Ma 2019 december 12. Gabriella napja van. Holnap Luca, Otília napja lesz.
9923228747bf4d3538d552450391f380.jpg

Gótikus templom Máriapócson

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Országos – és messze határokon túli – hírét XVIII. századi kegytemplomának és Mária-búcsúinak köszönheti a szabolcsi település, Máriapócs. Keresztény múltjának gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak: már a község középkori parókiájának titulusa is Szűz Mária volt. Az első ízben 1275-ben említett, majd egy 1280. évi birtokperben szereplő Pócs (Pouch) helynév a Paulus kicsinyítő képzős alakja, az újkori ikertelepülése, Pócspetri nevében először 1221-ben felbukkanó Petri pedig a Péter személynév régimódi változata. Péter és Pál nemcsak a naptárban és a szent apostolok között, hanem az Árpád-kori patrocíniumokban is jól megfér egymással. Régi kútfőink tanúsága szerint Pócs plébániai egyházának védőszentje mégis a Boldogságos Szűz.

A nyírségi királyi erdőbirtokhoz tartozó Pócs földjét a Hont-Pázmány nemzetség kapta meg a tatárjárás után, tőlük a szintén bajor eredetű Gut-Keledek örökölték a XIII. század végén. A Mária-templom első név szerint ismert papját, Istvánt egy 1328-ban kelt okirat említi, négy évvel később, a váradi püspökség összeírásában már András pap szerepel a község parókusaként. Az 1332 és 1335 között pápai tizedet fizető egyházak jegyzékében évről évre olvasható a falu neve. A nagykállói Kállay család levéltárának eredeti okmányai és korabeli iratmásolatai közt megőrződött 1352. évi birtokösszeírásban újra szerepel „Puoch” mint Nagyecsed várbirtoka, középkori forrásaink azonban ettől fogva – hosszú időre – elapadnak. A XV. század második felében az ecsedi Báthory famíliáé volt a település, tulajdona később – a török vész idején – visszaszállt a kincstárra. A dél felől nyitott, védtelen környék az 1600-as évek derekára jórészt pusztává lett, a maradék lakosság áttért a református hitre, Pócs elhagyott templomát is az újhitűek vették használatba. Gróf Eszterházy Károly egri püspök 1767-ben viszszajuttatta a katolikusoknak, ők állították helyre középkori egyházukat.
A település régi központjában, kis tér közepén szabadon álló templom megőrizte kora gótikus formáját. Egyhajós, nyugati tornyos épület, keleti oldalán sokszögzáródású szentéllyel. Az 1828. évi vizitációs jegyzőkönyv említést tesz az építőanyagáról, a most megkezdett régészeti kutatás nyomán már az is látható, hogy lapos, helyenként sötétvörösre égetett téglákból készült fala a környék jellegzetes román kori téglaművességéhez fűzi e műemléket. Középkoriak a hajó és a szentély saroktámpillérei, a diadalív enyhe csúcsívben fut össze, az apszisra bordák nélküli fiókos boltozat borul. Csupán a kőmérművek hiányoznak a XIV. századi formájú, idomtéglákkal keretezett ablakokból, és már a toronyról is bizton tudható, hogy középkori. XVIII. századi a négy lábon álló orgonakarzat és az északi oldalon lévő sekrestye.
Kisebb falkutatás során, 1980-ban került napvilágra az a töredékesen is nagyszerű freskó, amely a templom névadóját ábrázolja: a vörös köpönyeges Szűz Mária főrangú hódolói és egyszerű hívei körében nyújtja áldásra jobbját, fejét a mennyek királynőjét megillető aranykorona díszíti. Az 1300-as évek második felében itt dolgozott festő legközelebbi munkája – a leprást gyógyító Szent Erzsébet falképe – a Máriapócstól alig öt kilométerre lévő Ófehértó templomában (és a Magyar Nemzet 2007. augusztus 11-i számában) látható.
Pünkösd hétvégéje lévén idézzünk a búcsújáró hely jámbor históriájából is. Máriapócs, úgymond, csodák sorozatának köszönheti, hogy az egész világ görög katolikus és más keresztény zarándokainak úti célja lett. A település főrangú birtokosai a török hódoltság alkonyán bizánci rítusú – oláh, rusznyák és rutén – parasztokat telepítettek Pócsra és Petrire, az általuk készített fatemplom Mária-ikonja 1694. november 4-én „számos hívő jelenlétében könnyezni kezdett, és egy hónapon át szakadatlan bőséggel hullatta emberi könnyeit”. A jelenésről szóló jegyzőkönyveket több száz tanú írta alá, tekintet nélkül hitbeli hovatartozására. A csoda híre eljutott Bécsbe is. Eleonóra császárné a birodalom fővárosának Szent István-templomába hozatta a Mária-képet, amely ma is a Stephansdomban látható. A helyette a pócsiaknak küldött másolat 1715. augusztus elején három napig szintén „könnyezni kezdett”, az újabb jelenés híre ettől fogva tömegeket vonz a Kárpát-medence minden részéből a szabolcsi településre.
A Károlyiak birtokát képező Máriapócson 1731 és 1756 között épített templomot Eszterházy püspök, a hatalmas, kéttornyú egyházat a IV. században élt Nagy Szent Vazul reguláját követő, magyar ajkú bazilita szerzetesek gondozzák. A nemzeti kegyhellyé előlépett kétezer lakosú helységnek 15 kis és nagy búcsúja van az egyházi esztendőben – köztük a pünkösdi –, és rendszeresek az évenkénti zarándoklatok is. Tíz esztendeje, 2001 nyarán II. János Pál pápa is ellátogatott Máriapócsra.

Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1440) Flag gondolja (33) Egészség (50) Tereb (138) Mondom a magamét (4146) Kultúra (4) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Heti lámpás (221) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Belföld (5) Alámerült atlantiszom (142) Irodalmi kávéház (474) Életmód (1) Politika (1571) Történelem (13) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (633) Mozaik (42) Jobbegyenes (1650) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Sport (729) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>