- 0
Magyarország ismét Európa figyelmének középpontjába került.
Van egy új kormány Magyarországon, amelyik azt ígérte, hogy helyreállítják a jogállamot, a fékeket és ellensúlyokat, az európai értékeket. És mi az első komoly dolguk? Módosítják az alaptörvényt, hogy az Alkotmánybíróság tagjai, akik betöltötték a hetvenet, azonnal távozzanak. Mert ugye mi sem fejezi ki jobban a bírói függetlenséget, mint egy életkori korhatár, amit pontosan akkor vezetnek be, amikor az érintettek esetleg nem a hatalom kénye-kedve szerint döntenének.
Ez nem vicc. Ez a valóság 2026 júliusában. A Tisza-kormány, Magyar Péter miniszterelnök vezetésével, július 4-én, szombaton benyújtotta az alaptörvény tizenhetedik módosítását. A javaslat – többek között – kimondja: ha az Alkotmánybíróság tagja a hatálybalépés napján már betöltötte a hetvenedik életévét, megbízatása a hatálybalépést követő második hónap első napján megszűnik. Nincs átmeneti időszak. Nincs kártérítés. Nulla. Pontosan az a fajta hirtelen, életkoron alapuló diszkrimináció, amit az Európai Unió Bírósága már egyszer elítélt Magyarország ellen a C–286/12-es ügyben, és amit a magyar Alkotmánybíróság is alaptörvény-ellenesnek nyilvánított a 33/2012-es határozatában.
Akkor még 4-5 éves átvezetést és kompenzációt kellett adni, hogy ne sértsék az egyenlő bánásmódról szóló irányelvet. Most? Azonnali csapás. Mert most „mi” vagyunk kormányon, és a cél szentesíti az eszközt.
Olvasom, hogy egy ismert magyar alkotmányjogász ezért kénytelen volt levelet írni Ursula von der Leyennek és Michael McGrathnek. A levél szerint az intézkedés súlyosan ellentétes az uniós joggal, az Emberi jogok európai egyezményével és a Velencei Bizottság ajánlásaival. A mandátum azonnali megszüntetése sérti a tisztességes eljárást is – Magyarország jogrendje ugyanis az EJEB utasítása ellenére sem biztosít megfelelő belső jogorvoslatot.
Így a bírók kénytelenek lesznek nemzetközi bíróságok előtt évekig pereskedni. A levélíró haladéktalan közbelépést kér Brüsszeltől mint az uniós jog legfőbb őrétől. Mert a magyar Alkotmánybíróságot most már az Európai Bizottságnak kell megvédenie a magyar kormánytól. És ez még csak a kezdet. A módosítás érinti a köztársasági elnök megbízatásának megszűnését, az országgyűlési képviselők mandátumának korlátozását, a Költségvetési Tanács vétójogának eltörlését és a sarkalatos törvények számának csökkentését is. Mindez „széles körű társadalmi egyeztetéssel” – legalábbis Magyar Péter szerint.
A tervezetet június 22-én bocsátották társadalmi egyeztetésre, június 27-ig lehetett véleményezni. Aztán július 4-én szombaton benyújtás, július 6-án javaslat a keddi rendkívüli ülésnapra első napirendi pontként, július 7-én 11 órás általános vita, amit az igazságügyi miniszter végigült, és a végén virágcsokrot kapott a kitartásáért. Ez lenne a nagy nyitás a társadalom felé, 36 évvel a rendszerváltás után?
Az ellenzék ezt természetesen támadja. Sulyok Tamás köztársasági elnök pedig – elvileg – megtagadhatja a kihirdetést, ha úgy ítéli meg, hogy az alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket nem tartották meg, és az Alkotmánybírósághoz fordulhat vizsgálatért. Lehet például hivatkozni arra, hogy az indokolásban nem tértek ki megfelelően az európai uniós jogból eredő kötelezettségekkel való összhangra – ami a jogalkotási törvény szerint még alkotmánymódosításnál is elvárható.
Ez az a „jogállami fordulat”, amiről a kampányban álmodtunk? Hogy a Tisza-kormány diktatórikus eszközökkel gyengíti azokat az intézményeket, amelyek ezt a folyamatot kontrollálhatnák, amelyet kormányzásnak vagy jogalkotásnak nevezünk? Hogy a „független Alkotmánybíróság” megerősítése úgy néz ki, hogy az idősebb tagokat azonnal nyugdíjazzák, mert „így lesz függetlenebb”?
A cinizmus netovábbja, hogy mindezt pontosan azok teszik, akik korábban a leghevesebben bírálták az előző rendszer hasonló húzásait. Akkor az volt a probléma, hogy a hatalom bebetonozza magát és lebontja a fékeket. Most ugyanez történik – csak más színekben, más narratívával és áltársadalmi párbeszédbe csomagolva.
Magyarország ismét Európa figyelmének középpontjába került. Nem a sikeres korrupcióellenes harc miatt, hanem mert az új kormány az első komoly próbán ugyanazokkal az eszközökkel él, amelyeket korábban vélt vagy valós szempontok alapján elítélt. A 17. módosítás nem a demokrácia megerősítéséről szól, hanem arról, hogyan lehet a hatalmat még szorosabbra fűzni, miközben a külvilágnak a jogállamról és az európai értékekről beszélünk.
Ez nem jogállami fordulat. Ez soha nem látott mértékű illegitim hatalomkoncentráció.
A naptár máris mutatja a közeli dátumot, amikor az első alkotmánybírók mandátuma megszűnik. Európa pedig kapott egy levelet. Mi pedig, a Civil Összefogás Fórummal karöltve, kaptunk egy lehetőséget, hogy ma, csatlakozva Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP felhívásához, a Sándor-palota előtt kiálljunk maradék jogainkért. És Szakács Istvánért, valamint a megfélemlítést szenvedett és a tiszás önkény miatt a jövőben elszenvedni kénytelen többi honfitársunkért, határon innen és túl.
Lomnici Zoltán - www.magyarnemzet.hu
