Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
2f074a1675ebb7ff37e38fee3d0e68a0.jpg

Balra át, irány az unió, lépés íííííndul!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ó, testvér, merre visz az utad? Merre kormányzod vörös lobogójú hajód? S végül, hová érkezel majd, te világcsavargó, internacionalista balkezes vándor? Mert igencsak aggódunk, hogy végképp eltűnik a baloldali politika a magyar közéletből…

A választási saller után ugyanis továbbra sem találja helyét a cocialista párt (Utóbbi nem helyesírási hiba! Pusztán arra való célzás, hogy a „szocialista” jelző az elmúlt évtizedben nem állta meg a helyét – a szerző megjegyzése.) Mesterházy Athosz (ki ismét spanyolos pinaszakállával igyekszik megdobogtatni az öregecskedő feleségek szívét, ha már a Jackson-tánc nem jött be…), gyenge próbálkozása úgy hullott darabjaira és zuhant a közélet porába, akár Molnár Zsoltika kapucnis pulóvere a kispesti stadionban. (Vagy annak idején Török Zsoci folyamatábrája az ATV stúdiójának piszkos PVC padlójára.) Modern szociáldemokrácia, nemzeti baloldal? Ugyan? Kivel? A három testőrrel?
 
 
Mindeneste Athos bepróbálkozott: a választási pofon után, „rendpárti”, „cigányügyi”, „vidéken alulról építkező” cocialista pártot vizionált. Majd társai úgy elhajtották hosszabb bajuszt növeszteni, mint székely ember a kisördögöt; ezután pedig új témák megfogalmazásán kezdtek el az elvtársak agyalni. Hisz nyakukon az uniós választás. Ott meg értelemszerűen azok találják ki mondanivalót, akik a bőrüket a vásárra viszik.
 
És lőn! Az uniós választásokra közérthető szlogenek (üzenetek) és valamiféle egységes tartalom bontakozott ki. Meg egy kiáltvány-szerűség is. Nem kommunista kiáltvány ugyan, de három pillére alapján majdnem; mert ez igencsak balra húz! Ugyanis a ]]>„Mit akar az MSZP Európában?” ]]>felütésre voltaképp a következő három terminusban foglalták össze a válaszukat:  MUNKÁT! KENYERET! IGAZSÁGOT!
 
A tartalmat egyébként jól tagolva szétosztották a főszereplők (a befutónak tűnő listás helyek) között. Így, a kiáltványból származó üzenetek (amely egyébként hemzseg a magyartalan kifejezésektől pl. „elvi éllel mondjuk”; vagy „bankokba hordassák az emberek pénzét”) azonosak az egyes szereplők plakátjain is szerepelő szlogenekkel. Így lett Szanyi Kapitány jelszava az élelmiszerek ÁFA csökkentése (cinikusan kérdeznénk, hogy mi lesz majd, ha a Fidesz-kormány tovább emeli a pia jövedéki adóját…). Újhelyi üzenete az „Európai minimálbért!” lett (logikusan: hisz most ő kötött megállapodást ]]>a közmunkások szakszervezetének vezetőjével]]> – bármily hihetetlen, de tényleg!) A legfiatalabb Gúr Roland attribútuma a kissé demagóg: „Teljes foglalkoztatottságot a 25 év alattiak körében!”. A milliárdos, de lassan nyugdíj előtt álló Veres János „Európai minimálnyugdíjat!” követel (ami egy kissé értelmezhetetlen, de azért jól hangzik). És persze Gurmai Zitának továbbra is a „nőügyek” maradtak. Pontosabban: „Egyenlő munkáért, egyenlő bért! Nőknek és férfiaknak egyaránt!” De legalább most már tudjuk, hogy mi is volt ráírva arra a ]]>bizonyos összehajtogatott papírszívre]]>, amit május elsején, Zita asszony (a hölgy kifejezést feministaként nem nagyon szíveli…) a hátizsákjába tett.
 
Balra át! Adták ki a vezényszót azok, akik most előtérbe kerültek. Erre Szanyi kapitány örömtáncot lejtett, miközben felpillantott Horn Gyula szellemére, aki visszamosolygott rá; bár még mindig bölcsen megintette: „Egyedül vagyunk, Tibor!”
 
Athosz meg mehet a levesbe, vagy vissza a borbélyhoz…
 
Mi meg elképzeljük a cocialista különítményt, ahogy összeül Brüsszel egyik elit kávéházában és Martin Schultz fejcsóválása mellett felharsan néhány konyak (vagy vodka) elfogyasztása után a csepeli munkásinduló. Szanyi teli torokból üvölti; Újhelyi ugyan nem tudja a szöveget, de a dallam még a családkörből ismerősen cseng, így velük együtt dúdolja; Gurmai igyekszik valahová „beénekelni” a „NŐ ÜGYEKET”; és végül: Veres irulva-pirulva, a milliárdos vagyonára gondolva kapcsolódik be (kissé hátrébb dőlve, a számlát nézegetve):
 
„Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!” és még egyszer, mindenki együtt: „KENYERET, MUNKÁT, no és IGAZSÁGOT…”
 
De ahogy szól a dal, ahogy harsog az induló, közben Athosz itthon ránéz a nagyérdemű közönségre és elkiáltja magát: „Még mindig nem látom a kezeket!”
 
]]>www.tutiblog.com]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nézőpont (1) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (537) Rejtőzködő magyarország (168) Mozaik (83) Gazdaság (702) Mozi világ (440) Politika (1582) Történelem (17) Életmód (1) Autómánia (61) Sport (729) Tereb (146) Nagyvilág (1309) Mondom a magamét (7501) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Flag gondolja (36) Heti lámpás (310) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (10) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2778) Gasztronómia (539) Vetítő (30) Egészség (50)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>