A törvény, amelyet még 2008 elején terjesztettek először elő, sok-sok támadást kapott minden oldalról, hihetetlen vitákat gerjesztett, sőt még elnöki vétó is jutott neki Ellen Johnson Sirleaf részéről.

Végre azonban jóváhagyták, azaz a jövőben 87 választott képviselő lesz a törvényhozásban az eddigi 64 helyett továbbá a választásoktól kezdődően a kevésbé lakott körzeteknek, régióknak kevesebb képviselője is lesz (de ezenkívül bőven volt még változtatás a választásokhoz kapcsolódóan). Néhány nappal a hír bejelentése után (talán úgy egy hete) Afrika történetének első női elnöke, Ellen Johnson Sirleaf bejelentette, hogy a jövő évi választásokon ismét indul az elnöki pozícióért. Szokásos évkezdő beszédében kiemelte, hogy már most le akarja zárni a jelölésével kapcsolatos spekulációkat bejelentésével és kiemelte, hogy célja Libériát tovább vezetni a béke és a fejlődés útján.

]]>]]>

Bejelentését vastaps követte, amely csak azután maradt abba, hogy Johnson maga kérte meg erre a jelenlévőket. Ezen egyébként nincs miért csodálkozni, valószínűleg az elnökasszony (annak ellenére, hogy ő sem szent) az utóbbi évtizedek legjobb vezetője az országban, amelyben kegyetlen háborúk pusztítottak a múltban. Bár korábban azt mondta, hogy nem fog ismét harcba szállni a mandátumért (bár az alkotmány két hatéves periódust tesz lehetővé), most rámutatott, hogy elkezdett munkáját nem tudta befejezni, így szeretne Isten segítségével tovább haladni előre.

Sirleaf bejelentése után azonnal mozgolódás indult a libériai politikában, ráadásul néhány perccel később újabb hírhedt személyiség jelentette be indulási szándékát az elnöki székért: a legendás lázadó vezér, Prince Yormie Johnson (csak a margóra: a Prince egy gyakori név az országban, nem sok köze van már az angol “herceg” jelentéshez). A most 50 éves, megviselt harcosról tudni kell, hogy személyében most olyan ember igyekszik Libéria legitim elnöke lenni, aki pár éve (pontosan 1990-ben) katonáival megrohamozta és bevette a fővárost, Monroviát. Johnson kezdetben a most nemzetközi büntetőbíróság előtt álló Charles Taylor jobbkeze és a hírhedt Libériai Nemzeti Hazafias Front (NPFL) tagja volt, de a nyolcvanas évek végére szakadás történt köztük és 1990-re már a Független Libériai Nemzeti Hazafias Front (INPFL) vezére lett és katonái még ugyanebben az évben el is foglalták a fővárost.

]]>]]>

Ekkor történt az a hírhedt és sokak retinájába örökre beégett jelenet, amikor az INPFL lázadói elfogták az akkori, diktátornak tartott támogatók nélküli elnököt Samuel Doe-t, majd halálra kínozták Johnson szeme láttára (bár ő utólag ezt tagadta, az biztos, hogy a kínzások egy részénél jelen volt, mert erről videófelvétel van). Ez a monroviai akció volt az INPFL egyik legnagyobb sikere (amely jóval gyengébb volt Taylor NPFL-jénél), amely után rövid ideig Prince Johnson volt Libéria elnöke, bár később aztán menekülnie kellett Taylor elől. El is hagyta az országot, ahova legközelebb csak Taylor bukásakor, 2004-ben tért vissza rövid időre, véglegesen 2005-ben lépett ismét politikai színtérre, amikor indult a parlamenti választásokon és Nimba körzet képviseletében helyet is szerzett a törvényhozásban.

Akkor egyébként Sirleaf és az Egységpárt legnagyobb ellenfele, a legendás focista, George Weah és a Tömörülés a Demokratikus Változásért (CDC) volt, és bár Weah alulmaradt az elnöki posztért folytatott versenyben, a CDC messze a legeredményesebb párt lett 15 parlamenti hellyel. Ezúttal azonban valószínűleg az évek óta folyamatosan halálos fenyegetéseket kapó Prince Johnson lesz a legnagyobb ellenfél, miután kandidálásának bejelentésekor elmondta azt is, hogy közel 10 millió dollárt fognak arra fordítani, hogy a “megbukott” Egységpártot és Sirleafet eltávolítsák a hatalomból. Az INPFL egykori vezére azt is hangoztatta, hogy az elnökasszonynak le kell lépnie a politikai színtérről, ahogy korábban ígérte, különben szégyenben, nagy vereséggel fog távozni. Kérdés, hogy a nép mit szeretne.

Az már biztos, hogy nem a háborús cselekmények alapján fognak ítélni, hiszen Sirleaf is aktív részese volt sokáig Taylor NPFL-jének és mindkettejük ellen számos vádat hozott fel a béke őrzésére és a múlt bűneinek feltárására létrehozott megbékélési bizottság valamint független jogvédő szervezetek vizsgálatai sem éppen pozitív tényeket tártak fel múltjukkal kapcsolatban. Ha szigorúan a nép érdekét nézzük, az elmondható, hogy legyen bármekkora is a szegénység, legyen bármilyen jelentős a bűnözés vagy a munkanélküliség, 2005 óta relatíve teljes béke uralkodik Libériában, és ez nagyrészt Ellen Johnson Sirleafnek köszönhető.  És ha majd el is bukik, remélhetőleg nem egy egykori lázadó mészáros fog hatalomra kerülni, hanem egy George Weah-hoz hasonló jólelkű ember.

Végül pedig egy már beposztolt videó, csak hogy megtudjuk ítélni, milyen ember is Prince Johnson (ez az 1 perces részlet még emészthető, a durvább részeket nem tartalmazza). A képsorokon Samuel Doe-t láthatjuk, Johnson és emberei gyűrűjében.

GaceTillerro

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere