Ma 2020 szeptember 28. Vencel napja van. Holnap Mihály napja lesz.
69453a816f7ec59fe980cfb043a27af8.jpg

Az alistáli templom

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Csallóközi barangolásunkat az ezerlakosú Alistálon folytatjuk. A község neve 1254–55-ben tűnik fel – Staul alakban –, 1260-ban már Alistalként szerepel, később Staul inferior, megkülönböztetésül a szomszédos Felistáltól. Az Árpád-kori települések a pozsonyi vár csallóközi birtoktestéhez tartoztak, jobbágyaik a király lovas kíséretének istállóit gondozták. (Régi latin neve Stabula Regia, németül Ischtal, hivatalos szlovák elnevezése 1927-től: Dolny Stal.)
Felistál népe a XIV. században nemesi kiváltságokat szerzett, Alistál földesurai előbb a pozsonyi klarissza apácák, később az Amade-, majd a Zichy- és a Pálffy-család tagjai voltak. „A falu közepén meglehetős dombon áll régi temploma” – kezdi a hely bemutatását Ipolyi Arnold a Vasárnapi Újság 1858. évi számaiban közölt riportsorozatában. A régész pap még jókora darabot látott abból az erődfalból, amely körülvette az 1400-as években épült templomot és a temetőkertet. Említést tett az 1694. évi egyház-látogatási jegyzőkönyvben leírt román kori csontkápolnáról (osszárium, karner) is, amely a XVIII. századi építkezéskor elpusztult. Ma már a kerítőfalból is csupán egy kis sarokrész maradt mutatóban a szomszédos plébániaház északi végénél.
Maga az egyház – védőszentje Szent Miklós püspök – korábban keletkezett, az erődítést jóval később, a török veszély közeledtekor végezték el. A vallási villongások idején a reformátusokat védték a falak, miután a XVI. század derekán a településsel együtt az ő kezükre került a templomvár. Az országút menti dombtetőn álló épület gótikus formájú. Hajójánál alig keskenyebb, keletnek tájolt szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain támpillérekkel. A tengelyében látható kicsi, tölcsérbélletes román kori ablak arra enged következtetni, hogy a korábbi szentély négyszögű volt vagy nagyon korai sokszögzáródású, de mindenképpen a XIII. századból való. A zömök torony érdekessége, hogy majd azonos szélességű a hajóval, a vaskos építmény alighanem védelmi célból készült ilyen robusztusra. Erre utal emeletének nyugati oldalán a két egymás fölötti kőkeretes lőrésablak. A táj építészetére jellemző négy fiatornyos „toszkán” kősisak szintén a középkorból származik.
A templombelső a gótika még több stílusjegyét mutatja. Tizenkét méternyi belső hossza majdnem egyformán oszlik meg a hajó és a szentély között, az alig észrevehető szűkületet inkább a diadalív jelzi. A szentély keresztboltozatának lapos csúcsívei éppúgy jellemezhetnék a gótika korai, mint a kései szakaszát, az északi falban látható faragott szentségház azonban az 1400-as és 1500-as évek fordulójának stílusát mutatja, a sekrestye lándzsaívű, halhólyagdíszes ablakához hasonlóan.
„A sziget azon szerencsétlen vidékek egyike volt, ahol a vallási versengések sokáig és elkeseredéssel folytak” – panaszolja Ipolyi. Alistál templomát a katolikusok visszatérte, 1746 után újították fel, ekkor készült hajójának fiókos dongaboltozata és berendezése. 1977-ben renoválták, majd az 1986. évi alaposabb felújításkor előkerültek a déli falában rejtőzködő félköríves ülőfülkék. A reformátusok egyháza 1786-ban, II. József császár türelmi rendelete után épült klasszicista ízlésben. 1825-ben toronnyal egészítették ki. Ipolyi Arnold – aki később a besztercebányai egyházmegye püspöke lett – ottjártakor elégedetten jegyezte meg: „ma szelíden és békésen állanak a domb alatt egyfelől a katolikus plébániaház, másfelől az újabb református templom és paplak. Derék lakóik már csak híveik oktatásában és irodalmunk szeretetében versenyeznek egymással.” A templomdomb előtt, az országút szélén megdöbbentő szoborkompozíció emlékeztet az 1945 és 1950 közötti magyarüldözés áldozataira. Ennyit jutott előre a vidék békéje egy szűk évszázad alatt…

Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Heti lámpás (243) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (4816) Nagyvilág (1452) Titkok és talányok (12) Történelem (14) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Vetítő (37) Mozaik (83) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1855) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Flag gondolja (33) Belföld (5) Irodalmi kávéház (490) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Gazdaság (652) Tereb (140) Politika (1571) Életmód (1) Mozi világ (440) Kultúra (6)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>