Mint ismeretes, az igazgatónő a közalkalmazotti törvényben meghatározott összeg többszörösét kapta, az effajta juttatásokat nevezték pofátlan végkielégítéseknek a kormányváltás után a fideszes politikusok. A hír szerint most a BKV kijelentette, hogy tudomásul veszi az ítéletet és nem fellebbez.

Mindez annál inkább meglepő, mivel a BKV szorult helyzetben van anyagilag, és ahhoz, hogy működni tudjon, állami szubvencióra szorul. A kormány ennélfogva el is várja a BKV-tól, hogy maga is tegyen a veszteség csökkentéséért. Ezzel függ össze az általános járatcsökkentés és az utazási tarifák tetemes emelésének a terve is. Ilyen körülmények között a társadalom tagjaiban visszatetszést szül, hogy a vállalat még meg sem kísérli a fellebbezést az elhíresült ügyben. Lemond az említett több tízmilliós végkielégítési pénzről, ám további terheket zúdít az adófizetőkre. A BKV belenyugvása helytelen, mivel igenis lenne esély a per megnyerésére.

A jogi helyzet ugyanis a következő. E végkielégítés-kifizetéseknek kettős céljuk volt a 2010-es parlamenti választások előtt. Egyrészt a leköszönő Bajnai-kormány tisztában volt azzal, hogy a választások győztese a Fidesz–KDNP lesz, s Orbán Viktor alakíthat kormányt. Ezért a baloldal a minisztériumokban és az állami tulajdonú gazdasági társaságokban kulcspozíciót betöltő embereinek hatalmas összegű végkielégítéseket fizetett ki. Részben kárpótlásként a választások, s ezzel együtt a „húsos fazék” várható elvesztése miatt, részben pedig azért, hogy a tetemes összeg jelentős részét adják át pártjuknak a választásikampány-költségek fedezésére. Ez a Tocsik-szindróma.

A végkielégítések kifizetésekor a munkaviszonyok átalakultak önfoglalkoztatási jogviszonnyá, ami az önfoglalkozatási irányelv alapján csak formálisan tartós vállalkozás vagy megbízás, tartalmilag viszont a munkajog szabályai érvényesek rá. Ám ha valaki alaposan megvizsgálja a Legfelsőbb Bíróság ma is érvényben lévő 154. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalását, akkor világosan láthatja, hogy az ügyben rendeltetésellenes joggyakorlás, magyarán mondva joggal való visszaélés történt. Ez történt az állami közforgalmú közlekedési zrt.-knél is minden hasonló végkielégítés-fizetés esetében.

Ha ezekben az ügyekben csalás gyanúja miatt is elindulnának a büntetőeljárások, a nyomozás során minden bizonnyal kiderülne, hogy e végkielégítések egy része az MSZP-hez és az SZDSZ-hez került, vagyis a végkielégítés színlelt jogügylet volt, amely egy illegális párttámogatási ügyletet palástolt. A színlelt jogügylet pedig a Ptk. 207. §-ának 6. bekezdése szerint semmis, az általa palástolt ügyletet pedig a tartalma szerint kell elbírálni, ami a jogellenessége miatt ugyancsak semmis. Ezenkívül a Ptk. 200. §-ának 2. bekezdése egyértelműen kimondja, hogy nemcsak a jogszabályba ütköző szerződés semmis, hanem az is, amely „nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik”.

Mindebből kitűnik, hogy három oldalról is teljesen megalapozott a kérdéses végkielégítések semmissé tételére vonatkozó közintézményi és kormányzati, valamint társadalmi igény. Mindez amellett szól, hogy a BKV-nak a lakossággal szemben is becsületbeli kötelessége lenne a per végigvitele, akár rendkívüli perorvoslat segítségével is, egészen a Kúriáig. Ellenkező esetben joggal tartja igazságtalannak a közvélemény az újabb tarifaemeléseket. Ugyanígy a kormánynak is mindent meg kell tennie, hogy ezek a perek beinduljanak és sikerrel járjanak. Különösen fontos az ilyen visszás ügyek jogi és morális helyretétele akkor, amikor az emberek komoly megszorításokkal kénytelenek szembenézni.