Állítása szerint csorbítjuk, sőt megtagadjuk a demokráciát.

Az EU demokráciáját például, ahol nem mellékesen a tagállamok durván 25 százaléka királyság vagy hercegség. Szerinte nem vagyunk demokraták, legalábbis mióta a Fidesz–KDNP kormányozza az országot.

A parlamenti ülést egyenes adásban figyelve eszembe jutott a rendszerváltás idején oly sokat hangoztatott szlogen: tanulnunk kell a demokráciát. Feltehetően a Nyugattól. A cohn-bendites ülés óta (ami engem inkább emlékeztetett valamiféle harcos nagygyűlésre a hatvanas évekből, mint egy parlamenti vitára) egyre erősödik bennem a gyanú, hogy nem feltétlenül volt okos ez a tanács, mármint, hogy nekünk kell tanulni a demokráciát. Ugyanis kissé megütköztem az ominózus EU-parlament ülésén elhangzottakon.

Azon például, hogy nem hallhattunk Cohn-Bendittől semmiféle konkrétumot az általa felhozott bűneinkkel kapcsolatosan, na meg, hogy a képviselő urak úgy mondták a magukét, hogy még véletlenül sem figyeltek oda az előttük felszólaló szavaira, vagy hogy a vádlók közül jól láthatóan senkit nem érdekelt miniszterelnökünk válasza a vádakra. Az egyenes adás vége felé pedig már-már felkiáltottam: hiszen ez egy gittegylet!

Aztán – hála a médiának – kezdett tisztulni a kép, kiderült, hogy nem demokratikus egy demokratikusan megválasztott országgyűlésnek megszabni a nyugdíjkorhatárt vagy egy közhivatalnok fizetését; még akkor sem, ha a kérdéses fizetést a választópolgárok fizetik adóikból. Megtanultam azt is, hogy demokráciában a Magyar Nemzeti Bank elnöke nem eskethető fel a demokratikusan választott Országgyűlés által meghatározott módon, szolgálatra az ország érdekében. Na meg azt, hogy a választott kormány nem jelölhet senkit az MNB vezetői, ellenőrzői közé.

Lényegében azt kellett megtanulnom az EU-demokráciáról, hogy a választott Országgyűlés és kormány az ország bizonyos dolgaiba nem szólhat bele. Tudom, tudom: Lisszaboni Szerződés. De van ám egy ENSZ-alapokmány is a nemzetek és országok önrendelkezéséről.

Nos, ha most valaki hajlandó (vagy veszi a bátorságot) elgondolkodni az EU-demokrácia mibenlétén, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy ez az egész tán nem szól másról, mint pénzről.

Az MNB január elején közzétett adatai alapján hazánk devizatartaléka 37 775 milliárd euró. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint ugyanakkor a nemzetgazdaság nettó adósságállománya szeptemberben 49,5 milliárd eurót tett ki. Persze, ennek a számpárnak csak akkor van jelentősége, ha ez a tartalék a miénk, ha Magyarországé, ha a magyar népé. Ha példának okáért a Deutsche Banké, a dolognak nincs jelentősége.

Szeretem az oximoronokat. Szellemesek, bár néha elszomorítóak. Hogy mi az oximoron? Egymásnak ellentmondó fogalmak egy fogalommá összegyúrva. Néhány példa: francia dezodor, Jó reggelt!, békehadtest (régebben békeharc), új klasszikus, üzleti etika, jövedelemadó, hatékony bürokrácia, rossz egészség, politikai korrektség, funkcionális analfabéta, száraz bor, kegyes halál, szent háború, stb… És most bátorkodom idesorolni egy újabbat: EU-demokrácia.

Mészáros G. László - demokrata.hu