Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
02833f73f518c7c9e144151df7919005.jpg

Árpádsáv a Páva utcában

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az Árpádsáv tegnap és ma címmel rendezte kiállítását a Holokauszt Emlékközpont. A kiállítás és az azt ismertető tanulmánykötet a Trianon-kultusz két háború közti kibontakozását mutatja be.

Mint a kötet fülszövegé­ben olvashatjuk, „a győztes antanthatalmak valóban súlyos hibát követtek el. E sérelem kapcsolódik össze az 1920-as évek megerősödő jobboldalának szimbólumkeresésével. Ebbe a folyamatba illeszthető a turul »funkcióváltása« is, ettől kezdve lett az antiszemiták és irredenták kedvelt jelképe. (…) A nyilasok az árpádsávos zászlót mint irredenta jelképet használták. Az 1938 és 1941 között végrehajtott terület-visszacsatolások Horthy Miklós, az »országgyarapító« rendszerét erősítették meg”.

Száraz szöveg, kissé dramatizált marxizmus. Aztán fellobbanó indulatrohammal kibukik a politikai osztály balliberális oldalának vádja minden kutakodó és más mércét kereső ember ellen, mondván, „a kiállítás utolsó része bemutatta, hogyan éledt újjá 1990 után a Trianon- és a Horthy-kultusz, s milyen szimbólumokat használ a hazai szélsőjobb”. A képeken láthatjuk Bácsfi Diánát (merev kéz és zöld ing), a Horthyra emlékező Nemzeti Őrsereget, a vári holokauszttagadó tüntetésen részt vevő Magyar Gárdát, árpádsávos, turulos használati tárgyakat és kitűzőket, kormányellenes tüntetőket 2006. október 23-án, s a rosszakaratú tárgyilagosság jegyében Csurka Istvánt, David Irvinget és Jean-Marie Le Pent. Kormányellenesség – mintha egy marxizáló dramaturgiából vették volna ki. S van osztályellenség is, hiszen Csurkáék egy fasisztaveszéllyel terhes korszakot idéznek.

Mintha ott, baloldalon a látókör megszűkült volna, s a nemzeti küzdelem színterét óbégatással próbálnák kitölteni. Závada Pál szerint az árpádsávos zászló a nyilashagyomány továbbörökítője, revizionista és antidemokratikus szimbólum: rémálom Jadviga szűzies párnáján. A kivételezettek művi felháborodása ez, s a beszélyíró – bár szól reményről és félelemről, szégyenről és lelkesedésről – egyes motívumaiban meglehetősen rokon a kádári III/III-as, titkosrendőri jelentések szövegével. „És vannak, akik politikai nézeteik nyomán törnek-zúznak, ütnek-vernek, robbantanak, merényleteket terveznek és hajtanak végre, s mint hajdan: úgymond faji alapon gyilkolnak. Ne mossuk egybe őket mind, ezt mondod, drága nemzetem?” – kiált fel Závada, mintha még mindig a hatvanas években lennénk, amikor a párt és rendőrsége a „horthysta, fasiszta és más ellenséges hatás alatt álló fiatalok” csoportjait volt kénytelen a társadalmi rend védelmében „bomlasztani”. Álld útját a fenyegető hatalmi túlsúlynak – biztat tovább népfrontos hevülettel –, nehogy „végül valami populista vezér tekintélyuralma jusson osztályrészedül, s jusson minekünk, drága nemzetem!” (Mindez Gyurcsány ámokfutása után, aki mentes volt pártja még megmaradt gátlásaitól és előítéletei­től, mert teljességgel korrupt és fékezhetetlen volt, s az őszödi beszéd után kísérletet tett a belügy mozgósításával és a plebsnek szánt ideoló­giai ködösítéseivel a rendkívüli állapot bevezetésére.)

Nos, nem a fasizmus veszélyéről van szó jobboldalról. Mivel a fasizmus – ha hihetünk Dimitrovnak, akinek a hitleri bíróság vádjait bumerángként megfordító alakját Gyurcsány Ferenc szeretné felidézni egy „orbáni bíróság” előtt, a győzedelmes vádlott szerepében – „a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája”. Mai nyelvre fordítva s röviden (a sovinizmust mint ez esetben zavaró fogalmat kihúzva), amiről Dimitrov beszélt, az a globális tőke leplezetlen uralma lenne. Hogy segítsek a baloldalnak, egyelőre leplezett uralomról van szó, vagy ahogy a jó öreg Marcuse mondta az amerikai társadalomról 1968 lázongásai során, Amerika nem egyéb, mint látens fasizmus. Én hiszek Dimitrovnak és Marcusének.

S mivel a magyar, a nem fideszes jobboldal mögött aligha áll komoly tőke, s a fegyveres erők jóindulatát sem élvezi, nincs reális lehetőség a múlt megismétlésére a Duna mentén, legfeljebb egy szappanoperává átírt Az ember tragédiája keretében. (Milyen cuki lenne látni a kis Diánát Éva szerepében árpádsávos köténykében, amint ott ül a Parlament előtt felállított nyaktiló tövében, mosolyogva, kezében kötéssel: Alföldi Luciferként ragyogna.)

Maradjunk továbbra is a baloldalnál. Brechtet is szeretem. Egyik hőse, Peachum úr, aki London legnagyobb koldusüzemét építi ki, így monologizál: „Néptömegek haldokolnak az udvari lakásokban. Korszerű kiirtásuk majdnem észrevétlenül (és persze névtelenül) történik. Kiirtják őket, de ez évekig tart. Hamisított élelmiszereket fogyasztanak s abból is túlságosan keveset; dögletes lakásokban élnek; minden életmegnyilvánulásukat megnyirbálják; de még így is so­káig tart, amíg végeznek velük.” S azon töpreng, miképpen lehetne hasznosítani „az igazi nyomort. Hihetetlen üzlet lenne! Sajnos, keresztülvihetetlen!” Ez a malthusiánus, népirtó üzleti szellem az igazi veszély. S lassan megoldódik a kolduskirály dilemmája: az állami segélyből élő néptömegekre rátelepszik a tőke özönvíz előtti formája, az uzsora. Jelképe nem a turul, hanem a keselyű.

Tamáska Péter, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (702) Tereb (146) Nagyvilág (1309) Politika (1582) Titkok és talányok (12) Heti lámpás (310) Mozi világ (440) Mondom a magamét (7501) Jobbegyenes (2778) Vetítő (30) Irodalmi kávéház (537) Flag gondolja (36) Egészség (50) Autómánia (61) Tv fotel (65) Belföld (10) Nézőpont (1) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (168) Történelem (17) Gasztronómia (539) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>