Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
545f52a43ce2785add1498d8f37122e6.jpg

A szalonnai templom

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.

Ezerlakosú község Észak-Borsodban Szalonna, a Bódva folyó partján. Áthalad rajta a Torna és Gömör vármegyékbe vezető régi országút, nem messzire van tőle a határátkelő Szlovákiába. (Két hete megjelent írásunkban a gömöri Süvete megközelítésére jeleztük a vasutat is, azóta a szlovák kormány rendeletére – épp mai hatállyal! – megszűnt a vonatközlekedés a Pelsőc–Murányváralja szárnyvonalon.) A Szalonna közepén kis dombon álló, kőfallal kerített templom 1589 óta a református egyházé, azonban az 1200-as évek elejétől a XVI. század végéig a falu plébániatemplomául szolgált. Keleti szentélyrésze eredetileg körtemplom volt, amelyet nyugat felé hajóval bővítettek. Katolikus védőszentje Antiochiai Margit, mint ahogy e kis-ázsiai szent mártír a vele csaknem egykorú süvetei kerek templom patrónája is. Lássuk ezek után e különös műemléket!
A téglából épült, elragadóan szép körtemplom háromnegyed részét mintha utólag tapasztották volna hozzá a jóval nagyobb, szintén román kori hajóhoz. Holott éppen a fordítottja történt: a keleti oldalán karéjos rotunda körfalának nyugati ívszakaszát az 1280-as években elbontották, és hozzátoldották a négyszögletű hajót. Meggondolandó, hogy ezáltal a körtemplom belseje – a centrális tér – egy másik, immár hosszanti rendszerű templom alárendelt részévé vált! A diadalívvel határolt szentélyrész szinte színpadszerűen megnyílt a gyülekezet előtt, amit nehéz csupán a sokasodó hívek miatti bővítéssel magyarázni, hiszen a változás a szakrális tér funkcióját – magát a liturgiát – módosította. További érdekesség, hogy a rendkívül finom, míves és pontos téglaarchitektúrához néhány évtized múltán egy feltűnően sután kitűzött, tört kőből falazott, rossz arányú, mondhatni igénytelen építményt kapcsoltak, márpedig abban a korban az építészeti tudás nem silányult ennyit két-három emberöltőnyi idő alatt.
A település legkorábbi írásos említése 1249-ből maradt fenn Zolouna formában. A névben az ószláv sol (= só) gyök rejlik, a (sózott) szalonna szavunk is szlávból ered; a falu határában sós vízű forrás fakad. A környék mindazonáltal a honfoglaló magyar Örsúr nemzetség ősi birtoka. A XIII. század derekán kelt oklevélből megtudható Szalonna földesurainak személye is: közülük Jolsvai Tekus a tatárjárás után emelkedett ispáni rangra, IV. Béla adományozott részére újabb földeket a tornai királyi uradalomból. Tekus örökösei nagyobbították meg a templomot, de hogy kik építhették valamikor az 1200-as évek kezdetén a remek téglarotundát, nem tudjuk.
A Szent Margit-plébánia papja az 1332. évi dézsmajegyzék szerint 16 garas, három évvel később 2 garas pápai tizedet fizetett, Szalonna eszerint kis lélekszámú község volt. A templomot hamarosan mégis újabb freskókkal díszítették, és – az 1974-es ásatáskor megkerült középpillér tanúsága szerint – talán be is boltozták. A rotunda belső falán látható falképek, amelyek Antiochiai Margit vértanúságát ábrázolják, még a XIII. század elejéről származnak, az elbontott nyugati fal tövénél feltárult egy papi ülőfülke maradványa, a külső falkutatás felszínre hozta az épület páratlanul gazdag – és hitelesen rekonstruálható – tégladíszítését. A diadalív bélletében látható szépen helyreállított freskók azonban már a gótika jegyeit mutatják: az ószövetségi próféták portréit Szepesi András mester festette 1426-ban.
A templom a török kori háborúk idején tönkrement, teteje beszakadt, a protestánsok által bemeszelt falképek egy része elpusztult, más darabok épp ennek köszönhetően maradtak meg a XIX. század végi újrafelfedezésükig. Újabb keletű, súlyos gondként jelentkezik a drámaian szegény Csereháthoz tartozó Szalonna régi magyar lakóinak elfogyása, aminek folytán a negyedszázada drágán felújított református templom hamarosan élettelen műtárggyá válhat.

 Ludwig Emil, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Életmód (1) Jobbegyenes (2778) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (7501) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (146) Politika (1582) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Belföld (10) Történelem (17) Vetítő (30) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (36) Egészség (50) Irodalmi kávéház (537) Kultúra (6) Szépségápolás (15) Nézőpont (1) Sport (729) Nagyvilág (1309) Heti lámpás (310) Mozi világ (440) Gazdaság (702)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>