minden bizonnyal Tamás fia, Frank vajda készíttette a lovagkirály, Nagy Lajos korának szellemében. Az 1400-as évek elején ide is befészkelték magukat a huszita cseh rablók, ők alakították át erőddé a templomot. Később is a protestánsokat szolgálta, a lutheránus liturgia szerint berendezett épület értékes része a festett-faragott karzat és a kazettás famennyezet, amely 1783-ban készült.
A Rima-völgy aranybányái a középkor végére kimerültek. A háborúk viharai nem kímélték a környék településeit: törökök, kurucok, labancok pusztították, majd 1849-ben a cári csapatok perzselték fel Losoncot, Rimaszombatot. Végül az erős iparosítás formálta át az ősi gömöri bányavidék képét és népét.

 

Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Politika (1571) Jobbegyenes (1816) Heti lámpás (243) Irodalmi kávéház (489) Életmód (1) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (171) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Gazdaság (652) Mondom a magamét (4713) Belföld (5) Nagyvilág (1451) Titkok és talányok (12) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Tereb (140) Kultúra (6) Történelem (14) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>