Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
bd21fec2ba0428400fa92fa3c3c7dd36.jpg

Kígyó és galamb

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Már nem lehet csak belpolitikában gondolkodni! Aki eddigi életében ódzkodott a külpolitikától, a nemzetközi pénzügyi, gazdasági és politikai összefüggések megértésétől, annak rossz hírem van: mostantól pusztán a belső események megértésére koncentrálással semmit nem fogunk megérteni abból, mi határozza meg a sorsunkat.  

Egyszóval megítélésem szerint a „Szanyi ezt mondta, Schiffer azt mondta, Vona amazt mondta, Rogán meg emezt mondta”, illetve a „MSZP-nek ez az érdeke, a Fidesznek az az érdeke, a Jobbiknak amaz az érdeke, az LMP-nek meg emez az érdeke” stílusú „elemzéseknek, értékeléseknek” kevés magyarázó értelmük van az ország egészének állapotáról.

A dagonyázás helyett jobb lenne arra figyelnünk, hogy mi határozza meg a sorsunkat szélesebb összefüggésekben. A világ ugyanis, nagyjából húsz éve, gyökeresen megváltozott.

A második világháborútól kezdve kialakult a világban két nagy tábor, mégpedig a kapitalista és a szocialista, az Egyesült Államok, illetve a Szovjetunió vezetésével, az egyikben parlamentáris demokráciák jöttek létre, a másikban népi demokráciáknak csúfolt totális vagy autoriter diktatúrák. A két világtábor ellenséges viszonyban állt egymással, a hidegháború egy pillanatban – az 1962-es kubai válság idején – majdnem átment „forró” atomháborúba, de ezen túl a politikai, gazdasági, kulturális és emberi érintkezések minimálisra szorultak vissza, mindkét tábor a saját, belső szövetségi rendszerén belül alakította ki a kapcsolatokat és hálózatokat. Verseny, méghozzá ádáz verseny alakult ki a két tábor között katonailag, gazdaságilag és másképpen is, kölcsönös embargók, tiltások, vámok, titkosszolgálati megfigyelések, hátrányba hozások, fenyegetések stb. jellemezték ezt a viszonyt.

Ugyanakkor a két táboron belül, ha nem is teljes mértékben, de mégiscsak kialakult egyfajta szolidaritás, egymás támogatása, az országok összehangolták a gazdasági együttműködés területeit és formáit. Kezdve az egyik oldalon a Marschall-segéllyel a Közös Piacon át egészen a NATO-ig, a másik oldalon a Szovjetunió energiatámogatásától kezdve a Varsói Szerződésig és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsáig (KGST). Így és ennek következtében, ahogyan Hollandia vagy Portugália, ugyanúgy Bulgária vagy Magyarország is számíthatott adott esetekben a Nagy Testvér (USA/ SZU) kézzelfogható anyagi, pénzügyi, katonai, politikai segítségére.

Ez szűnt meg 1989–1990-ben. Egydimenziós világ lettünk, s az elmúlt húsz évben hihetetlen gyorsasággal fejlődött ki olyan mértékű interdependencia (kölcsönös függőségek rendszere), amelyre soha korábban nem volt példa a történelemben – talán csak a nagy Római Birodalom keretein belül, de akkor sem globálisan. Most viszont globális a függőség, s valóban arról van szó, hogy ha Norvégiában vagy Svájcban vagy szinte bárhol egy-két nagy bank bedől, akkor Európa, sőt a világ pénzügyi vérkeringése borul fel szinte azonnal.

Azonban e „szép új világ” sajátja az is, hogy szó sincs már semmiféle szolidaritásról. Egyetlen világhajóban együtt eveznek az országok, a hajó viszont roskadozik a terhek alatt, a réseken ömlik be a víz, sőt jéghegyek közelednek fenyegetően több irányból is.

Mi leginkább az Európai Unióban csalódtunk. Hittünk az újfajta szolidaritásban, ám kiderült: a vezető nagyhatalmak is mentik az irhájukat a fenyegető világcsőd elől, ezért ahol lehet, és amint lehet, igyekeznek visszaállítani az egyenlőtlen állapotokat, a „kétsebességes Európát”, amelyben a nagyok diktálnak, és a „kicsik” visszasorolódnak a fejlődő országok közé.

De az is kiderül: ha éppenséggel más irányban keresünk – például mi, magyarok kiutakat, szövetségeseket, például Kína, Oroszország, Szaúd-Arábia felé –, akkor sem számíthatunk tárt karokra. Vegyük észre – s ezt Orbánnak is tudnia kell –, senkinek a szavát, ígéretét nem szabad biztosra venni és arra építeni. Mert a partnerek szinte az egész világon megbízhatatlanok, s ott vernek át bennünket, ahol tudnak – ugyanis élet-halál harc zajlik a világban. Cronwell híres mondása az Istenben való bízásról és a szárazon tartandó puskaporról újra véresen aktuálissá vált. Több hónapja járok Berlinbe, kutatómunkára, s az ottani híradásokat, újságokat, közvéleményt figyelve, olvasva az a nagyon szomorúan összegezhető tapasztalatom: Európa új fővárosában – mert a németek mégis győztek, mégpedig gazdaságilag, Brüsszel csak az ügyintéző helyszín – alig számítunk valamit.

Ha durva akarok lenni, valójában semmit sem számítunk a fontos és lényeges döntéseknél; de ne legyen kételyünk, Tusk minden, kissé lihegős kísérlete ellenére még Lengyelország sem. Merkel és kisebb mértékben Sárközy – és slussz. (Anglia pedig láthatóan atlanti, angolszász irányultságát erősíti fel ismét, mint oly sokszor a történelemben.)

Több szerénység kell tehát, és végtelenül sok ravaszság. „Szent ravaszság” – mondhatjuk bátran.

Ne menjünk fejjel a falnak. Ugyanazokért a célokért dolgozzunk, amit az Orbán-kormány felvállalt – mert a célok helyesek –, de ismerjük fel határainkat, s eszerint cselekedjünk, minden naivitás nélkül, nagy cinizmussal, elhitetve az elefántokkal, hogy „életünket és vérünket” áldozzuk értük. S közben talán megúszhatjuk a közelgő világválság legsúlyosabb hatásait.

Ne legyen kételyünk afelől, hogy ha nem ismerjük fel a helyünket, korlátainkat és lehetőségeinket a világban, a régi-új pénzügyi és politikai hatalmi központok egyszerűen eltaposnak bennünket. Ugyanis milliárdszor erősebbek nálunk, és meg tudják csinálni.

Hogyan is mondta Jézus? „Legyetek ravaszok, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” E szent ravaszság kell – s a szelídség sem gyengeség, hanem benső hit és erő.

Fricz Tamás, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1309) Életmód (1) Történelem (17) Belföld (10) Heti lámpás (310) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (7501) Kultúra (6) Egészség (50) Autómánia (61) Nézőpont (1) Gazdaság (702) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Flag gondolja (36) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (30) Politika (1582) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (537) Jobbegyenes (2778) Tereb (146) Mozaik (83) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>