Ma 2020 január 28. Károly, Karola napja van. Holnap Adél napja lesz.
topsecret.jpg

A behálózott első szabadon választott magyar országgyűlés III.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
 

1990. május 2-án délelőtt 10 órakor a BM III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége   III/III-as csoportfőnökségének - a belső reakciót és szabotázst elhárító politikai rendőrség - volt vezetői elégedetten tekintettek végig az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőinek padsorain.

"Hálózati tagok kilépni!"
 
Ebben az állapotban nyissuk ki az állambiztonsági operatív és hálózati nyilvántartót, mint képzeletbeli osztály naplót, s játékosan vezényeljünk: "Osztály sorakozó! Vigyázz! Hálózati tagok kilépni!" S ha csak (!) a hálózati nyilvántartást nézzük, ( s még nem tudjuk, hogy a képviselő a névsorban szereplésen kívül jelentéseivel szerzett-e külön érdemeket is) akkor frakciónként a következőket látjuk, - persze nem 1990-ben, hanem ma, több évi kutató munka eredményeképp:
(A rövidítések: inf.: informátor; ügyn.: ügynök; tmb.: titkos megbízott; tm.: titkos munkatárs. Zárójelben a beszervezés éve és a beszervező szerv.)
 
  Magyar Demokrata Fórum:
 
1., "Kaposvári László" tmb. (1960. BM. II/5-f.)
2., "Fodor Attila" tmb. (1966. III/III. Csongrád m.)
3., "Nagy László" tmb. (1980. III/III. Nógrád m.)
4., "Recski" inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főoszt.)
5., "Doki' tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)
6., "Havasi Zoltán" tmb. (1984. III/III. Tolna m.)
7., "Dunai András"/"Kovács István" inf. (1966. III/III. Veszprém m.)
8., "Evezős" ügyn. (1951. ÁVH. I/2-a.)
9., "Raszkolnyikov" inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főszt.)
10., "Kocsis Lajos" tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)
11., "Tokai" inf. 1958. Pol. Nyom.Főoszt. Hajdú-Bihar m.)
 
   Független Kisgazda Párt:
 
1., "Virág Benedek" tmb. (1960. Pol. Nyom. Főoszt. Komárom m.)
2., " Róka"/"Rába" tmb. (1957. BM. II/5-a.)
3., "Harcos" ügyn. (1951. ÁVH. Veszprém m.)
4., "Palotás János" tm. (1971. BRFK. Bü. Oszt.)
5., "Nádasdy" ügyn. (1989. III/III. Baranya m.)
6., "Szatmári" ügyn. (1957. Pol. Nyom. Főoszt. BRFK.)
 
  Kereszténydemokrata Néppárt:
 
1., "Magyar Károly" tmb. (1957. BM. II/5-a.)
2., "Tatár" tmb. (1972. BM. III/III.)
 
  Szabad Demokraták Szövetsége:
 
1., "György Péter" tmb. (1985. III/III. Heves m.)
2., "Seres" tmb. (1986. BM. III/III.)
3., "Kenderesi István" tm. (1957. BM. II/5-d.)
4., "Ózdi István" ügyn. (1958. BM. II/5-f.)
 
Megjegyzés:
D. I.-t az Ábrányi Aurél - Struzziero Adalberto - Atkáry Arisztid kémperben (1955-1956) a BM. I. főosztálya beszervezte ügynöknek. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799) Ügynök szerepét 1993-ban egy hetilapban "bizonyos értelemben" elismerte. (Lezáratlan kutatás.)
 
  
 
  Magyar Szocialista Párt:
 
1., "Csanádi" tmb. (1979. III/III. Csongrád m.)
 
A FIDESZ frakcióban megjelölt személyek közül azonosításra alkalmast az ÁBTL jelenleg elérhető iratai alapján nem találtam.
 
 Antall József kormánya:
 
1., "Régant" tm. (1968. BM. III/I-1-a.)
2., "Doki" tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)
3., "Dunai András"/"Kovács István" inf. (1966. III/III. Veszprém m.)
4., "Kocsis Lajos" tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)
 
A pártjukat, választóikat, a közvéleményt hidegvérrel, arcátlanul becsapók a következő fontosabb posztokat foglalták el:
 
- Az országgyűlés korelnöke;
- Az országgyűlés két alelnöke;
- Egy frakcióvezető;
- Egy bizottsági elnök;
- Az Interparlamentáris Unió elnöke;
- Két miniszter;
- Két államtitkár;
- Egy nagykövet;
- A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja;
 
 
Az 1990 előtti rendszerellenes tevékenységükért, 56-os szerepükért felelősségre vont, vizsgálati fogságban tartott vagy bebörtönzött, de az állambiztonsági szervek által beszervezett országgyűlési képviselők, 1990-94:
 
1., "Kaposvári László", MDF
2., "Harcos", FKgP
3., "Recski", MDF
4., "Evezős", MDF
5., "Magyar Károly", KDNP
6., "Tokai", MDF
7., "Raszkolnyikov", MDF
8.,"Ózdi István", SZDSz
 
 
   A jelentéseik tartalma és terjedelme vagy más ok miatt
          figyelemre méltó néhány hálózati személy:
 
 
1., "Virág Benedek" tmb.: Vörös Vince
 (1911. febr. 23, Kisbicsérd, Tóth Mária)
(18. sz. melléklet)
 
Az országgyűlés alelnöke, az FKgP országos listáján szerzett mandátumot. 1935-ben lépett be az FKgP-be. 1944-ben Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, annak jegyzője. 1945-ben az FKgP főtitkárhelyettese, a Magyar Parasztszövetség főtitkára, a novemberi választásokon pártlistán ismét nemzetgyűlési képviselő lesz. Hat elemit végzett. 1956-ban a Baranya megyei FKgP alakuló ülésén megyei társelnökké választották. 1958-tól az Esztergom melletti kenyérmezői sertéshizlaló telepen brigádvezető, szakszervezeti titkár és a járási népi ellenőrzési bizottság szakértője.
 
 Itt szervezi be 1960-ban kompromittáló adatok alapján "Virág Benedek" fedőnéven Berta Lajos r. főhadnagy a Komárom megyei Rfk. Politikai Nyomozó Osztályának kémelhárító hálózatába, előbb ügynök, majd tmb. 1968-tól Pécsett élt, 1972-ben ment nyugdíjba. 1978-ban átveszi a BM III/III-3-a, amely a társadalomra veszélyes megfigyelt személyekkel és a volt politikai foglyokkal foglalkozott. 6-os kartonja lezáratlan, kódja szerint titkosított hálózati személy, aki feltehetően 1990-ig dolgozott az állambiztonságnak. 
 
Terjedelmes és részletes, jobbára kézzel írt jelentései két kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Legfontosabb politikai jelentéseit a Magyar Parasztszövetség és a Független Kisgazda Párt vezetőiről, országgyűlési képviselőiről írja, köztük volt: Pártay Tivadar, B. Szabó István, Futó Dezső, Bejczy Sándor, Hám Tibor, Jaczkó Pál, Gyulai László, Kapócs Ferenc, Adorján József, Kiss Sándor, Horváth János, Ibrányi Gyula, Ibrányi Erzsébet, Hamza András, Farkas György, Hajdú Német Lajos, Czupi Bálint, Cséplő Jenő, Patonay Elek, Benárd Géza, L.Szabó Imre, Tompa István, Kelemen Sándor, Czipó László, Kovács József, Dancs József.  (19. sz. és 20. sz. melléklet)
 
Jelent környezetének reakciós elemeiről, így egy csendőr őrmesterről, aki szovjet katonákkal üzletel, Nyugatra utazó és onnan hazalátogató gyanús magyarokról, s megbízói utasítására mint bélyeggyűjtő lép kapcsolatba kijelölt külföldi és hazai személyekkel, akik behálózandók a cserepartner szerepében. 1988-89-ben a kisgazda belharcokban a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, az 1989. június 4-i érdi nagyválasztmányon az FKgP elnökévé választották, később a párt örökös tiszteletbeli elnökévé. 1991 novemberétől a parlamentben a Pásztor Gyula majd a Szabó János vezette kisgazda frakcióhoz csatlakozott.
 
 
2., "Havasi Zoltán" tmb.: Szokolay Zoltán
 (1956. szept. 9, Hódmezővásárhely, Lénárt Éva)
(21. sz. melléklet)
 
Magyar-orosz szakos középiskolai tanár, tanársegéd, költő, a "Dél-Kelet" c. hetilap főszerkesztője. 1985-86-ban a Magyar írók Szövetsége KISZ szervezetének agit.-prop.-titkára. 1988-tól 1989 márciusáig a FIDESZ tagja.1989 március 14-től 1990. dec. 15-ig az MDF Országos Választmányának, 1991-ig békéscsabai szervezete elnökségének tagja. Békés megye 1. sz. választókerületéből kerül be a parlamentbe, ahol a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnökének jelöli az MDF.
 
   A Tolna megyei Rendőr - főkapitányság III/III osztálya szervezte be 1984. május 16-án "Havasi Zoltán" fedőnéven, hazafias alapon, eredetileg az ifjúságvédelmi vonalra, kapcsolattartó tisztje: Hajnal József r. főhadnagy. Már egyéves tevékenységének értékelésekor (1985. május 20, Szekszárd)) roppant megvan elégedve vele az állambiztonság megyei vezetése: Eigner György r. alezredes, főkapitány-helyettes és Gál István r. százados, osztályvezető: "A tmb. ellenőrzött, megbízható hálózati személy...az együttműködés során egyre tisztábban látja a belső ellenséges, ellenzékieskedő személyek káros szerepét." „Beszervezése óta folyamatos /napi jellegű/ kapcsolatot tartunk a BM III/III-5-a. alosztállyal, ahonnan az általa szolgáltatott minden egyes információ hitelességét jelezték vissza.” (22. sz. melléklet)
 
 Szokolay szorgalmasan, szabatosan, részletesen és mindig olvashatóan saját kézzel írta jelentéseit, ügyelve arra, hogy minél több érintett személyt nevezzen meg. Beszámolt a Magyar Írók Szövetsége üléseiről, rendezvényeiről, a fiatal írók József Attila Körének összejöveteleiről, irodalmi körök, asztaltársaságok vitaestjeiről, a részvevők kritikus nézeteiről, így pl. a „Tiszatáj” irodalmi folyóirat körül kialakult helyzetről, a Tokaji Írótáborról, vagy az 1986. június 14-i "Vitahajó" nevű népes irodalmi délutánról a "Sződliget" sétahajón. Szinte minden szekszárdi és paksi értelmiségi rendezvényen jelen van, szamizdatokat gyűjt be és ad át a politikai rendőrségnek. A jelentett ismert személyek között volt - többek között -: Csengey Dénes, Fekete Gyula, Fodor András, Nagy Gáspár, Kunszabó Ferenc, Cseh Tamás, Bertha Zoltán, Csoóri Sándor, Páskándi Géza és Csurka István, s száznál több író, újságíró, filozófus, esztéta, műkritikus és más értelmiségi. (23. sz. melléklet)
 
   Emlékezetesen azt is feljelenti, aki autóstopposként segítőkészen felveszi őt Budapestre menve 1985 április 24-én Szekszárd határában. Intésére megáll és felveszi egy 60 év körüli plébános, korábban szerzetes. A paksi benzinkútig viszi el. Szokolay sietve jelenti kapcsolattartó tisztjének, Hajnal főhadnagynak, hogy "erősen szovjet-és kommunistaellenes beállítottságú egyházi személlyel” utazott együtt. A főhadnagy tájékoztatta az egyházi terület elhárítását, amely megtette a szükséges intézkedéseket. Az már a besúgó jellemét mutatja, hogy az MDF után a Kereszténydemokrata Néppártnál tűnt fel, ott politizált.
 
 [1986-ban egyébként egy másik sikeres bölcsésszel erősít a BM. III/III Tolna megyében: Dr. Töttős Gábor szigorúan titkos állományú rendőr főhadnagyot (1954. június 17, Szekszárd, Erdődi Éva) a megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztályának „T-19” operatív beosztásába helyezi, egy főoperatív státus terhére.  Töttős  szt-tiszt ( magyar-történelem szakos tanár, könyvtáros, helytörténész Szekszárdon) kinevezési parancs száma: 009/331/86. A rendőr főhadnagy, MSZMP-tag a rendszerváltásig szolgálja titkosan a Kádár rendszer állambiztonságát, leszerelési parancs száma: BMH. 009/38/90; a titoktartási esküokmányt 1989. december 28-án írta alá. ]
 
 1991. december 21-én egy parlamenti szavazásnál  Szokolay Zoltán („Havasi Zoltán”) MDF-es szomszédja szavazógombját is megnyomta a sajátján kívül, amiért lemondott mandátumáról 1992. január 20-án. A Belügyminisztériumba távozott, március 1-től Boross Péter miniszter kabinetirodáján dolgozott. Nevéhez fűződik a jobboldali sajtó érdekvédelmi civil szervezet: a  Közakarat Egyesület megalakításának kezdeményezése 1991-ben.
 
 
3., "Nagy László" tmb.: Szarvas Béla
   (1959. júl. 20, Eger, Markovics Anna)
(24. sz. melléklet)
 
Üzemgazdász, könyvvizsgáló, főrevizor, szervezési és számítástechnikai csoportvezető. 1988-ban lépett be az MDF-be, az egri szervezet egyik alapítója és elnöke, Heves megye 1. sz. választókerületében szerzett mandátumot 1990-ben. Előbb a honvédelmi majd a nemzetbiztonsági bizottság tagja, később a költségvetési, adó-és pénzügyi bizottságnak is; az Interparlamentáris Unió magyar-norvég tagozatának elnöke . 1992-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egri szervezetének egyik szervezője, 1992 februárjától a Heves Megyei Vállalkozói Kamara elnökségi tagja.
 
   1980 december 17-én szervezte be Szalontai László r. főhadnagy a Nógrád megyei Rfk. III/III osztályának hálózatába hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. "Nagy László" fedőnéven titkos megbízotti minősítést ért el. Három megye politikai rendőrsége is foglalkoztatta, Nógrádon kívül 1984-tól Szabolcs megye, majd 1986-tól Heves megye. Nyilvántartó kartonja lezáratlan, kódja szerint feltételezhető, hogy a rendszerváltásig aktív hálózati személy volt. A III. állambiztonsági főcsoportfőnökség korabeli igényei és értékelési szempontjai szerint minden bizonnyal nem szerzett olyan kiemelkedő érdemeket, mint Szokolay Zoltán, de kissé szürke és sablonos fogalmazásban megbízhatóan jelentett a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetéből, Nyíregyházáról, a Szabolcs-Szatmár Megyei Moziüzemi Vállalattól, s az Ellenőrzési Főigazgatóság Szabolcs Megyei Igazgatóságáról, 1985-től pedig az egri Építésgazdasági Szervezési Intézetből. Néha országosan is értékes információkkal szolgált, mint például 1982 májusában, amikor a Nógrád megyei III/III osztály így értékelt egyik kézzel írott jelentését: "A tmb. jelentése értékes. Központi értékű információt tartalmaz. A szamizdat irodalom Bp-i terjesztőivel kapcsolatos anyag nagy figyelmet érdemel, mivel Mizsei és Hunya az MTA munkatársai, Fóti Péter pedig az ELTE Bölcsészettudományi Kar II. éves hallgatója." "Feladata: a Bp.-i személyekkel a kapcsolat elmélyítése, új személyek - akik a szamizdattal foglalkoznak - felderítése." Szalontai főhadnagy, 1982. o5. 05. (25. sz. melléklet)
 
 
4., "Magyar Károly" tmb.: Dr. Keresztes Sándor
   (1919. márc.9, Magyarókereke, Kolozs m., Fazakas Erzsébet)
(26. sz. melléklet)
 
Jogász, 1944-47 között a BM közigazgatási osztályán dolgozott, 1947-ben a Barankovits féle Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője, majd az "Új Ember" katolikus hetilap és a "Vigília" kiadóhivatalában valamint a Szent István Társulatnál (1963-1989) tevékenykedett nyugdíjazásáig. 1956 novemberében részt vett a Demokrata Néppárt és budafoki szervezete újjászervezésében, a "Hazánk" című lap megjelentetésében, az utóbbiban követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását; s kiigényelte a XXII. kerületi MNDSZ székházat a DNP számára. 1989. márciusában több társával megalapította a Kereszténydemokrata Néppártot, vezette a párt szervezőbizottságát; szeptember 30. és május 27. között a párt elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990-ben a KDNP budapesti listájáról került be a parlamentbe, szeptemberig az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, akkor kinevezik vatikáni nagykövetnek.
 
 1957 szeptemberében közbiztonsági őrizete alatt terhelő adatok alapján "Magyar Károly" fedőnéven beszervezte a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5 osztályáról (a belső reakció elhárítása) Fogarasi Ferenc rendőrnyomozó hadnagy. Szeptember 30-i, kézzel írt beszervezési nyilatkozatában egyfelől ezt írja: "... az ellenforradalom idején elkövetett hibáim jóvátétele érdekében vállaltam a politikai rendőrséggel történt titkos együttműködést.", másfelől azt, hogy "Tudomásul veszem azt a szóbeli ígéretet, hogy vallásos meggyőződésemmel és erkölcsi felfogásommal nem egyező feladatot nem kapok." (Az utóbbi megfogalmazásért a beszervező tisztet felettese megdorgálta.) Ezek után - tekintettel nyolc kiskorú gyermekére is - kiengedték a közbiztonsági őrizetből. 1957-ben leírja a vele személyes kapcsolatban lévők neveit, 1958-ban még jelent a DNP-nél, az "Új Embernél", a Szent István Társulatnál, a Katolikus Hittudományi Akadémián és másutt dolgozó ismerőseiről, aztán teljesen meghasonlik önmagával, lelkiismereti okokra hivatkozva kéri a kapcsolat megszakítását, s május 30-án titoktartási nyilatkozat aláírása után kizárják a hálózatból.
 
   1973 végén, 1974 elején több aktuális esemény ismét kölcsönösen közelíti a kihűlt kapcsolatot. A Keresztes család útlevélkérelmet ad be Jugoszláviába, ahol találkozni akarnak Nyugat-Németországba disszidált, s ott férjhez ment lányukkal és annak férjével, a Szent István Társulatnál pedig az átszervezés során felcsillan a vezető beosztásba kerülés lehetősége. A BM egyházi elhárítása: a III/III-1 osztály a., alosztálya önkritikusan megállapítja (1974. július 2), hogy a korábbi kudarcnak 1958-ban a kapcsolattartás felszínessége és hiányossága is oka volt a II/5 részéről, Keresztes Sándor pedig "...széleskörű egyházi kapcsolatokkal rendelkező világi személy, római katolikus egyházi körökben országosan ismert. Munkakörénél és emberi tulajdonságainál fogva alkalmas reakciós vezető egyházi személyek körében végzendő hírszerzésre. Lehetőségei a közeljövőben várhatóan bővülni fognak, mivel a Szent István Társulat átszervezése során létesítendő vezető beosztások betöltésénél számításba veszik. Vallási meggyőződését - karrierje érdekében - össze tudja egyeztetni a haladást szolgáló egyházi törekvések támogatásával. Mindszenthy elképzeléseivel már képviselő korában ellentétbe került, a Mindszenthy-ügy közelmúltban történt lerendezésével egyetért." (Mezey Károly r. őrnagy, dr. Balázs Tibor r. alezredes alosztályvezető.)
 
 Az egyházi elhárítás pozitív várakozását megalapozta Keresztes Sándor 1973. október 17-i levele, mely a "Kiegészítő vonások arcképemhez" címet viselte. Ebben leszögezi, hogy rég elmozdult a lélektani mélypontról, az ország változásai nyomán pedig mind jobban elmélyülő meggyőződéssel szeretne tenni valamit a köz javára: "Szocialista társadalmi rendünket nemcsak tudomásul veszem, de vallásos-, erkölcsi- és keresztény társadalom bölcseleti motivációk alapján igénylem is azt. Meg kell állapítanom, hogy erre az álláspontra fokozatosan jutottam el és ebben segítségemre volt a XX. és a XXII. kongresszus nyomán megindult többirányú folyamat...", "Én a formális megoldás helyett szocialista hazánk és az egyház érdekeinek egyaránt megfelelő, hosszú távú együttélési formájának kialakításáért fáradozom, mely egyház történelmi példává válhat."  (27. sz. melléklet)
 
 A III/III-1-a illetékesei így számolnak be a jelölt újabb beszervezését megelőző beszélgetésekről: "Lelkiismereti konfliktusba kerülésével igyekezett magyarázni a belügyi szervekhez való korábbi viszonyát. Elismeréssel szólt, hogy ezt méltányolták. Elmondásából kiderült, hogy később több kísérletet tettek a belügyi szervek a kapcsolatfelvételre, - de olyan hangon és megengedhetetlen módszerekkel -, ami még inkább taszította. Jelenleg érzi, hogy egyenlő partnerként kezeljük, kíváncsiak vagyunk véleményére, szolgálatait esetleg hasznosítani tudjuk. Alapvető egyházpolitikai célkitűzéseinket hajlandó támogatni." "Meglévő - eddig kielégítetlen - karriervágyát látja elérhető közelségben, amennyiben a Szent István Társulat átszervezése során valamilyen felelős beosztásba kerülne. Igyekszik ehhez úgy igazítani magatartását, hogy a mi támogatásunkat is megszerezze." Végül Mezei Károly őrnagy nyugtázza Keresztes első ténykedését: "Viszonzásképpen mi is részéről megnyilvánuló bizalomnak vesszük, hogy elsőként adott át részünkre olyan dokumentumokat, melyek még felsőbb vezetői, az egyházi hatóságok előtt is ismeretlenek voltak az átadás időpontjában. Ezek nagyban segítettek bennünket, hogy képesek legyünk felismerni, időben kivédeni azok mesterkedéseit, akik akadályt szeretnének gördíteni az állam és az egyház kölcsönösen kialakuló, eredményesnek ígérkező, további együttműködés elé." "Beszervezés után a hálózat ellenőrzését párhuzamos ügynökséggel és "K" ellenőrzés bevezetésével (levél cenzúra, - i.cs.) végezzük. Ellenőrzésében részt vesz "Igaz Sándor", "Sipos Péter" és "Tatár" fn. hálózatunk." A dolog érdekessége, hogy "Tatár" fedőnevű titkos megbízottal aztán 1990-ben együtt feszítettek az első szabadon választott országgyűlésben, a KDNP frakcióban.
 
 1974. július 24-én nyilvános helyen Mezei őrnagy hazafias alapon másodszor is végrehajtotta "Magyar Károly"  tmb. beszervezését, aki "Tájékoztatás céljából átadott részünkre egy több gépelt oldalból álló anyagot, melyet a Szent István Társulat alelnöke az elkövetkezendő napokban kíván eljuttatni a Püspöki Kar tagjaihoz." "Lényegében rövid gondolkodás után, meggyőződésből, hazafias alapon késznek mutatkozott az együttműködésre. Erősen kihangsúlyozta a partneri kapcsolatot, melyre önként vállalkozott."
 
 Újabb beszervezési nyilatkozatában - egyebek között - a következőket írja saját kezével Keresztes Sándor: "Alulírott kijelentem, hogy egyetértek a Magyar Népköztársaság és a Római Katolikus Egyház közötti kapcsolat erősítésének szükségességével, s az ennek érdekében történő tevékenységre a belügyi szervek tisztjével történt beszélgetések még inkább elköteleznek. Állásfoglalásaimban ezért ezekben a kérdésekben a jövőben mindig lojális magatartást tanúsítok. Feladatomnak tartom - különösen egyházi jellegű funkcióba kerülésem esetén - az állam és az egyház közös érdekét szolgáló törekvések támogatását. Külföldi kapcsolataimat igyekszem - a valóságos helyzetnek megfelelően - pozitív irányban befolyásolni, a Magyar Népköztársaság ellen irányuló alaptalan rágalmakat visszautasítani. Amennyiben tudomásomra jut, felhívom a belügyi szervek figyelmét az állam és az egyház zavartalan együttműködése ellen irányuló jelenségekre. Önmagamat ilyen tevékenységtől elhatárolom. Önként vállalom, hogy nyugati egyházi és világi személyekkel folytatott tanácskozásaim során a belügyi szerveket érdeklő személyek magatartásáról, tevékenységéről szóban és írásban a valóságnak megfelelő tájékoztatást adok." Útlevélkérelmét teljesítették.
( 28. sz. melléklet )
 
   Ugorjunk a történet végére. "Magyar Károly" tmb. az 1976. szeptember 15-i találkozón miután a Szent István Társulatnál tervezett előmenetele megfeneklett, kijelentette, hogy "Erőfeszítései a társulat ügyének rendezése végett nem jártak eredménnyel az egyházi hatóságoknál, az Állami Egyházügyi Hivatal részéről sem kapta meg a remélt támogatást. Megunta az egyoldalú erőfeszítést, a szélmalomharcot. Kilátást sem lát arra, hogy körülötte a helyzet változzon, két év múlva már úgyis nyugdíjba megy."
 
 1977. május 12-én "Magyar Károly" tmb.-t az egyházi elhárítás hálózatából kizárják. A III/III-1-a indoklásában ez áll: "Mint titkos megbízott, hazafias alapon vállalta a velünk való további együttműködést. Munkáját eleinte nagy igyekezettel látta el, de konkrétan csak a társulat vonatkozásában volt hajlandó együttműködni. Itt is ragaszkodott azonban saját koncepciójához. Ez politikailag ütközött az állami elképzelésekkel." A tmb. nyilatkozatában kijelentette, hogy "...kapcsolatunkból eredően hátrányos körülmények közé nem kerültem. Anyagi sem erkölcsi károm nem keletkezett." Kapcsolattartó tisztjéhez: Mezei őrnagyhoz írott levelét pedig szép búcsú mondattal zárja: "Mindig kellemesen gondolok vissza az önnel és főnökeivel való beszélgetésekre, maradok tisztelettel: Keresztes Sándor."
 
 A hálózati személyek lezárt dossziéit idővel egy-egy érdeklődő osztály kikéri az irattárból tanulmányozás és újbóli beszervezés céljából. 1989. szeptemberében a III/III-1-a ismét elővette Keresztes anyagát, ám Budai Miklós r. százados a következő feljegyzéssel tette vissza: "A kizárt hálózat újraszervezését kedvezőtlen személyi tulajdonságai miatt nem tartom célszerűnek."
 
 Arról még nem tudhatunk, hogy az 1990 utáni magyar polgári hírszerzés: az Információs Hivatal támaszkodott-e az új vatikáni magyar nagykövet ("Magyar Károly") szakmai tapasztalataira, széles körű személyes ismeretségére, a Céghez fűződő "kellemes" emlékeire.
 
 
5., "Kaposvári László" tmb.: Dr. Vizy Béla
   (1931. jan.13, Budapest, Ruchti Vilma)
(29. sz. melléklet)
 
Szegedi orvostanhallgatóként kapcsolódott be az 56-os forradalmi eseményekbe, november 6-án a szovjetek Budapesten elfogják és két hónapra a Szovjetúnióba viszik, majd Ungvárról haza jutva a szegedi Népbíróság 1958-ban 6 év börtönbüntetésre ítélte. Előzetes letartóztatásban a szegedi Csillag börtönben volt, büntetését a váci fegyházban és a budapesti Gyűjtőfogházban töltötte. 1959 áprilisában amnesztiával szabadult. Három évet a Chinoin Gyógyszergyárban  dolgozott segédmunkásként. 1962-ben engedélyezték tanulmányai folytatását, egy év múlva átvehette orvosi diplomáját. Később tüdőgyógyász és röntgen szakorvosi vizsgát tett. Orvosi pályájának állomásai: Rókus Kórház, Vecsés,  Szada, Galgamácsa, Balassagyarmat, Nógrádgárdony, Sopron, Délpesti Kórház, Csepel Művek. 1988-ban az MDF XX. kerületi szervezetének elnöke, innen kerül a parlamentbe, ahol a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság tagja, az Interparlamentáris Unió magyar-ír és magyar-norvég tagozatának alelnöke. 1990-től választott elnöke a Pestszenterzsébeti Rk. Főplébánia Egyházközségi Képviselőtestületének, tevékenykedik a Máltai Szeretetszolgálatnál és szervezi a Magyar Cserkészszövetséget.
 
    Vizyt 1960. október 20-án szervezte be terhelő adatok alapján Kuti György r. főhadnagy a BM. Politikai Nyomozó Főosztály belső reakció elhárító osztálya, a II/5-f hálózatába, ahol előbb ügynök, majd sikeres munkája elismeréseként titkos megbízott. Első foglalkoztatási vonalaként a katolikus ifjúsági elhárítást jelöli az állambiztonsági nyilvántartás, ám ez a gyakorlatban az első pillanattól kibővül a volt 56-os politikai foglyok, egykori rabtársai felderítésével és megfigyelésével, mindenkor értelemszerűen kiegészül munkahelyei - kezdetben a Chinoin - rendszerellenes elemeinek leleplezésével és egyes katolikus vallási közösségek (így pl. a rákospalotai plébánia) belső "reakciós" szerveződéseinek feltárásával. 1963-ban átveszi a BM. III/III-2-b, 1965-ben a Pest megyei III/III-1, 1968-ban a Nógrád megyei III/II, 1972-ben a Győr-Sopron megyei III/III. Tizenhét évi besúgó tevékenységének terjedelme vetekszik a legnagyobb   jelentők (Kiszely István, Kapuy Vitál, Timkó Imre, Szennay József, - valamennyien egyháziak) teljesítményével, Dr. Vizy Béla jelentései 5 kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.
 
 Mindenütt kitűnő baráti kapcsolatokat alakít ki a politikai rendőrséggel, jellemző, hogy postán küldött nyílt képes húsvéti üdvözlőlapon köszönti 1966 márciusában III/III-as kapcsolattartó tisztjét: Rotter József r. századost, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság címén: "Kedves Jóskám!" "Szeretettel csókol Kaposvári Laci". (30. sz. melléklet)
 
 Legértékesebb operatív értékű jelentéseinek időszakát (1960-65) így zárja le a BM. III/III-2-b: "A dossziéban elfekvő terhelő, illetve kompromittáló adatok több olyan személyre vonatkoznak, akik jelenleg is aktív tevékenységet fejtenek ki rendszerünk ellen. Operatív értékkel bírnak. Ennek alapján megsemmisítését nem javaslom. Bozsik László fhdgy."   ( 31. sz. melléklet)
 
 Vizy ügynök tudatosan és módszeresen hálózza be egykori börtöntársait: listát vezet róluk meghatározott mutatók szerint. 1., "Baráti kapcsolatban vagyok vele", 2., "Jól ismerem", 3., "Csupán zárkatársak voltunk", 4., "Tudomásom szerint még börtönben van". Azt persze nem tudja, hogy rajta kívül másokat is beszerveztek a listáján lévők közül, például a "Bányász"/"Szatmári" ügynököt, aki őt is ellenőrzi.
(32. sz. és 33. sz. melléklet)
Volt politikai fogolytársairól, mint ellenségekről jelent, elítélő, megbélyegző minősítéseivel néha túltesz az akkori személyzetiseken. Pl. a Chinoinban találkozik Turner Istvánnal: "Turnerrel való ismeretségem a váci börtönben kezdődött... az ellenforradalomban való részvétele miatt elítélték...antikommunista beállítású,... erősen antiszemita, ... kifejezetten nyugatnémet barát, a jelenlegi helyzet megváltoztatását a nyugatnémet revans politikától reméli... meggyőződése, hogy a III. világháború a küszöbön áll, amit USA segítséggel Nyugatnémetország fog megoldani Európában, amely a Szovjetúnió teljes megsemmisítését fogja eredményezni." (1960. március 27.) Szabó Antalt a szegedi Csillagból és a váci fegyházból ismerte, aki most ismét kémgyanús kérdésekkel kereste meg, gyűlöli a rendszert, fanatikus antikommunista, munkanélküli féléve, de feltűnően jól él. Az ügynök hasznos információkkal szolgál a benne teljesen megbízó volt vádlott társáról: Erdei István egykori szociáldemokrata országgyűlési képviselőről is, akit "az ellenforradalomban való ténykedése miatt" nyolc évre ítéltek.
 
Környezetéről a Chinoinban: "Bakos Mihály igen erősen antikommunista, gyűlöli a rendszert, elmondta, hogy komoly munkája lenne most a csendőrségnek, ha övék lenne a hatalom... várja a III. világháborút és első dolga lesz, hogy pisztolyt ragad és leszámol a kommunistákkal... csak a bosszú jár az eszében." (34. sz. és 35. sz. melléklet)
 
 "Vekerdi József Kádár János csepeli beszédében igazolva látja a rendszer elleni gyűlöletét...kifejtette, hogy újabb bizonyíték arra, hogy az 1956-os ellenforradalomban részt vett személyeket mennyire gyűlölik és soha nem tudnak megbocsátani nekik." (1961. XII.8.)
 Vizy három nagy kárt okozó gyári szabotázs jellegű cselekményt is jelent, mindhárom elkövetője Gebhardt Mihály, akit így jellemez az ügynök: "... antikommunista, igen erősen antiszemita... többször dicsőítette előttem a Horthy rendszert, mert akkor jobb volt a munkások sorsa, mint ma. Szovjet gyarmatnak nevezi Magyarországot, a Szovjetúniót modern gyarmatosítónak... szerinte Kádár Jánosék a legpiszkosabb hazaárulók." Az állambiztonsági szervek szerint Vizy kitűnő munkát végzett a Chinoinban az ellenséges csoportok feltérképezéséről, kiérdemelte, hogy folytathassa egyetemi tanulmányait és orvos lehessen.
 
 Múlhatatlan érdemeket szerzett a "rákosfalvi plébánián folyó ellenséges tevékenység" leleplezésében. Nagy átkaroló mozdulattal lát munkához, amit 1961 július 28-i jelentése is tükröz: "Az alábbiakban ismertetem Bp. XIV. ker./Rákosfalva/ környékének politikai helyszínrajzát. Köztudomású, hogy a környéken lakók osztályhelyzetüknél fogva reakciós, klerikális beállítottságúak./Vitézi telkek, volt katona, rendőr tisztek./ Ezeknek összefogására a területhez tartozó plébánia vezetői összejöveteleket tartanak volt horthysta katonatisztek lakásán." Visszatérőn jelent   Thiry István, Ikvay László, Gyimóthy Károly, Szabó Géza, Emődi László, Tóth József és Vincze Miklós katolikus papokról, s feldolgozza a legveszélyesebb civileket, köztük Abafalvi József Eörs Vezér úti volt hothysta rendőrtisztet vagy a volt MÁV főtanácsost: Sólyomvári Károlyt, aki "antiszemita, antikommunista, agresszív, egész családja tele van régi társadalmi előítéletekkel, vallási fanatizmussal." " Ebben a rendszerellenes körben a téma mindig ugyanaz: mikor változik meg a kommunista rendszer, mikor veszi át egy új kormány a vezetést, amely klerikális alapon áll" - írja az ügynök, aki biztonságban érzi magát, mert "...engem mindig örömmel fogadnak, tudják rólam, hogy börtönben voltam." 
Abafalvi József szállítómunkásként dolgozik, költöztet a Honvédelmi Minisztériumba, ahol talál egy tekercs előhívatlan filmet. Odaadja Vizynek, aki rögtön jelenti a BM. II/5-f alosztályának: "Abafalvi József megkért - mivel tudta, hogy amatőrködöm a fényképészetben - csináljak nagyításokat a filmtekercsről. Én a nagyításokkal várok addig, amíg utasítást nem kapok az Állambiztonsági szervektől a továbbiakra." (36. sz. és 37. sz. melléklet)
 
 Vizy Béla jól kezeli a technikát, magnóra veszi és fényképezi is a megfigyelt Soós László esküvőjét, amelyen megjelent Thiry István szintén ellenőrzés alatt tartott katolikus pap is. Részlet az ügynök jelentéséből: "...Soós egy nacionalista ízű beszédben megemlékezett azokról, akiket az önkényuralom halálba küldött, illetve még most is börtönben tart. Érzelmes jelenetek voltak, amelyeket soviniszta, irredenta versek elszavalása tarkított. Jelen volt Soós barátja Abrudbányai Iván, Gönczöl Dezső (Soós sógora), akik együtt lettek büntetve politikai bűncselekményért 1957-ben az 1956-os ellenforradalomban való részvétel miatt." Az ügynök kíméletlen jelentései megalapozzák a Thiry István római katolikus pap elleni súlyos szankciókat. Jelenti róla, hogy: "Politikai nézetei, elképzelései: Regnum Mariánum, Mária országa! Egy keresztény diktatúrán alapuló politikai rendszer, amely módszerét tekintve klerikális-fasiszta. Thiry dicsőíti a fasiszta rendszert, mint egyedüli jót és célravezetőt... rendkívüli módon antiszemita és antikommunista. Az országban élő papság politikai irányvonalát nem ismeri el, a béke-papok hazaárulók, általában mindenki az, aki ezt a rendszert kiszolgálja." "Kaposvári László" sikeres rákospalotai tevékenységének is köszönhetően a megtorló rendőri intézkedések is olvashatók a levéltári kötetekben: házkutatások, letartóztatások, vádhatósági eljárások, börtönbüntetések, évekig tartó megfigyelések, személyi ellenőrzések, zaklatások.
 
 Vizy tmb. hasonló sikerekkel teljesítette állambiztonsági feladatait Pest-, Nógrád-és Győr-Sopron megyében is.(Volt olyan város, Balassagyarmat, ahol egyszerre három volt elítélt társát - Kiss Tamást, Derzsi Endrét és dr. Guttmann Istvánt - is eredményesen derítette fel, s értékes információkat szolgáltatott róluk. Rádióamatőrként szabadon hódolhatott hobbijának, s még azt is jelenti, ha "...katonai vagy rendőrségi adóállomások által sugárzott adások szövegei nem tartoznak a hivatalos rejtjelezett szövegekhez, pl. nyíltan adnak, tárgyalnak nőügyeket..." Tizenhét évig szolgálta a politikai rendőrséget. Az igazi nagy kiugrás lehetősége   azonban a rendszerváltozással jött el a számára.
 
 
6., "Róka"/"Rába" ügyn., tk., tmb.: Dr. Balogh György
   (1919. márc. 19, Debrecen, Garay Mária)
( 38. sz. melléklet)
 
 Okleveles közgazdász, kereskedelmi középiskolai tanár, könyvvizsgáló.1949-1986 között az Autó-és Alkatrészkereskedelmi Vállalat /AUTOKER/ főkönyvelője. 1938-ban lépett be az FKgP-be, ahol 1945-től 1948 őszéig főállású politikus. Szervező titkár Zala megyében, ügyvezető elnök Veszprémben. 1947-48-ban Dobi István országos elnök titkára, titkárságának vezetője, majd főtitkárhelyettes. 1956-ban októberében a párt ideiglenes intéző bizottságának titkára. 1989-ben ügyvezető alelnök, az FKgP politikai bizottságának tagja. 1971-1990 között tagja a fővárosi XII. kerületi Tanácsnak és annak Végrehajtó Bizottságába is beválasztják.. 1983-tól a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tagozattitkára, állami és kormányzati kitüntetések birtokosa. 1990-ben az FKgP budapesti listájáról, leánya az országos listáról kerül a parlamentbe. A Honvédelmi Bizottság elnöke, azon belül az ifjúsági nevelési, oktatási, polgári védelmi és a hadiipari üzemek privatizációjával foglalkozó albizottság tagja. (39. sz. melléklet)
 
 Az állambiztonsági hálózati nyilvántartás szerint 1957 augusztus 30-án szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a alosztályáról Zalai Emil r. nyomozó százados hazafias alapon az FKP jobboldali szárnya ellen "Róka" fedőnéven.
(40. sz. melléklet)
A beszervezés időpontjának két tény is ellent mond, egyfelől az, hogy első jelentését már június 20-án adja, másfelől abban a jelentésben, melyet a BM III/III-3. osztályának vezetője Agócs István r. alezredes 1968. március 9-én ír Balogh Györgyről egy botrányos ügye kapcsán, a következő szerepel:
 "1956-tól 1959-ig ténylegesen segítséget nyújtott, mint ügynök a volt FKP. jobboldali elemeinek felderítésében. 1959-ben a hálózatból kizártuk. A kizárás okai:
- Hírszerző lehetősége leszűkült karrierista jellemvonása miatt. Mindenkivel annyira tartott kapcsolatot, amennyire saját érdeke ezt szükségessé tette. Így volt politikus kapcsolatai elmaradtak tőle.
- Családi körülményei nem tették lehetővé folyamatos felhasználását...a találkozóit - melyek számára fontosak voltak - a figyelmeztetés ellenére is hivatalában folytatta le, így "gyanú" ébredt munkahelyén dolgozótársai között személyét illetően.
 Kizárása után, mint társadalmi kapcsolattal találkozunk, időnként figyelmet érdemlő észrevételeket tesz. Jellemében alapvető változás azonban nem tapasztalható. Változatlanul karrierista, mindenekelőtt saját érdekeit és személyét tartja szem előtt."
 A jelentés végén: „Egyetértek: Harangozó, III. 9.” 
 (41.sz. és 42.sz. melléklet)
 
   6-os kartonja szerint viszont csak 1960. szeptember 5-én zárják ki dekompromittálódás miatt. Ám a hivatalos bejegyzés szerint 1982. október 10-től ismét foglalkoztatja a BRFK III/III-a alosztálya, feltehetően már "Rába" fedőnéven és tmb.-ként. Kartonja lezáratlan, kódja szerint a rendszerváltozásig élő hálózat.
 
 A nagy tekintélyű Pártay Tivadar, aki szintén ügynök "Budai" fedőnéven, 1956. december 13-án ajánlásokat tesz a koalíciós kormányzásra készülő FKgP vezetésére, a kormányzati munkában részvevőkre, s a Hazafias Népfront elnökségébe küldendőkre. Pártay már tudja Kádárék elvárását, ezért a baloldali csoportosulás tagjait hozná helyzetbe. "FKgP, elnök: Dobi István; alelnökök: Bognár József, Ortutay Gyula, Z.Nagy Ferenc (többek között); főtitkár-helyettes: Balogh György. A kormányban: Bognár József kül- , vagy kereskedelmi minisztérium, Ortutay - népművelés, Balogh György közlekedés és postaügy. A HN elnökségébe 6 főt: Dobit, Ortutayt, Bognárt, Baloghot, Kovács Bélát és Z.Nagy Ferencet." (A favorizált Dobi csoporthoz tartozott még: Szabó Kálmán, Cseh-Szombathy László, Dancs József, Szabó Elek, Pesta László, Barcs Sándor, Oltványi Imre, Mihályfi Ernő és mások.)
 Pártay 1957. január 9-én "politikai és szakmai értékek" szerint három csoportba sorolja a számításba jöhető vezetőket. Balogh a második csoportba kerül, de 1957. január 29-én Pártay az FKgP lehetséges vezetői - az első 33 - között már nem említi Baloghot.
 
 "Róka" ügynök 1957. június 20-án így kezdi első, 10 oldalas jelentését: "Aki egyszer a politikát megkóstolta, az nem mond le arról az igényéről, hogy ha lehetősége nyílik rá, ismét ne folytassa." Október 23-tól november 4-ig tekinti át a párton belüli kaotikus állapotokat, a vezető posztokért való tülekedést, a különböző irányzatok harcát. Soraiból kiderül: október 29-től napi kapcsolatban állt Dobi Istvánnal (aki aztán 1959-ben belép az MSZMP-be), a bizalmasabb ügyekről személyesen számol be, a fontos döntések előtt kikéri véleményét. A Semmelweis utca 1. sz. alatti kisgazda központban "Október 31-én, szerdán reggel ült össze az első intéző bizottsági ülés. Az ülésen dr. Balogh György kivételével mindenki jelen volt. Balogh Dobinál volt a parlamentben" - jelenti magáról, s szerepéről "Róka", aki Pártayval együtt Tildy-ellenes volt; Dobi és Tildy között a látszat ellenére is feszült a húr, s Tildy sem kedvelte Pártayt; a pártnak gyakorlatilag a Parlament és a Semmelweis utca között kellett ingáznia. Balogh szembe kerül Kovács Bélával és id. Antall Józseffel is, aztán Pártayval is. Dobihoz Z.Nagy is bejár, tőle Pártayhoz kerülnek az információk, melyeket ő hasznosít, manipulál a legjobban. "Róka" viszont pontos névsort ad az állambiztonságiaknak az október 23 és november 3 között a pártközpontban megfordult, az ország minden részéből jött kisgazda politikusokról, csaknem 100 nevet sorol, egyeseket jellemez is, a csoportosulásokkal együtt. 1958. december 19-én "Budai" jelenti: Balogh Ortutayval keres kapcsolatot, aki a legnépszerűtlenebb a jobboldali kisgazdák körében. (43. sz. melléklet)
 
 1957. augusztus 27-én "Róka" 18 oldalas jelentést ad "Áttekintés a Kisgazda Párton belül 1940-1957 között kialakult csoportosulásokról" címmel. Leszögezi mindjárt az elején: „…a felszabadulás után a Kisgazda Párt a reakciós elemek kedvelt gyűjtőhelyévé vált. Így volt ez 1945-ben és így indult 1956-ban is.” (44. sz. melléklet)
 
 Ő saját magát a Dobi István féle un. paraszti csoporthoz sorolja, amellyel "elég jelentős tömegű párttag szimpatizált", ő az egyetemi vonalon szervezte a pártot. Amikor 1947-ben Nagy Ferenc miniszterelnök Svájcban maradt, s a párt ideiglenes vezetését Dobira bízták, ő rögtön felhozatta maga mellé Veszprémből Baloghot, s rábízta a titkárságát. Az ügynök szerint ezután "A politikai életet Bognár és Ortutay mozgatta", "1949 után a párt belső ügyeit Barcs Sándor és Pesta László vitte." Majd ezt állapítja meg "Róka": "Az ellenforradalom leverése után aztán a hangoskodók egy része disszidált. Az egységes Intéző Bizottság is széthúzott." "Említést érdemel, hogy Balogh - így magáról az ügynök - Dobival is szoros kapcsolatot tartott fenn. Később Baloghon keresztül Pártay is kapcsolatot tart fent Dobival. Ez a kapcsolat azonban március elején megszűnik." (Pártay ezután Z.Nagyon keresztűl tart kapcsolatot Dobival.)
 
 Balogh Dobihoz fűződő viszonyáról és 56-os szerepéről igen érdekes jelentést adott "Daru Mihály" ügynök 1957. november 5-én a Veszprém megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya V. alosztályának. Egyebek között a következőket írja: " Dr. Balogh Györgyöt 1945 óta ismerem. 1947-ben a nagyválasztmány által megválasztott titkár lett, de mint ilyen is személyi titkára maradt Dobi Istvánnak. Tudomásom szerint most is állandó kapcsolatot tart fenn Dobi köztársasági elnökkel. Az ellenforradalom alatt és után is többször találkoztak és az októberi események idején tájékoztatta Dobit, s utasításokat hajtott végre megbízásából... értesüléseim szerint az ellenforradalom idején nagy szolgálatokat tett a BM-hez tartozó embereknek, hogy Budapestről ki tudjanak menni vidékre és ezzel esetleg életüket mentsék. Kisgazda párti igazolványokat adott és hogy vidéken nyugodtan dolgozzanak, pártszervezéssel bízta meg őket. Ezek az emberek nem kisgazda pártiak voltak."
    1957. december 10-én a BM. Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a. alosztálya megállapítja, hogy id. Antall József kikkel tart kapcsolatot. A névsorban mindenki a saját nevén szerepel, kivéve a háromszor is csak "Róka fedőnevű ügynökünk"-ként említett Balogh Györgyöt. (45.sz. és 46.sz. melléklet)
    1959. május 27-én "Somlói" ügynök jelenti a BM. II/5-a. alosztályának: "Balogh György rendkívül törtető ember, állandóan panaszkodik, hogy ebben a rendszerben még azt sem érte el, hogy tanácstag legyen." (Később ez sikerült neki.)
   1966. november 3. "Róka" jelenti, hogy lakásán Z. Nagy Ferenc bírálta Dobi Istvánt, aki szerinte alkalmatlan feladata ellátására, már csak régi nimbuszát rombolja.
 1966. december 14. BM. III/III-3-a., "Munkaterv": "A volt FKP jobboldali elemei vonalán 1967-ben az alábbi feladatok végrehajtását javaslom:
Ügynökség vonalán tovább foglalkoztatom "Bodrogi" és "Vadász" fn. ügynököket, valamint "Róka" és "Pásztor" fn. tk.-kat.Seres József r. százados." ("Pásztor": Páll Tibor, "Vadász": Szolnoki István, "Bodrogi": azonosíthatatlan, - megj.: i.cs.)
 
 1968-ban Balogh vámmentesen akar megszerezni egy autót, s érdemeire hivatkozva, azt kéri a BM.-től, hogy "szolgálati jegyre" adja ki neki a rendszámot. Az illetékesek ezt jogtalan előny kérésének minősítik, miközben nyüzsgésével dekonspirálódott (nem először), kérését megtagadják, s Baranyai György r. ezredes, III/III-as csoportfőnök, a BM III. főcsoportfőnök-helyettese úgy dönt, hogy rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítik. (47. sz. melléklet)
 Balogh azonban mozgásba hozza MSZMP-s kapcsolatait, fordul a Kádár-titkársághoz is, ("Miután rendkívüli kérésem volt február 26-án, Sándor József elvtárshoz küldtem Benkei András belügyminiszter elvtárshoz írt kérelmemet azzal, hogy amennyiben erre érdemesnek tart a Párt, úgy támogató sorokkal küldje át a címzettnek kérelmemet.") ( 48.sz. melléklet)
 Aminek következtében a Központi Bizottság Irodájának vezetője: Sándor József tényleg küldi is a kérést támogató levelet a belügyminiszternek. (Balogh kisgazdának tehát tényleg lehettek érdemei a Pártnál, azaz az MSZMP-nél.) A presztízs harcot elveszti az állambiztonság, a békát le kell nyelnie, Balogh pedig elteszi a levelet, mely így kezdődik: "Kedves Balogh Elvtárs!", s így végződik:"Kívánok Önnek és kedves családjának jó erőt, egészséget!Sándor József."
 1971. október 20-án a III/III-3-b. kissé hiányosnak tartja "Varga" ügynök jelentését Dr. Győr Zoltánról, ("Varga"/"Varga Sándor": Dömötör László újságíró, - megj.: i.cs.), ezért Seres őrnagy úgy intézkedik: Dr. Győr Zoltán szándékát "Róka" tk.-n keresztül ellenőrizni kell. Tehát "Róka" még mindig kéznél van. 1982-től pedig tán minden korábbinál fontosabb lesz, új fedőnévvel, új feladatokkal, kipróbáltan és elkötelezetten. Új fejezet.
 
                            Minden második lépésük szabálytalan volt              
 
   Az 1990 utáni politikai elit felkészületlenségét, tájékozatlanságát csak fokozta a törvényhozás tehetetlensége, a belterjes szócséplés, az időrabló viták sokasága. A hegyek vajúdtak és egeret szültek, nyitott kapukat hagyó átvilágítási törvényt, következmények nélkül. A politikai pártok pedig egyre inkább fertőzöttségük fokától függően riadtak vissza az állambiztonsági múlt teljes körű alkotmányos feltárásától. Felelősek azért, hogy máig megmaradt a tisztázatlanság, a bizalmatlanság légköre, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.
 
 A mindenkori szolgálatok pedig nem lehetnek a mindenkori politikai hatalom kézi vezérlésű eszközei. 1990 után sem működtek példás jogállami módon, túl sok esetben folytatták az egy párti diktatúra titkosszolgálatainak gyakorlatát, az információ gyűjtés törvénytelen módszereit. Az első ciklus három titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének (Boross Péter, Gálszécsy András és Füzessy Tibor) irányítása alatt 1990 és 95 között minden második, összesen 797 környezettanulmány vagy operatív megfigyelés szabálytalan volt. A titkosszolgák csaknem száz alkalommal elmulasztották az eljárások írásbeli elrendelését. A törvényben előírt esetekben nem történt meg az érintett személyek tájékoztatása és a vizsgálati anyag megsemmisítése. Gyakran előfordult, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt nemzetbiztonsági szempontból teljesen indokolatlan vizsgálatokra használták fel egyéni és politikai céllal. Egyes megfigyeléseket arra fel nem hatalmazott személyek kérésére végzett el egyik vagy másik titkosszolgálat, ilyenkor elég volt egy kormánytagra vagy pártvezetőre hivatkozni. Az Antall és a Boross kormány saját kritikusaira legalább akkora figyelmet fordított, mint az ellenzékre. Kutatás alanya lett például egy, az MDF belső ellenzékéhez tartozó parlamenti képviselő és egy keresztény szakszervezeti vezető is. Jelentést készítettek az MSZP egyik vezetőjéről, majd amikor az egyik miniszternek peres ügye lett korábbi üzlettársával, elérte, hogy megvizsgálják annak környezetét. Egy magas rangú tisztségviselő biztonsági eljárásnak kívánta alávetni egy hozzá közel álló személy szexuális partnerét, mintegy magánnyomozó irodaként kezelve az NBH-t.
(49. sz. és 50.sz. melléklet)
 
 Az új szolgálatok keresték helyüket, kapcsolataikat, de nehezen találták, ezért egymással is ütköztek. Régi és új vezetők egyaránt kihasználták az egymással marakodó, a többpárt-rendszerű működést tanuló pártok gyenge pontjait, időnként csúnyán megvezették őket. Szubjektív és ellenőrizhetetlen, elvtelen és üzleti kapcsolatok alakultak ki. Késett a koordináció, a feladatok nem voltak összehangolva: a titkosszolgálatok és a rendőrség is meg akarta szervezni például a határesetnek számító szervezett bűnözés vagy a kábítószer- és fegyverkereskedelem elleni harcot. Folyamatos volt a vita és a rivalizálás a terrorelhárítás területén az NBH, a rendőrség és az Interpol között, súlyos zavar mutatkozott a kábítószer-fronton, a kiemelt objektumok (repülőtér) védelménél és az elburjánzott embercsempészet felszámolásánál. A budapesti kamion terminállal kapcsolatban kirobbant botrány jól mutatta a teljes káoszt, azt, hogy a cég volt és új emberei időnként és helyenként egymás ellen dolgoznak, eladják magukat, s a kirúgott vagy önként távozott tisztek rögtön ajánlatot kapnak a bűnözőktől, van, aki el is fogadja.
 
                            "Magán fedésben pártokat is kiszolgálunk!"
 
 Az NBH első főigazgatóját, a szakma szégyenének tartott Nagy Lajos ezredest, volt III/I-es hírszerzőt, a BM karhatalom egykori harcosát, saigoni és new-yorki megbízottat, aki moszkvai továbbképzéssel példásan együttműködött a baráti KGB-vel, 2005 február 28-án életművéért Mádl Ferenc köztársasági elnök - Kiss Péter kancellária miniszter előterjesztésére - egyszerre két rendfokozatot ugorva vezérőrnaggyá léptette elő, pedig a "nagy hazug" körül akkor már bűzlöttek az üzleti ügyek, melyekben az S-Komplex-től az Apró klánnal az Együtt Egy-Másért-ig jutott el. 2005-2007 között végighazudta a magyar sajtót és egyes tévéműsorokat, melyekhez mindig akkor hívták, amikor a politikának szüksége volt rá. (51. sz. melléklet)
 
 A második parlamenti ciklusban kezdődött a szolgálatok felhígulása, a régi kipróbált szakemberek az újgazdagok érdekszférájába tartozó vállalkozásokba mentették át kapcsolati tőkéjüket, szaktudásuk először a biztonsági és biztonságtechnikai piacon kezdett kamatozni. Aztán kiderült, hogy a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs bázis a politika gazdasági-pénzügyi holdudvarában még jobban gyümölcsöztethető; s kamatozott is az információk adásvétele és cseréje, a bizalmas értesülések gyűjtése nyílt és titkos eszközökkel. A folytatásban pedig: üzleti hírszerzés és elhárítás, titok szakértés, magánnyomozás, őrzés-és védelem, pénznyerő automaták üzemeltetése, milliárdos üzletemberek vállalkozásainak, személyes háttér ügyeinek intézése. Kiérdemelt és megszolgált jól fizető, zsíros állások. "Magán fedésben pártokat is kiszolgálunk!" jelszóval. "Mi ott vagyunk a nagy politikai gazdasági-pénzügyi erőháttérben, - változatlanul!" A versenyelőnyt a múltban való jártasság jelenti. Az áprilisi választások után az új nemzeti hatalomnak el kell döntenie: a politikai befolyásolási lehetőségeket tekintve hol húzódik a határ az állami és magán titkosszolgálatok között? A magyar törvényhozásnak pedig arról kell döntenie: mennyiben írja felül vagy korlátozza valamennyi szolgálat azon meggyőződését, hogy ők nemcsak eszközei, hanem alakítói is a politikának. Ma még zavaros és hazug válaszokat kapunk legalább két alapvető kérdésre: mi a különbség a gyakorlatban az állami és az alternatív titkosszolgálatok között, s az alternatív cégek nyújthatnak-e illegális szolgáltatásokat politikai célokra?
 
 Az egykori állambiztonsági hálózati személyek és hivatalos kapcsolattartóik a mai napig nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből, s közülük válogat mindegyik, négy évente jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, sőt igényelve nyílt vagy elvtelen szolgálataikat.  A hivatásos állomány tagjainak 31 százaléka volt MSZMP-tag az 1957-1990 közötti időszak átlagában. Az elhintett legenda, miszerint párttagot nem lehetett beszervezni a hálózatba (…”mert Kádár elvtárs nem engedte”) átlátszó hazugság volt, valójában a hálózati személyek kb. 20 százaléka volt MSZMP-tag, akik közül persze elsősorban a megtévedteket, a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetőket, a zsarolhatókat szervezte be a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökségének valamelyik csoportfőnöksége.
 
 A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. Ez megnehezíti és lelassítja a történészek, a levéltári kutatók munkáját, eredményeik nyilvánosságra hozatalát, s az áldozatok információs kárpótlását. Ám egy elszegényedett, szellemileg, lelkileg, fizikálisan és morálisan is leépülő, közömbös társadalomban is alapvető jogunk, sőt kötelességünk, hogy megismerjük saját történelmünket, annak sötét lapjait is. Azokat t is, amelyeket ma is takargatnak, elrejtenek előlünk. A jogos közérdek előbbre való, mint az egyén érdeke a névtelen titkolózáshoz. A volt szocialista országok többségénél az állambiztonsági besúgók neve ma közérdekű adatnak számít. Nálunk is ez következne az alkotmányból és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényből, s már rég nemcsak a tudományos kutató munka eredményeként kellene megismerniük az embereknek történelmünk e sötét fejezeteit. Kikerülhetetlen alkotmányos kérdés annak kimondása vagy cáfolata, hogy az állambiztonsági iratok a Magyar Köztársaság kikiáltásával automatikusan elvesztették titoktartalmukat. Kulcskérdés továbbá az is, hogy maradhatnak-e olyan iratok a működő szolgálatoknál, melyeknek számukra nincs ügyviteli értéke, aktív nemzetbiztonsági érdek nem fűződik hozzájuk.  A nemzetbiztonsági szolgálatoknak nem a politikai hatalmat, hanem a nemzetet és annak polgárait kell szolgálniuk, - végérvényesen. Nem lehet nyugodt a jövőnk, ha nem tiszta a múltunk!
 
 
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató,
volt országgyűlési képviselő

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (42) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (4263) Kultúra (4) Irodalmi kávéház (478) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Autómánia (61) Történelem (13) Heti lámpás (228) Vetítő (37) Tereb (139) Nagyvilág (1443) Sport (729) Egészség (50) Belföld (5) Életmód (1) Politika (1571) Jobbegyenes (1672) Gazdaság (635) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>