Eltelt 10 év az utolsó szárszói találkozó után, de ugyanaz az a kádárizmussal impregnált, savanyú hónaljszag kering, amelyik magát a Modern Magyarország képviselőjeként akarja meghatározni, de csak a pisaszagú városligeti majálisok megidézésig jut mindig.

 

 

 

Majdnem ugyanaz a társaság, csak öregebbek és fáradtabbak lettek 10 évvel. Majdnem, hisz voltak "fiatalok", bár inkább ne lettek volna! Árok, Kónya és a Milla farvizén odacivillkedett néhány újgenerációs szoci a szociknál is szocibb lett. Annyi frissességet hoztak ők, mint a délnyugati szél az erdőszéli dögkútról. Pozíciók, stallumok osztása gondolatban (vö.: gondolatban baszni), az intimpistáskodás, és a hosszan szorongatott kezek, távolról odakiáltott szevaszok világa ez. Európai és modern. Aha. 

 

A várva várt Bajnai-Mesterházy összecsapás is elmaradt. A szárszói egyetlen valódi kérdése, amire a megjelentek szerettek volna választ kapni, az a baller fővezér neve. A nagyívű, valaha Magyarország, de minimum a baloldal jövőjével foglalkozó tanácskozásokból a jelenre primitív kortesbeszédek lettek, a 400 meghatározó baloldali politikusból, értelmiségiből, újságíróból pedig szurkoló vagy egyszerű házalóügynök, aki a Mesterházy vagy a Bajnai márkajelű terméket akarta a mellette állóra rátukmálni. Szánalmas.