Ma 2024 április 30. Katalin, Kitti napja van. Holnap Fülöp, Jakab napja lesz.
eb57202fe184c6425c28af76e0e676c2.jpg

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 8.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

1963. november 27-én, Dorogon néhány perccel a mérkőzés és egyben a félidényes bajnokság befejezése előtt a Fradi 1:1-re állt és sok oka volt arra, hogy bajnoknak érezze magát.

Hogy végül hogyan sikerült a bajnoki záró tabella harmadik (…) helyére letornázniuk magukat, arról még ma is krimibe illő történeteket mesélnek a résztvevők, (s mint az ilyen esetekben szinte mindig) mindenki másként emlékszik a bajnokságfordító pillanatokra.

Mesébe illő szerencse, hogy a mérkőzésről az utókor számára megmaradt egy néhány perces felvétel, amelyen a klub történetének egyik legdrámaibb bajnoki hajrája, a kor technikaiszínvonalán persze, de nyomon követhető.

A mozikban akkoriban az úgynevezett nagyfilm előtt mindig levetítették a hét kül- és belpolitikai eseményeiről, a kulturális és sportélet történéseiről készült összefoglalót, amelyet a nem túl nagy alkotói fantáziáról árulkodó Filmhíradónak hívtak.

Miután televíziós készülék még csak nagyon kevés család otthonában díszelgett a nagyszoba főhelyén (rajta az elmaradhatatlan, nagymamák által horgolt csipketerítővel, s az irgalmatlanul giccses nippekkel), a nép az újságokból és a Filmhíradóból tájékozódott arról, hogy mi történik itthon és a nagyvilágban. Ennek a Filmhíradónak az utolsó anyaga (amennyiben a magyar válogatottnak volt az adott hétre eső mérkőzése) garantáltan a nemzeti 11 soros találkozójának három maximum négy perces összefoglalója volt, benne a legnagyobb helyzetekkel és a gólokkal. Nem véletlenül cseng mind a mai napig ismerősen a már akkor moziba járó nemzedékem fülében a Csőke József- Fifilina József kettős neve (sajnos, már egyikük sem él…), hiszen ezeket a mini-tudósításokat mindig ők készítették.

Egy szimpla Dorog-Ferencváros bajnoki meccs azonban (dacára annak, hogy a bajnoki cím a tét) kevés volt ahhoz, hogy a heti Filmhíradóba bekerüljön.

Csak áldhatjuk a nevét annak, aki egy idő után kitalálta, hogy a heti rendes Filmhíradókon kívül(előbb havonta, majd kéthetente) készüljön külön Sporthíradó is.  (itt jegyzem meg: volt Világhíradó címmel, csak a határainkon túli eseményeket összefoglaló válogatás is, szigorúan az éppen megfelelő politikai széljárásnak megfelelő tematikával, hogy a Filmhíradó és a nagy film közé beiktatott élő artista műsorokról már ne is beszéljek), s ebben már szerepelhetett a bajnoki cím szempontjából sorsdöntő összecsapás.

Ezen a néhány perces felvételen (Szepesi Györgynek a rádió közvetítéséből átvett hangját a film alá keverve) azt láthatjuk, hogy jobbról ívelődik szöglet a Fradi kapujának előterébe. A zöldek akkori kapusa, Aczél László az előtte álló sok játékostól nem fér a labdához, a középhátvéd Mátrai viszont igen… Felszabadításnak szánt rúgása után azonban a labda játékostársát, Rákosi Gyulát találja telibe, akiről oldalra pattan, s a dorogi szempontból a jobb helyen álló Szuromi úgy 8 méterről, a jobbösszekötő helyéről, laposan a hálóba bombáz. 2:1 a Dorog javára.

Ez volt az a pillanat, amikor az aznap mérkőzést már nem is játszó Győri ETO volt a bajnok.

Mi több, az is maradt, mert az utolsó néhány perc már kevés volt a Fradinak ahhoz, hogy kiegyenlítsen. Márpedig egy 2:2-vel újra az Üllői útra került volna a bajnoki arany.

A korabeli feljegyzések szerint a dorogi pályát háromnegyed részig megtöltő ferencvárosi szurkolók (itt jegyzem meg, Flóriék szerint a fennmaradó negyedrész dorogi drukker döntő többsége is nekik szurkolt) dermedten nézték a történteket. Egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az ő csapatukkal ez megtörténhet.

No, nem feltétlenül az, hogy kedvenc csapatuk ne játszhatna döntetlent Dorogon (ne felejtsük el, hogy ott a Pálmai, Prohászka fedezetsor előtt a Karába, Szuromi, Monostori, Kertes, Csóri csatársor rohamozott), hanem az, hogy két meccsen kellett volna egy nyomorult pont a bajnoki cím megszerzéséhez (és egyben megvédéséhez), s ezt az egyet nem volt képes a Fradi megkaparintani.

A brutális bajnoki hajrá-összeomlás, persze nem Dorogon, s nem az utolsó meccsen kezdődött.

Alberték (mint címvédők) remekül kezdték ezt a félidényesre kiírt pontvadászatot. (Azért kellett öt hónap alatt egy teljes bajnokságot játszani, hogy az addigi őszi-tavaszi bajnoki menetrendről a teljes magyar futball átállhasson a naptári évvel megegyező bajnoki rendszerre, azaz: márciusban rajt, november végén, december elején bajnokavatás. Európa szinte minden országában már réges-régen ilyen rendszerben futballoztak, de miután Magyarországon nem, rendre olyan faramuci helyzet állt elő a nemzetközi kupákban, hogy a magyar bajnok már régen nem volt magyar bajnok, amikor a BEK küzdelmeinek nekivágott…)

4:0-ra nyernek Komlón, de a folytatás is parádés, hiszen az MTK (0:0), a Vasas (2:2), és a Tatabánya (1:1) kivételével mindenkit simán vernek, míg nem elérkezik a Fradiszámára a Dráma Napja: a Népstadionban, 60 000 néző előtt (az osztrák Vlahojanisz játékvezetése mellett) a Bp. Honvéd „kivégzi” a Fradit.

Tichy, Komora, és Katona két-két gólját a jobbszélső Nagy Gyuri toldja meg még eggyel, az pedig sem a Fradi szurkolókat, sem magát a gólszerzőt cseppet sem vigasztalja, hogy a zöldek mindkét találatát Albert jegyzi.

(fotó: Novák Dezső gyűjteményéből)

Túl a vereség (2:7…) drámai voltán, a Győr is ekkor áll a táblázat élére, de ez különösebben nem izgatja az Üllői úti törzsközönséget, hiszen míg Palotaiéknak már csak egy mérkőzésük van hátra, a Fradinak a Galatasaray elleni BEK találkozók időpontjainak többszöri tolódása miatt, az elmaradt bajnokik miatt még három!

(A vidékifutball akkori erejére tökéletesen jellemző: ebben a pillanatban a Komló a 3. és határozott esélye van a bajnoki cím megszerzésére is, sőt ma már tudjuk, hogy akár az aranyérem is a bányász-városba kerülhetett volna, ha az utolsó fordulóban legyőzik a Honvédot, a Győr meg otthon kikap).

A Győr azonban az utolsó meccsét hazai pályán Keglovich és Orosz góljaivalsimán nyeri a Csepel ellen, s a maga részéről a 13 meccsén szerzett 17 pontjával(20:7-es gólkülönbséggel) be is fejezi a bajnokságot. A játékosai elmennek szabadságra, hiszen ezt a bajnokságot a Fradi(gondolják Győrben…), ha másutt nem, az utolsó, még hátralévő dorogi találkozóján úgyis megnyeri.

Alberték közben szorgalmasan pótolnak, az Üllői úton egy 3:0-as Diósgyőr elleni diadallal próbálják meg elfeledtetni a végsőkig csalódott híveikkel a Honvéd elleni 2:7-et, ám aznap, amikor a Győr bajnoki zárórát tart, egy ország általános elképedésére a Ferencváros 2:1-re kikap Szegeden!

Ma már tudjuk, hogyha a Tisza-partján csak egy döntetlent ki tud csikarni a zöld-fehér gárda, akkor már bajnok, s miként annak az esztendőnek a nyarán a Népstadionban a Szeged ellen, úgy az év végén Dorogon már csak fieszta jelleggel kell lejátszani a 90 percet.

Nos, ez az, ami nem sikerült, sőt (lásd, mint fent) a dorogi dráma is kicsúcsosodott egy Szuromi gólformájában.

Az élet a futballban is duplán osztja a pofonokat, a végén a Fradi nemhogy az aranyat, de még az ezüstöt sem szerzi meg (csak gólaránnyal ugyan) a Bp. Honvéd is megelőzi. Ha nincs a 2:7, csak egy valamivel „szerényebb” vereség, akkor a Ferencváros ezüstérmesként zárja az 1963-as esztendőt.

(A Győr egyébként egyáltalán nem érdemtelenül nyerte a bajnokságot. Remek csapatuk volt, ezt a BEK-ben fényesen bizonyították is. A Chemie Leipzig ellen oda-vissza nyernek (4:2, 2:0), túljutnak a Lokomotív Szófia gárdáján is (5:3, 3:4), a DWS Amszterdam sem jelent akadályt (1:1, 1:0), s csak az 1961-ben, 1962-ben, 1963- ban és 1965-ben is BEK döntőt játszó (sőt, az első kettőt meg is nyerő) Germanóval, Torresszel, Eusebióval, s még vagy öt világsztárralfelálló Benfica tudja elbúcsúztatni őket (0:1, 0:4).

Flórit (gondolom) nem igazán vigasztalja, hogy a góllövőlistán 11 góllal a 2. helyen végez a 13 gólos Tichy Lajos mögött, meg aztán az esze is inkább a dorogi meccs után három nappalsorra kerülő esküvőjén jár.

A világ ezzel éles ellentétben, a Fradi dorogi drámájánál összehasonlíthatatlanul nagyobb drámán szörnyülködik: 1963. november 22-én a texasi Dallasban halálos merényletet követnek elJohn F. Kennedy amerikai elnök ellen. Egy ilyen horderejű esemény azért még az 1963-as életét élő magyarok között is a mindennapok témája, bár őszintén szólva az sem volt számukra teljesen közömbös, hogy Kádár ebben az évben hirdetett közkegyelmet az 56-os események után bebörtönzöttek számára.

A mozik telt házakkalfutnak és aranyéveiket élik. A színházi élet nagy eseménye Gábor Miklós Hamlet alakítása a Madáchban, a Ruttkai-Latinovits kettős Rómeót és Júliát alakít a Vígben, a Tháliában pedig Kazimír Károly színre viszi Fejes Endre remekét, a Rozsdatemetőt, az idősebb Hábetler szerepében Szabó Gyulával, Pék Máriát Horváth Teri, az ifjabb Hábetlert Madaras József játssza.

Én mégis egy olyan film megemlítésével búcsúzom az évtől és ettől a fejezettől, amelynek nagyon is sok köze van a futballhoz.

Miközben Flóri(Fenyvesi Mátéval a csatársor baloldalán) bajnokságot nyer és bajnokságot veszít ebben az esztendőben, Göröcs ugyan csak 5. az Újpesttel, de már a nagy klasszisok között emlegetik, addig a válogatott mára kultikussá lett Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi csatársorának jobbszélsője, a csodálatos Sándor Csikar filmfőszerepet (!) kap, Rényi Tamás „Mindennap élünk” című mozijában. A forgatókönyvet Kertész Ákos írja, de aki azt hiszi, hogy valami sunyi áttétellel az alkotók, az akkoriban az ország legnépszerűbb emberei közé tartozó Csikarból, mint a magyar válogatott jobbszélsőjéből akarnak sikert csinálni, vagy hasznot húzni, az nagyon téved.

A filmben egy szó el nem hangzik a futballról, a történet egy brigád életérőlszól, s a brigádtagok barátságát és emberségét egy brigádon belüliszerelmi viszony állítja szakítópróba elé.

Sándor Csikart a filmben Sajeknak hívták, s ő volt az, akinek a feleségét elszerették. Ha megemlítem, hogy a „Mindennap élünk”-ben, többek között szerepelt még Sinkovits Imre, Agárdi Ilona, Koncz Gábor, Horváth Sándor, Bánhidi László, és Galambos Erzsi is, akkor senki sem mondhatja, hogy Csikar a Filmgyárban rosszabb csapatba került, mint amilyenben a Népstadionban játszott.

A „magas labdák” azonban, amelyeket filmbéliriválisa felé a szövegkönyv szerint beível, rendre átszállnak a „gaz csábítót” alakító Koncz Gábor feje felett. Márpedig Sándor Csikar, nem ehhez van hozzá szokva.

Ha ő elfut és bead, akkor Albert érkezik. És…

Lakat T. Károly

]]>www.tempofradi.hu]]> – A Flag Polgári Magazin partnere

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (146) Politika (1582) Mozi világ (440) Vetítő (30) Nagyvilág (1310) Életmód (1) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2794) Irodalmi kávéház (537) Tv fotel (65) Flag gondolja (36) Szépségápolás (15) Történelem (18) Gazdaság (707) Heti lámpás (312) Autómánia (61) Nézőpont (1) Sport (729) Mozaik (83) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (7571) Titkok és talányok (12) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (11) Kultúra (7) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>