Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
6605e9a0731e1f6f52e9bc40168f90ad.jpg

Budapest, a lúzer város

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Van egy folyóiratunk – egyszerre tudományos és közéleti „revü” –, amely minden politikai fordulat ellenére kitartó szívóssággal jelenik meg hónapról hónapra, 1992 óta. Töretlen tehát az íve a rendszerváltozás első kormányzati ciklusa óta,{...}

{...} és ezt aláhúzza az a tény is, hogy alapító főszerkesztője az a Kodolányi Gyula, aki Antall József legközelebbi munkatársai közé tartozott.

De a Magyar Szemle első pillérei évtizedekkel korábban ágyazódtak bele a magyar valóságba: 1927 és 1944 között működtették a lapot a magyar politika, kultúra és tudomány olyan jelesei, mint Bethlen István, Szekfű Gyula és Eckhardt Sándor. Ezt a hagyományt is emlékezetünkbe idézve nyugtázhatjuk, hogy a Szemle ma is annak a magasan kvalifikált, a legjelentősebb nemzetstratégiai elgondolásokat megfogalmazni képes értelmiségnek a lapja, amelynek vezető képviselői nem idegenkedtek az alkalmi közéleti szerepvállalástól, magyarán: többen kormányzati szerepet kaptak Antall Józseftől, s akiknek világképe egyszerre konzervatív és szabadelvű, mélyen és okosan nemzeti elkötelezettségű (érzékelhető angolszász orientációval).

Ennek a szellemiségnek manapság (nem is beszélve a közelmúltbeli évekről) aligha van különösebb „piacképessége”, hogy brutálisan fogalmazzak, noha helyénvaló lenne, ha a – magát mindig távlatosnak állító – napi politika mögött ott sejthetnénk a Szemle szerzőinek tapasztalatait, ötleteit, ajánlásait. Akik – hadd hangsúlyozzam – előbb voltak (s ma is újra azok) tudósok és gazdasági szakemberek, mint miniszterek, államtitkárok, nagykövetek, miniszterelnöki főtanácsadók, vagy egyéb főhivatalnokok. Igaz: soha nem pártkatonák.

A lap legújabb számában több más mellett olvashatunk egy olyan esszét, amely iskolapéldája lehetne annak, hogy a szakszerű alaposság miként tud feltárni egy olyan gazdasági és politikai problémahalmazt, amely kényszeríti az olvasót a maga tapasztalatai és ötletei mozgósítására. Bod Péter Ákos – a valamikori miniszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke – írt egy eszmefuttatást ezzel a címmel: Hogyan nem lett Budapest regionális központ?

Hát igen, ilyen a jó esszé, az ötlet és a téma és a cím: olyannyira nyilvánvaló, frappáns, hogy az ember nem is gondol rá, amíg a szeme elé nem kerül, de azután – „hát persze!” … És hogy nekem nem jutott az eszembe… Miért is nem lett a magyar főváros az, amivé geopolitikai helyzete, példátlan tájföldrajzi adottságai, kulturális potenciálja, hagyományai predesztinálják? Egyáltalán: mivé is vált ez a metropolis? Fogyó lakosságú, öntudat nélküli, adósságban fuldokló, önkormányzati viszályoktól viharzó, az elemi életminőségekben is mind szűkölködőbb épülethalmazzá és mind kuszább térszerkezetté…

Ez a téma természetesen inkább tragikus és groteszk, mintsem anekdotákba illően léha, noha fővárosunk első szabad húsz éve éppen nem nélkülözi a linkség minősített eseteit sem. Húsz év – bizony, akkor még megvolt az esélye annak, hogy Budapest hagyományos vonzereje kitermelje azokat a szellemi és infrastrukturális, valamint politikai (és persze mentális) tényezőket, amelyek idevonzották volna mindazokat az intézményeket, amelyek érdekeltek a Kelet–Nyugat és Észak–Dél közötti folyamatos gazdasági, s politikai, kulturális párbeszédben. Maradt a regionális központ a nyugati és a Balkántól távolabbi Bécs, mi meg – mondjuk – búsongva nézhettük a legutóbbi futball-Európa-bajnokság néhány fontos meccsét Lvivből, egy csodálatos új stadionból, nem feledve, hogy az Eb megrendezésének pályázatát nulla szavazattal veszítettük el, csapatunk ki sem jutott, és az sem vigasztal, hogy Lvivet valamikor Lembergként emlegettük, mint egy velünk ugyanegy államszerkezetben élő, virulens regionális nagyvárost… S hogy nemcsak Budapesten, hanem az egész országban nincs egy működőképes futballstadion. Bécs? Bécs meg folytatja azt a brutális pénzügyi expanziót (bankok, biztosítók), amelyet helyzete és gazdasági fölénye lehetővé tesz (és amely pár száz éves jó labanc hagyományra nézhet vissza).

Bod Péter Ákos meggyőző gazdasági adatsorok felvillantásával írja le a főváros utóbbi húsz évének nyomasztó mélyrepülését és vonja meg a politikai mérleget: a magyar fővárost két évtizeden át uraló szabaddemokrata (és szocialista) városvezetés egyetlen ambiciózus vállalkozásba sem fogott, és ugyanakkor választásról választásra megdöbbentő szavazatmaximálást volt képes elérni egy olyan humbuggal, mint a 4-es metró. Leírja: az utóbbi két évtizedben a liberális „párt (mondanám: pártszövetség) holdudvarába tartozó üzleti körök követeléseinek kielégítése volt a legfőbb döntési ismérv a közügyek intézésében”. Arról már ne is beszéljünk, hogy egy főváros presztízse miként függ össze az egész ország megítélésével. Arról meg pláne nem, hogy miként is állunk a felelősségre vonás ügyeiben.

És innen többfelé ágazhat el az olvasói meditáció. Elkezdhetjük mozgósítani emlékeinket a hajdani prosperitás évtizedeiről: hogy kezdett fővárossá alakulni Pest-Buda majd kétszáz évvel ezelőtt, és minő szervességű volt ez a mozgás. Eltűnődhetnénk azon, hogy Budapest miként tudná megteremteni újra (?) a maga önazonosságát. És hol vannak azok a kitörési pontok, azok a programok, a társadalmi életnek mely szegmenseit lehetne és kellene mozgósítani ahhoz, hogy élhető és irigyelhető élettér jöjjön létre a Duna két partján. Azon múlik minden, hogy a főváros rengeteg mindenféle bajainak reparálása közben képes-e olyan víziót megfogalmazni és fásult polgárai elé tárni, ami elhitetné: itthon lehet lenni Budapesten.

Alexa Károly  - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (146) Mozaik (83) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (310) Kultúra (6) Nézőpont (1) Vetítő (30) Flag gondolja (36) Politika (1582) Történelem (17) Egészség (50) Irodalmi kávéház (537) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Életmód (1) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (7501) Mozi világ (440) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2778) Szépségápolás (15) Gazdaság (702) Belföld (10) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1309)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>