Franciaország és Magyarország a föltételezettnél közelebb van egymáshoz. A politikai mechanizmus feltűnő hasonlatosságokat mutat – sajnos nem a pozitívumok terepén. A feleségek munka nélküli fizetéshez juttatása a magyar fővárosban is gyakorlat volt 2010 előtt.

Vigyázó szemetek Párisra vessétek…

A párizsi ügyészség sikkasztás, hivatali bizalommal való visszaélés és csalás gyanújával indított előzetes eljárást a Le Canard enchainé egyik cikke alapján. A jól értesült szatirikus hetilap azt állította, hogy Pénélope Fillon nyolc éven át mintegy félmillió euró fizetést vett fel a nemzetgyűlésben férje, majd annak utóda asszisztenseként, de az állást valójában nem töltötte be, tényleges munkát nem végzett.

Döbbenetes módon egy magyar nagyvárosban ez megtörtént.

Egy koalíciós párt egyik irányítójának asszonya húzott busás fizetést egy közvállalatnál. „Húzott”… Nem véletlen a szóhasználat. A feleség ugyanis a fizetéséért sem járt be. És ez nem volt titok, sokan tudtak róla, panaszolták, hümmögtek, vállat vontak.

De nyilvánosságra a sajtóból nem jutott.

Sikerült ugyanis olyan terrort kialakítani a balliberális koalíciónak, hogy egyik újságíró sem merte vállalni a kockázatot: a közismerten jó kapcsolatokkal rendelkező család „titkának” nyilvánosságra hozását. Ezek a kapcsolatok ugyanis szerteágazóak volt.

Ugyan nem esett volna ki ablakon az újságíró.

Amiként ez orosz földön megtörtént. Másfajta megtorlásra azonban idehaza is volt példa, s ehhez a megtorláshoz megfelelő helyről is kaptak támogatást a megfelelő családok. Kamikaze szerepet idehaza nem szívesen vállalnak sajtóemberek, látván: mire jutottak az 56-os hősök.

Sok mártír forogna a sírjában, ha a mai „libi” garnitúrákat látná.

Egy másik politikai párhuzam az Atlanti-óceán túlfelén rajzolódik ki. Nemrég demonstrációkat tartottak hozzávetőleg hatvan amerikai városban, Trump ellen tiltakozva. A tüntetés fő célja az volt, hogy az alkotmány ellenes "idegen hatalommal való választási együttműködést" gyorsan vizsgálják ki.

Feltűnően izgalmas cél.

Itt, Magyarországon legalábbis feltűnően izgalmas. Jól emlékezhetünk ugyanis arra, hogy hazánkban 2002-ben egy „idegen hatalom” diplomáciai sleppje a választás napján, kamerák fényében fölkereste a szélsőbaloldali és a szélsőhungarofób párt központját, s ezzel propagandasegítséget nyújtott nekik.

Hatalmas kárt okoztak a társadalomnak.

Idehaza emiatt semmilyen demonstráció nem zajlott, noha az „idegen hatalommal való választási együttműködést" maga a média közvetítette, azaz a Napnál is világosabb volt. Igaz, az akkori alkotmány ezt ezekkel a szavakkal nem tiltotta, annyira abszurd volt ugyanis.

Noha a gyanú már 1990-ben fölvetődött.

Az "idegen hatalommal való választási együttműködés" az egyik párt esetében a rendszerváltozás kezdetén már valószínűsíthető volt, de akkor még minden „belefért” a demokráciába. Hogy mi nem fért bele, azt éppen ez a kétes párt próbálta később diktálni a társadalomnak.

Politikában a párhuzamok nemcsak a végtelenben találkoznak.