Ma 2024 április 23. Béla napja van. Holnap György napja lesz.
23b88e9a45bd0ae170951de7e8785ba8.jpg

Vámos György: Korlátok nélkül

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Március 15-én végre méltóképpen ünnepelt és emlékezett az ország. Nem voltak már kordonok az ünneplő tömeg és a kormánytagok között, senki sem tartott terrorveszélytől. Akik kora reggel már nézték a közszolgálati televíziót, azok azonban egy furcsa interjút láthattak.

A liberális oldal egyik megmondóemberét, Gerő András történészt kérdezte a műsorvezető. Számomra nagyon meglepő volt, hogy miért éppen őt szemelték ki, aki a Habsburg Intézet vezetője, és, mint tudjuk, 1848-ban nem a szumátraiak ellen kelt föl a magyarság…

Amúgy is azt hiszem, jobb lenne, ha a Habsburg Intézet éves költségvetését az éhező gyerekek és felnőttek megsegítésére fordítanák. Sajnos több százezren vannak ma Magyarországon.



Már nem tudhatjuk, mi történt volna, ha 1849-ben nem bukik el a szabadságharc. Persze sok mindent nem tudunk. Azon gondolkodom, micsoda gazdag ország lehetnénk, ha minden úgy történik, ahogyan 1989-ben az a tengernyi MDF-szavazó elképzelte. Ha a sok megtévesztett, az antikommunizmus meghirdetésében bízó SZDSZ-es szavazó álma valóra vált volna, ha az őket „megvezető” ávósgyerekek nem gyakorolhatnak ekkora befolyást a politikára, ha a parasztságról gondoskodó kisgazdák valóban gondoskodnak a parasztságról. Akkor most nem aranyárban vennénk a cukrot.

Itt mindig félrecsúszott valami, és soha nem akadt, aki felelne ezért. 1945 után a nyilasokból kommunistákat verbuváltak, mostanában az egykori kommunisták megpróbálják elhitetni velünk (persze idejében átevezve a jobb partra), hogy senki sem tudta, mennyi szt-tiszt van még mindig a helyén… Most hét embert eltávolítottak a közéletből, mert kiderült a múltjuk. Nem féltem őket, jól kiépített kapcsolatrendszerük által életük hátralévő része is kellemesen telik majd, és még csak lelkiismeret-furdalásuk sincs, pedig nem csak ellenszolgáltatást kaptak, hanem egy bűnös eszme szolgálatában álltak.

Életem egyik legnagyobb tragé­diája (politikai), hogy mindig nyitott szemmel jártam-keltem, és túl sok embert ismerek. Fájdalom, de kimondom: a magyar emberek egy részének gerincét időnként összehajtották. Heller Ágnest megvetem, de többedmagával, mert szolgalelkűe­ket „csináltak” a magyar emberek nagy részéből, anélkül, hogy az egyszerű földi halandók erre önmaguktól rájöhettek volna. Mindig reménykedtünk, hogy jobb lesz, és mindig el is hittük. A végén már annyira elhittük, hogy azoknak a jelentős része, akik hitegettek bennünket, gazdag ember lett. A parlamenti képviselők nem kis része igencsak megvagyonosodott 1990 óta. Volt, aki aludni járt a parlamentbe, volt aki újságot olvasni, volt aki csak azért, hogy eltöltse az idejét, és felvegye a pluszjuttatást egy valamilyen bizottságban betöltött posztjáért.



A tízmillió magyarból sikerült meggazdagodniuk. Álomvilágban éltünk, mert azt hittük, hogy 1990 után csak jobb jöhet. 1994-ben már tudtuk, nincs itt semmiféle változás, nem köszöntött ránk a jólét. Ma pedig – nem győzöm elégszer hangsúlyozni – éhezők százezrei reménykednek a változásban. Míg a többi volt szocialista országban leszámoltak a múlt bűneivel, és elszámoltatták az állami vagyon elherdálóit, nálunk még csak kísérletet sem tettek erre ez idáig, holott pontosan tudható volt, hogy „a lopott holmi visszajár”, de a tolvajokat nem akarták megkeresni. Az Antall-kormánynak – utalva az 1947-es párizsi békeszerződésre – vissza kellett volna adnia mindent jogos tulajdonosának. Helyette azonban megetették az országot kárpótlási jegyekkel, amelyek már forgalomba kerülésükkor értéküket veszítették, ha csak nem kerültek mindjárt a spekulánsok kezébe. Most megint csak visszautalok Heller Ágnesre, miszerint szolgalelkűek vagyunk. Kit szolgált annak idején az Antall-kormány? Keletet vagy Nyugatot, vagy mindkettőt? De mivel nem volt igazságtétel, ezért joggal feltételezhetnénk, hogy egyfajta túlélési, sőt meggazdagodási lehetőséget biztosítottak a múlt gaztevőinek, és tisztelet a kivételnek, sokan cinkosságot is vállaltak velük. 2002 után lenyeltünk újabb nyolc évet, közben tönkrement egy ország, honfitársaink ezrei veszítették el munkahelyüket, de van Habsburg Intézet. Kik a felelősök ezért?

Pontosan tudjuk a neveket. Az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, de remélhetőleg a kirablók elnyerik büntetésüket, de abból, hogy hűen a demokráciához, ítéletek születnek majd, a rabolt milliárdok nem kerülnek vissza az állam kasszájába. Eltelt húsz, reményt keltő év 1990-től, mára azonban csak a reménytelenség maradt. És most újrakezdhetjük mindazt, amire évtizedek óta várunk. De most van még egy nagyon fontos feladatunk, nekünk, magyaroknak. A vagyonrablás tetteseinek elítélése. Ez csak akkor érhet bármit, ha az eltulajdonított vagyont is visszaszerezzük. Teljes vagyonelkobzásra ítél egy ország minden olyan állampolgárt, aki a köz vagyonát elrabolta. Mert Magyarországon nem lehetnek éhező gyermekek és felnőttek!

Vámos György, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (537) Jobbegyenes (2791) Politika (1582) Gazdaság (706) Belföld (11) Vetítő (30) Tv fotel (65) Történelem (18) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1310) Titkok és talányok (12) Sport (729) Kultúra (7) Rejtőzködő magyarország (168) Flag gondolja (36) Életmód (1) Tereb (146) Mondom a magamét (7557) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (312) Autómánia (61) Nézőpont (1) Egészség (50)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>