Mindenestre sajátos, hogy miközben a baloldal a kormány megalakulása óta igyekszik napirenden tartani a vádat, hogy a hatalom korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, ő igencsak álságos módon kezeli a kérdést. Ugyanis a közbeszéd nyilvánossága nem egyirányú folyamat, azaz nemcsak a politikai szereplőknek van joguk kinyitni a szájukat, hanem a polgárnak is joga van minél részletesebben „hozzáférni” az információkhoz.

Ne legyünk álszentek! A politikai disputát közvetítő csatornák háromféle módon viszonyulnak a közélet témáihoz. Vannak vállaltan pártorgánumok. Aztán vannak, amelyek vállalják az ideológiai hovatartozást, de közvetlenül nem kötődnek pártokhoz. Polgári, konzervatív, szocialista vagy éppen liberális médium, amely egy értékrend mentén közvetít. Ha kell, dicsérve, s ha szükséges, akkor kritikusan is az azonos oldalon álló pártokkal szemben.

A harmadik csoportba azok tartoznak, amelyek folyamatosan azt szajkózzák, hogy ők bizony nemcsak párt-, hanem ideológiasemlegesek is. Ami égbekiáltó hazugság, hisz egy gyengébb képességű elsőéves politológushallgató is képes besorolni őket valamelyik politikai oldalra.

Az említett skandalum a XVIII. kerületben tartott szocialista fórumon történt. Kéri László, Dési János, Lendvai Ildikó és Simon Gábor volt a főszereplő. A rendezvényre meghívták a sajtót is, majd amikor meglátták a Hír Tv kameráját, félbeszakították az előadást. Hosszas és kínos vita után aztán úgy döntöttek, hogy a tévé munkatársai után az indexes és az MTI-s kollégákat is kiebrudalják. Csak hogy ki ne lógjon az a bizonyos lóláb.

Az idősebb szocialisták alapélménye a pártállami cenzúra. Lendvai a nyolcvanas években az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozott. Ahol nagyüzemben folyt a cenzúra. A fiatalabb balliberális generáció azonban már más forrásból, de hasonló szemmel tekint a sajtószabadságra. Számára megkérdőjelezhetetlen a bölcsek kövének birtoklása. E mögött néhány szélsőségesen szabadelvű gondolkodó hatása húzódik, mint Karl R. Popper, aki szerint gyakorlatilag mindenki „náci”, de legalábbis totalitárius törekvésű, aki nem vallja a liberális alapú, „nyitott társadalom” logikáját. De az ifjabbak önbizalmát erősíti az Európai Unió jogalkotásában érvényesülő liberális hegemónia is. Pedig a liberalizmus is csupán egy a vélemények közül, csak éppen „más ideológiákkal szemben a liberalizmus azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem ideológiának, hanem a normális létezésnek tünteti fel magát” - írta a magyar származású, néhány éve elhunyt Molnár Tamás filozófus. S mindezekből eredően a balliberális politikusok és az értelmiség a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy miközben a kormányt „elméletben” a véleménynyilvánítás korlátozásával gyanúsítja, a „gyakorlatban” páros lábbal rúgja ki a róla esetleg kritikusan szóló újságírókat.

magyarhirlap.hu – Nagy Ervin

www.flagmagazin.hu – Flag – Egy Jobb magazin az Értékek mellett!