Ma 2024 április 19. Emma napja van. Holnap Tivadar napja lesz.
50637497e3f185e5f9696225559959bf.jpg

Lovas István: Harvardi numerus clausus

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nem egyszer előfordul, hogy a sorsunkat alapvetően befolyásoló témákról nem értesülünk, ha azok fájnak a hazai vélemény-hegemónoknak.

Ez akkor is így van, ha e témák lelőhelyei balliberálisaink szent forrásai. Így arról sem tudunk, hogy csak tavaly tizenegymillió embernek kellett menekülnie a világon az országában folyó erőszak miatt. Erről szerdán közölt statisztikai adatokkal teli cikket a New York Times. Legtöbbjük Szíriában, Irakban, Ukrajnában és Afganisztánban lett földönfutó. Vagyis pontosan azon országokban, ahol a Nyugat avatkozott be akár közvetlenül katonailag, akár a fennálló hatalom ellen támadó terroristák segítésével.

De elfelejtették velünk közölni azt a hírt is, hogy Bahreinben 2011 óta az ottani kormány a síiták harmincnyolc mecsetjét rombolta le. Ebben az öböl-sejkségben az arab tavasz idején a helyi síita lázadókat a beáramló szaúdi csapatok éppen úgy leverték, mint ahogyan az olajsejkség ma a nemzetközi közösség alig hallható tüttyögése mellett Jement bombázza szét. Ami a bahreini mecsetrombolást illeti, azzal modellt kínáltak az Iszlám Államnak, merte tegnapelőtt felvetni az AhlulBayt News Agency (ABNA) nevű hírügynökség.

A hazai véleményhegemónok szemszögéből nézve még a fentieknél is kínosabb, nagyon áthallásos hír látott napvilágot az amerikai Wall Street Journal június 5-i számában. E lapról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy az establishment, azaz az amerikai elit ellensége. A Harvard kínai kirekesztése címmel megjelent tényfeltáró cikk arra a következtetésre jut, hogy a világ leghíresebb egyetemén az oda jelentkező ázsiai-amerikaiaknak jelentősen nagyobb pontszámot kell elérniük a felvételhez, mint az amerikai fehéreknek, nem is szólva az amerikai feketékről. Az ázsiai-amerikaiak népességen belüli aránya az Egyesült Államokban öt százalék. Ugyanakkor az iskolások – PSAT-eredményük alapján – harminc százaléka jut be az úgynevezett National Merit érdemkategória középdöntőjébe. Szinte pontosan ugyanilyen arányban részesülnek az oktatási minisztérium „elnöki tudós” nevű kitüntetésében, amely az Egyesült Államokban a középiskolásoknak adott egyik legtekintélyesebb díj. Csakhogy a Harvard felvételi arányai ezeket a tényeket nem tükrözik. E bostoni egyetemre felvett ázsiai-amerikai diákok százaléka a kilencvenes évek óta nem nő. Arányuk 1993-ban húsz százalék volt. Az idén tavasszal ez huszonegy százalék alatt volt. A Harvard a diákokat – mint azt hirdeti magáról – holisztikus megközelítés alapján veszi fel, vagyis figyelmet fordít a diákok érdeklődésére, jellemére és fejlődési potenciáljára. Az ázsiaiak egyik „nagy baja”, hogy igen erősek matematikában, és így a „holisztikus” megközelítésnél szubjektív megítélési elemekkel „korrigálni” lehet a magas matekpontszámot.

A lap összehasonlítja a Harvardra felvett ázsiai-amerikai diákok arányát olyan elit egyetemekével, ahol az etnikumot nem tekintik mérlegelendő tényezőnek. A Kaliforniai Műegyetemen (California Institute of Technology) 2013-ban az ázsiai-amerikai diákok aránya 42,5 százalék volt. Az amerikai legfelsőbb bíróság egy 2003-as döntése megengedi, hogy a „fajt” (race) a felvételnél további, az értékelést befolyásoló tényezőként vehessék figyelembe, de Kalifornia saját szövetségi állami törvénye tiltja a faji hovatartozás megkérdezését a felvételizőktől.

Thomas Espenshade, a Princeton Egyetem szociológusának 2009-ben végzett vizsgálata szerint a harvardi felvételin egy ázsiai-amerikai diáknak száznegyven ponttal többet kell elérnie egy fehér diáknál, kétszázhetven ponttal többet egy hispán etnikumúnál, és négyszázötvennel többet egy afroamerikai felvételizőnél. Az egyetem felvételizőket segítő kéziköny-vében azt ajánlja az ázsiaiaknak, hogy felvételi lapjukhoz ne csatolják a fényképüket, és ne válaszoljanak az etnikai hátterüket, fajukat firtató kérdésre, ha az északkeleti „borostyánligás” elit egyetemekre jelentkeznek.

Az ázsiai-amerikaiaknak most ebből elegük lett. A múlt hónapban hatvannégy csoport kérte az amerikai oktatási minisztériumot, hogy vizsgálja ki a Harvard etnikai diszkriminációs felvételi gyakorlatát az ázsiai-amerikaiak ellen.

A hazai véleményhegemónok másik szent médiaforrása, a New York Times tavaly november 24-i számában Vajon a Harvard nem fair az ázsiai-amerikaiakkal? című cikkében ugyanerről számolt be. Párhuzamot vont a húszas évekkel, amikor a Harvard elnöke amiatt aggódott, hogy „a zsidó invázió elpusztítaná az egyetemet”. A cikk megjegyzi, „evidens, hogy a zsidók gazdagították az amerikai életet, noha az egyetemeken nem eredeti gondolkodókként és karrieristákként jellemezték őket”, így „semmi ok nincs arra, hogy azt higgyük, a mai ázsiai-amerikaiak kevésbé gazdagítják Amerikát”.

Képzeljük el azt, hogy mi történne nálunk, ha megkezdődne az egyetemeken a Harvard-féle faji diszkrimináció. És most kevésbé a horvát, szlovák vagy román etnikumra gondolunk. A döbbent csönd utáni hangrobbanás nagyjából egy napot váratna magára. A világsajtó hetekig, ha ugyan nem hónapokig foglalkozna a témával. Az Európai Parlament (EP) a kérdést soron kívül tűzné napirendre.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke így köszöntené Orbán Viktort: „Szevasz, te rasszista disznó diktátor!” Majd Brüsszel rendkívüli gyorsasággal alkalmazná a 7. cikkelyt, amellyel megvonnák tőlünk a szavazati jogot. Az MSZP-s, a DK-s és Jávor Benedek (PM) EP-képviselők naponta egy tucat interjút adnának arról, hogy ők már régóta megmondták, Orbán náci, és Magyarországon most már valóban beköszöntött a weimari köztársaság korszaka. A magyarok iránti aggodalmuk azonnali kifejezésére szakosodott budapesti nagykövetségek (amerikai, holland, izraeli, brit…) nem csak tiltakoznának, de felvetnék, hogy a magyarok toleranciaküszöbét emelendő, évente nem egy, hanem négy meleg büszkeség menetet kellene tartani. A Financial Times, „a jobboldali, konzervatív német Die Welt” és társai rémülettől átitatott cikkek sorozatát írnák arról, hogy ez már Európa vége. Reggeltől estig külföldi tudósítók kérdeznék Krekó Pétert, a Political Capital igazgatóját, hogy a Fidesz tényleg helyet cserélt-e a Jobbikkal.

A hazai balliberális sajtónak a vészkorszak hajnalát felidéző numerus clausus magyarországi intézményesítését szétszedő cikkei mellett még gúnyolódásra is lenne kapacitása: hát nem tudja ez az ostoba kormány, amikor a felvételizők „fajára” kérdez, hogy a „faj” az egész emberiséget jelenti?

Majd lesöpörnék a sakktábláról Magyarországot, mint amelyik a nyugati alapértékeket felrúgva nemcsak Európának, de az egész nyugati civilizációnak hátat fordított. Holott menekültáradatot elindító népirtásba még bele sem fogtunk volna.

Lovas István – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (146) Heti lámpás (312) Irodalmi kávéház (537) Kultúra (7) Gasztronómia (539) Gazdaság (705) Mondom a magamét (7546) Tv fotel (65) Történelem (18) Nézőpont (1) Belföld (10) Titkok és talányok (12) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Életmód (1) Egészség (50) Politika (1582) Jobbegyenes (2788) Mozaik (83) Vetítő (30) Nagyvilág (1310) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Autómánia (61) Flag gondolja (36) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>