Ma 2017 szeptember 25. Eufrozina, Kende napja van. Holnap Jusztina napja lesz.
8c1fb43f0d3bbe1595202abce43d4fb1.jpg

Antidogma - Kína mint az új világrend letéteményese

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Engels már a XIX. század végén megjósolta, hogy „amint a kínai konkurencia nagy léptékűvé válik, gyorsan a legvégső következményeibe fogja taszítani a dolgokat, és így Kína meghódítása a kapitalizmus által egyúttal jelet ad a kapitalizmus összeomlására Európában és Amerikában”.

Alig egy évszázaddal később kezd beteljesülni a „tudományos szocializmus” egyik apostolának a jóslata. Kína növekedési potenciálja ugyanis szinte felfoghatatlan.

Több mint 800 millió kínai még falusi körzetekben lakik, türelmetlenül várva, hogy a gazdasági csodából profitálhasson, miközben az egyetemeken és kutatóintézetekben mérnökök százezrei fejlesztik a jövő technológiáit a világ iparának uralására készülve.

Az ipari és a világra nyitott Kína 1979-ben született meg, amikor Teng Hsziao-ping felszabadította az alkotó energiákat. Mindennek alig harminc éve. Kína tehát egy történelmi paradoxont képvisel, hiszen egyszerre ötezer éves matuzsálem és harmincas ifjonc. Civilizációs szinten egy óriáscsecsemő, akinek a felnőttkori tulajdonságairól halvány fogalmunk sincs. Míg a nyugati civilizációknak meg kell halniuk, hogy az utódaik megszülessenek, Kína majdnem mozdulatlan maradt két évezreden át, túlélve önmagát és a külső agressziókat egyaránt. Majdnem 1,4 milliárdos lakosságával nemcsak a világ legnépesebb országa, hanem egyike a leghomogénebbeknek is, mivel népessége 92 százalékát egyetlen etnikum, a han alkotja.

Önmagát a világ központjának tekintve, amelyet barbárok vesznek körül, a hanok Kínája sohasem volt expanzionista, majd elszenvedte a „szégyen évszázadát”, amelynek során elfoglalta, szétszedte, megalázta és kihasználta a Nyugat és Ázsia összes imperialista hatalma: Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, az Egyesült Államok és Japán. Ezt a leckét Kína sohasem fogja elfelejteni, mégsem katonai, sokkal inkább technológiai revánsra törekszik, és ehhez minden aduja megvan.

A jelenlegi Kína nem a semmiből bukkant fel, hiszen többek között a puskapor és a mágneses tájoló, a papír és a nyomda, a kormánykerék és az iránytű, az esernyő és a talicska feltalálója. Évszázadokkal a Nyugat előtt egy csomó olyan technikát fejlesztett ki, amelyen a modern világ alapul. Egészen elképesztő fejlődési potenciáljára jellemző, hogy bár jelenleg a GDP-je még csak alig negyede az Egyesült Államokénak, és ezzel a világ második gazdasági hatalma, az előrejelzések szerint 15-20 éven belül megfordul a sorrend. Tavaly 12 százalékkal 535 ezerre nőtt a kínai milliomosok száma egy olyan országban, ahol a gazdasági növekedés szintje átlagosan 10 százalék évente, és így lehetővé vált több százmillió ember kiemelése a szegénységből.

A világ vezető mezőgazdaságaként Kína adta tavaly a rizs- és pamuttermelés egyharmadát, a kukorica egyötödét, a takarmány 15 százalékát, és a világ sertésállományának a fele is itt található. Kína a textil, az informatika és a játékok országa, ezekkel a termékeivel elárasztja a világpiacot, de az országútjain még csak 40 millió gépkocsi közlekedik, ugyanannyi, mint a hatvanmilliós Franciaországban, és hatszor kevesebb, mint a háromszáz milliós Egyesült Államokban.

A kínai kormány kiemelt fontosságot tulajdonít a megújuló energiaforrások fejlesztésének. Két éve az ország beindította a világ legnagyobb projektjét 6000 szélerőmű telepítésére. A cél: 30 ezer megawatt áram termelése 2020-ra. Ily módon Kína az energiaszükséglete 15 százalékát szélerővel szándékozik biztosítani, a jelenlegi 7 százalék helyett.

Az országban zajló alapvető változásokat talán legjobban a számítógépek elterjedése jellemzi, amelyekből 2010-ben 432 milliót számláltak, csaknem kétszer annyit, mint az USA-ban, és havonta 8 millióval növekszik a computerhasználók száma.

Kína néhány év alatt a kézműipari termékek első számú gyártójává vált, miközben a tőzsdei piaca nagyobb mint Japáné és Európáé, a múlt évben 2846 milliárd eurós forgalommal. A jelenkori kínai géniusz jelképének azonban talán mégis a világ legnagyobb gátja számít: a Jangce folyón lévő, mintegy száz méter magas Három Torok vízerőmű csaknem két és fél kilométeres, és kb. 84 milliárd kW áramot termel évente.

Kína világgazdasági pozíciójának a megerősödése egyszerre vált ki csodálatot és félelmet. A kutatás-fejlesztési beruházások növekedési szintje Kínában egészen elképesztő, jelenleg volumenében a harmadik helyet foglalja el a világon, az USA és Japán után. Húszmillió egyetemistájával (2004) ugyanannyi diákot képez, mint az USA és az EU együttesen, amelyeknek azonban jóval alacsonyabb a növekedési rátájuk. 1999-ben még a 10. helyet foglalta el a tudományos publikációk világranglistáján, 2004-ben már az ötödiket, 2010-ben pedig a másodikat. Tudományos szenzációnak számított, amikor nemrég kínai kutatók bejelentették, hogy kidolgoztak egy eljárást a használt nukleáris fűtőanyag tisztítására, amely lehetővé teszi annak újrahasznosítását hatvanszor hatékonyabban, mint a korábbi technika. Ezzel Kína belépett a nukleáris fűtőanyag teljes ciklusát uraló országok exkluzív klubjába, ugyanakkor 30 évszázadra biztosítottnak látja az urániumszükségletét, 2035-ig pedig energiatermelésének egynegyedét atomenergiából szándékozik fedezni (szemben a jelenlegi 2,5 százalékos aránnyal).

Sokáig az Egyesült Államok tekintette magát a világ közepének, európai vazallusaitól követve, mígnem a Pew közvélemény-kutató központ 2011. január 12-én közzétette szokásos évi felmérése legutóbbi változatát. Arra a kérdésre, hogy „melyik a világ vezető gazdasági hatalma”, a megkérdezett amerikaiak 47 százaléka Kínát jelölte meg, és csak 31 százalékuk a saját országát! A 2008-as pénzügyi összeomlás előtt még 41-30 volt az arány az USA javára. Kína világelsősége persze még a jövő zenéje, és az USA-val való őrségváltásra az előrejelzések szerint kb. két évtized múlva kerülhet sor, de a trend világosan látszik, és ezt már maguk az amerikaiak is érzik.

Noha egy alig kétszáz éves, szedett-vedett politikai konglomerátum néhány évtizedre elbitorolta, a primátus végül visszaszáll arra, akit megillet: az ismert történelem egyik legősibb, legalább ötezer éve folyamatosan létező, homogén civilizációjára. És így majd a világ rendje helyreáll.

Gazdag István, demokrata.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (453) Életmód (1) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Nagyvilág (1537) Rejtőzködő magyarország (170) Gazdaság (588) Alámerült atlantiszom (142) Magyar millenium (1219) Mondom a magamét (1913) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (538) Heti lámpás (133) Vetítő (37) Világ história (912) Kultúra (2) Flag gondolja (30) Jobbegyenes (1137) Mozaik (484) Politika (1559) Irodalmi kávéház (392) Egészség (50) Tereb (122) Sport (722)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>