Ma 2021 április 12. Gyula napja van. Holnap Ida napja lesz.
4303ef14809116b4b5bb81065b8508bf.jpg

Léon Degrelle: A Waffen SS története 3.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ez annak az előadásnak a módosított változata, melyet Leon Degrelle Waffen-SS tábornok adott az Institute of Historical Review (California, USA) számára, 1982-ben.

A téma: a második világháború (és valószínűleg minden idők) legvitézebb és legrettegettebb hadereje, a Waffen SS igaz története, olyasvalaki által előadva, aki személyesen is kivette a részét e legendás katonai alakulat harcaiból.

Itt megint érdekes volt a lelkes válasz. 320 ezer német származású önkéntes akart csatlakozni egész Európából, csak Romániából 54 ezer. Abban az időben ezek jelentős számok voltak. Számos problémát kellett megoldani. Például sok germán önkéntes nem beszélt németül. Családjaik kétszáz éve költöztek idegen országokba. Spanyolországban például látom, hogy légiósaim gyerekei spanyollá válnak - és unokáik nem beszélnek már franciául. A németekkel ugyanez történt. Az SS-be érkező német önkéntesek először sok különféle nyelvet beszéltek, más szokásaik és szükségleteik voltak.
Hogy találjanak tiszteket, akik ezeken a nyelveken beszélnek? Hogyan koordináljanak egy ilyen nem egységes tömeget? Ezeknek a problémáknak a megoldása volt a Waffen SS asszimilációs programjának a csodája. A különféle "törzsek" hazahozását a Waffen SS úgy tekintette, mint a valódi európai egység alapját. A 300 ezer német önkéntest szívesen fogadták az SS-ben mint testvéreket, és ezek ezt azzal viszonozták, hogy lelkes, hű és hősi tagjai lettek a német SS-nek.
Egy éven belül minden megváltozott, a Waffen SS barakkjai tele voltak, az akadémiák tele voltak. A legszigorúbb fölvételi követelmények és feltételek minden germán önkéntesre is vonatkoztak. Minden módon a legjobbaknak kellett lenniük, testileg és lelkileg. Nekik kellett a germán faj legjobbjaivá válniuk.
A germán fajelméletet szándékosan eltorzítják. Ez soha nem volt "más-fajok-elleni" rasszizmus. Ez németbarát rasszizmus volt. Az volt a célja, hogy a germán fajt erőssé és egészségessé tegye minden lehető módon. Hitler nem akard degeneráltak millióival élni, ha lehetősége volt ezt megakadályozni. Ma mindenütt alkoholistákat és kábítószereseket találunk. Hitler törődött vele, hogy a német családok egészségesek legyenek, hogy egészséges gyerekeket neveljenek föl, hogy a nemzet egészségesen újuljon meg. A germán rasszizmus a saját faj kreatív erejének újrafölfedezése volt, kultúrájának újrafölfedezése. A kiválóság, a nagy ideálok után való kutatás volt. A nemzetiszocialista rasszizmus nem más fajok ellen volt, hanem a saját fajért. Célja a saját faj megvédése és javítása volt, és azt akarta, hogy más fajok ugyanúgy védjék saját értékeiket.
Ezt az is mutatta, hogy a Waffen SS, mikor megnőtt, 60 ezer muszlimot is fölvett. A Waffen SS elfogadta ezek életmódját, szokásait és vallásukat. Minden iszlám egységnek volt imámja, minden csapatnak volt mullahja. Mindannyiunk kívánsága volt, hogy jó tulajdonságaikat a legjobban hozzuk ki. Ez volt a mi rasszizmusunk. Jelen voltam, amikor minden muzulmán bajtársam személyes ajándékot kapott Hitlertől újévkor. Ez nyakék volt, rajta egy kis Koránnal. Hitler ezzel a kis szimbolikus ajándékkal tisztelte meg őket. Azzal tisztelte meg őket, ami életük és történelmük legfontosabb része volt. A nemzetiszocialista rasszizmus hű volt a német fajhoz és teljes mértékben megadta a tiszteletet minden más fajnak. Itt halljuk: "Mi van az zsidóellenes rasszizmussal?", erre ezt válaszolhatjuk: "Mi van a zsidó gojellenességgel?" A zsidó faj szerencsétlensége, hogy soha nem jött ki semmilyen más fajjal. Ez rendkívüli történelmi jelenség. Ha valaki a zsidók történetét tanulmányozza - ezt teljesen tárgyilagosan mondom minden érzelem nélkül -, fejlődésüket a századok folyamán, észreveszük, hogy mindig, mindenütt és mindenkor gyűlölték őket. Gyűlölték őket a régi Egyiptomban, az ősi Görögországban, a római idők alatt annyira, hogy 3 ezret közülük Szardíniába deportáltak. Ez volt az első zsidó deportáció. Gyűlölték őket Spanyolországban, Franciaországban, Angliában (Angliából évszázadokra ki voltak tiltva) és Németországban. Egy őszinte zsidó író, Bernard Lazare írt egy nagyon érdekes könyvet az antiszemitizmusról, amelyben megkérdezte sajátmagát: "Nekünk zsidóknak meg kellene kérdeznünk: miért gyűlölnek bennünket mindenütt? Ennek oka nem üldözőink, mert ezek más-más helyeken vannak, más-más időben. Ez azért van, mert bennünk van valami nagyon gyűlöletes." Ami gyűlöletes, az az, hogy a zsidók mindig előjogokkal rendelkező osztályként, isten kiválasztottjaiként akartak élni, és törvények fölött. Ez a viselkedésük tette őket gyűlöltté. A zsidó faj ezért sajátos faj. Hitler nem akarta azt megsemmisíteni: azt akarta, hogy a zsidók találják meg saját identitásukat saját környezetükben, és nem mások rovására. Ha a nemzetiszocializmus harcban állt a zsidókkal, akkor ez egyetlen tárgyra volt korlátozva: hogy a zsidók békésen hagyják el Németországot. Saját országot akartak nekik adni Németországon kívül. Madagaszkárt vették tervbe, de a terveket nem követték tovább, amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba. Időközben Hitler arra gondolt, hogy a zsidók éljenek tovább hagyományos gettóikban. Meglesz saját vezetőségük, önkormányzatuk lesz és úgy élnek, ahogy akarnak. Saját rendőrségük volt, saját villamosuk, saját zászlójuk, saját gyáraik, amelyeket mellékesen a német állam épített. A többi fajok képviselőit szívesen látták Németországban, de nem mint előjogokkal bíró megszállókat.
Egy év alatt a Waften SS sok germán embert gyűjtött össze Észak-Európából és németek százezreit Németországon kívülről, a Waffen SS Volksdeutsche (=népi német)-eit. Ekkor lángolt föl a nemzetiszocializmus és a kommunizmus közti ellentét nyílt lánggá. Ellentét mindig létezett. A Mein Kampfban Hitler világosan megírta célját: a kommunizmus világot fenyegető veszélyének megszüntetése, és mellékesen földet követelt Kelet-Európában. Ez a keletre való terjeszkedés sok haragot okozott: hogyan tudtak a németek földet követelni Oroszországtól? A válasz: hogyan tudtak az amerikaiak földet követelni az indiánoktól az Atlanti és a Csendes óceán között? Hogyan követelhette Franciaország Dél-Flandriát és Rousillont Spanyolországtól? És mi van Nagy-Britanniával és sok más országgal, amelyek más területeket követeltek, meghódították azokat és oda telepedtek? Valahogy, valamikor megtették ezt. Az mind rendben volt, hogy ezek az országok idegen területeket foglaltak el, de Németországnak ez tilos volt. Én személyesen mindig nyomatékosan megvédtem Oroszországot, és végül sikerült Hitlert meggyőznöm arról, hogy a németeknek partnerként kell élni Oroszországgal és nem hódítóként. Mielőtt partnerekké válhattak volna, ki kellett söpörni a kommunizmust. A szovjet-német szerződés ideje alatt Hitler megpróbált időt nyerni, de a szovjetek egyre agresszívabban léptek föl Észtországgal és Bukovinával szemben. Most részleteket olvasok szovjet iratokból, ezek a legleleplezőbbek. Olvassuk magától Vorosilov marsalltól: "Most van időnk arra, hogy előkészüljünk arra, hogy kivégezzük a kapitalista világot, amíg az haldoklik. De óvatosaknak kell lennünk. A németeknek nem szabad sejteniük, hogy mi le akarjuk szúrni őket, amíg ők a franciákkal hadakoznak. Máskülönben megváltoztathatják haditervüket és megtámadhatnak bennünket." Egy fejezetben Kopotinov marsall írta: "Hitler Németországa és a Szovjetunió közti békés együttélés csak ideiglenes. Nem fogjuk hosszan elfogadni." Timosenko marsall a maga részéről nem akarta elsietni: "Ne felejtsük el, hogy hadi felszerelésünk a szibériai gyárakból nem jön meg ősz előtt." Ezt 1941 elején írták, és a hadianyagot csak ősszel kellett szállítani. A hadiipari komisszariátus jelentésében ez állt: 1942-ig nem kezdjük el a teljes termelést. Zsukov marsall hozzáfűzte: "Hitlernek sietős a megtámadásunk. Jó oka van erre."
Valóban, Hitlernek jó oka volt arra, hogy megtámadja Oroszországot, mert észrevette, hogy őt fogják kisöpörni, ha ezt nem teszi meg. Zsukov hozzáfűzte: "Még néhány hónapra van szükségünk ahhoz, hogy kiegyenlítsük néhány hibánkat 1941 vége előtt. 18 hónap szükséges ahhoz, hogy haderőnket teljesen modernizáljuk."
A rendelkezések teljesen pontosak. A legfelső szovjet negyedik tanácsában 1939-ben kimondták, hogy a tisztek szolgálati ideje három év, a katonáké négy év, hadiflotta legénységénél öt év. Mindezeket a határozatokat alig egy hónappal azután hozták, hogy a szovjetek aláírták a békeszerződést Németországgal.
Így a szovjetek a békére ittak, és eszeveszetten készültek a háborúra. Több mint 2500 betonerődítményt építettek 1939 és 1940 között. 160 hadosztályt tettek harcképessé, 60 tankhadosztály állt riadókészültségben. A németeknek csak tíz páncélos hadosztályuk volt. 1941-ben a szovjeteknek 17 ezer tankjuk volt, és 1942-ben 32 ezer. 92,578 légifegyverük volt, és 17,545 hadirepülőjük számszerűleg 1940-ben meghaladta a német hadirepülők számát. Egyszerű megérteni, hogy amikor ilyen hadikészülődés volt folyamatban, Hitlernek csak egy választása maradt: vagy a Szovjetunió azonnali megtámadása, vagy saját megsemmisítésével szembenézni.
Hitler Oroszországi hadjárata egy "utolsó esély" hadjárat volt. Hitler nem ment túl optimistán Oroszországba. Később ezt mondta nekem: "Amikor beléptem Oroszországba, olyan voltam, mint egy bezárt ajtóval szembenálló ember. Tudtam, hogy át kell rajta mennem, de anélkül, hogy tudnám, mi van mögötte." Hitlernek igaza volt. Tudta, hogy a szovjetek erősek, de mindenekelőtt azt tudta, hogy később még sokkal erősebbek lesznek. Csak 1941-ben volt valamennyi esélye. A briteknek még nem sikerült kiterjeszteniük a háborút. Hitler, aki soha nem akart háborút Nagy-Britanniával, még most is békét próbált kötni. Meghívott egy hétre magához. Meg akarta velem vitatni a helyzetet és hallani, hogy mit szólok hozzá. Nagyon egyszerűen és világosan beszélt. A légkör informatív és laza volt. Otthon érezte magát az ember nála, mert élvezte a vendéglátást. Kényelmesen kente meg a pirított kenyereket vajjal és adta őket körbe, és - noha ő nem ivott - hozott nekem minden étkezés után egy üveg pezsgőt, mert tudta, hogy én szeretek inni egy pohárnyit ebéd után. Mindezt minden hűhó nélkül és nagyon szívélyesen. Ez is része volt zsenijének, mert ő az egyszerűség embere volt a legkisebb alakoskodás nélkül, és nagyon szerény ember. Angliáról beszélt. Egyszerűen megkérdeztem: "Miért nem látta el a britek baját Dünkirchenben? Mindenki tudja, hogy ki tudta volna őket füstölni." Ezt felelte: "Igen, visszatartottam csapataimat, és hagytam, hogy a britek hazameneküljenek Angliába. Egy ilyen vereség úgy megalázta volna őket, hogy nehéz lett volna velük később békét kötni." Ugyanekkor Hitler azt mondta nekem, hogy nem akarta a szovjetek abban való hitét eloszlatni, hogy ő meg akarja támadni Angliát. Megemlítette, hogy Lengyelországba induló csapatai között kis angol-német szótárakat osztott ki. A szovjet kémek kötelességtudóan jelentették a Kremlnek, hogy Németország lengyelországi jelenléte csak blöff, és ők hamarosan továbbmennek a brit szigetekre.
1941. június 22-én Németország Oroszországot támadta meg és nem Angliát. Az első győzelmek gyorsak voltak, de drágák. Hősi csatában éltem az orosz fronton. Tragikusan hősi volt, és mártírium is volt. A végtelen mérföldek ezrei az Oroszországi sztyeppéken nyomasztóak voltak. Gyalog kellett elérnünk a Kaukázust, mindig szélsőséges körülmények között. Nyáron gyakran térdig vonultunk az iszapban, télen pedig a nulla fok alatti fagyban. De 1941-ben pár nap alatt Hitler megnyerni látszott az oroszországi csatát. A moszkvai csata előtt Hitlernek sikerült legyőznie a szovjet hadsereget és számos hadifoglyot ejtett. Guderian tábornok tankhadosztálya, mely egymagában körülzárt egy több mint egy millió fős szovjet csapatot Kijev mellett, elérte a Moszkvai villamosvonalakat. Ekkor hirtelen hihetetlenül erősen kezdett fagyni: 40, 42, 50 fok mínusz! Ez nemcsak azzal járt, hogy emberek fagytak meg, de a gépek is megfagytak a helyükön. Egyetlen tank sem tudott továbbmenni. A tegnapi iszap szilárd jégdarabbá fagyott, fél méter magassá, és ez eljegesítette a tank futófelületét. 24 óra alatt megfordult véleményünk a taktikáról. Ekkor történt az is, hogy Szibériában, a Távol-Keleten állomásozó csapatokat visszahoztak és harcba vetették a német csapatok ellen. Ez a pár végzetes nap meghozta a különbséget a győzelem és a vereség között, mellyel Hitler az olaszok görögországi hadművelete miatt tartozott 1940 őszén.
Mussolini irigyelte Hitler hadi sikereit. Ez mély és halk irigység volt. Mussolini barátja voltam, jól ismertem. Figyelemre méltó ember volt, de Európával nem sokat törődött. Nem volt ínyére a néző szerepe, amikor Hitler mindenütt nyert. Úgy érezte, hogy valamit tennie gyorsan kell. Impulzív módon értelmetlen támadást indított Görögország ellen.
Csapatait rögtön legyőzték.
De ez okot adott a briteknek arra, hogy megtámadják Görögországot, ami enélkül kimaradt volna a háborúból. Görögországból a britek bombázni tudták a román olajmezőket, amelyek létfontosságúak voltak Németország harcaihoz. Görögországot arra is tudták használni, hogy levágják a német csapatokat útjukon Oroszország felé. Hitler arra kényszerült, hogy elfojtson egy fenyegető veszélyt. Öt hetet pazarolt el a Balkánon. Ottani győzelmei hihetetlen szállítási teljesítmények voltak, de ezek késleltették indulását az oroszországi csatába öt kritikus héttel. Ha Hitler időben elindította volna támadását, ahogy tervezte, akkor öt héttel előbb érte volna el Moszkvát, a korai ősz napsütésében, amikor a föld még száraz volt. A háborúnak vége lett volna, és a Szovjetunió a múlt emléke lett volna. A hirtelen fagy és a friss szibériai csapatok megérkezése rémületet keltett a hadsereg több tábornokában. Vissza akartak vonulni Moszkvától 200 kilométerre. Nehéz elképzelni ennyire ostoba stratégiát! A fagy Oroszországban mindenütt ugyanúgy ott volt, keleten és nyugaton, és a 200 mérföldnyi út a nyitott sztyeppéken csak rosszabbá tette volna a dolgokat. Én Ukrajnában vezettem csapataimat akkor és a hőmérséklet mínusz 42 fok volt. Egy ilyen visszavonulás minden nehéztüzérség otthagyását jelentette volna, beleértve a támadó tankokat és páncélosokat, amelyek a jégbe voltak fagyva. Ez félmillió ember kitevését is jelentette a szovjet orvlövészek erőteljes támadásainak. Valójában ez a biztos halálnak való kitevésükkel volt egyenlő. Csak vissza kell emlékeznünk Napóleon visszavonulására októberben. Novemberben eljutott a Berzina folyóhoz és december 6-án minden francia csapat elhagyta Oroszországot. Hideg volt ugyan, de nem volt téli csata.
El tudja képzelni, hogy a félmillió német, akik a süvöltő hóviharokkal küzdöttek, elvágva a szállításoktól, akiket minden oldalról kozákok tízezrei támadnak? Álltam szemben töltött fegyverű kozákokkal, és csak a legerősebb túlerő tüzelése tudta megállítani őket. Hogy megakadályozza ezt az oktalan visszavonulását, Hitlernek 30 tábornokot kellett menesztenie pár nap alatt. Ezután arra szólította föl a Waffen SS-t, hogy töltse ki az űrt és növelje meg az erkölcsi tartást. Az SS rögtön szilárdan tartotta a moszkvai frontot. Az egész háború folyamán az SS sohasem hátrált meg. Inkább meghaltak volna, mint meghátrálnak. Nem lehet elfelejteni a számokat. A Waffen SS 43 ezer embert vesztett Moszkva előtt. A Führer hadosztály szinte szó szerint az utolsó emberig harcolt. az egész hadosztályból csak 35 ember maradt életben. A Führer hadosztály emberei szilárdan álltak, és a szovjet csapatok nem tudtak keresztültörni rajtuk. Megpróbálták megkerülni az SS-t a hóban. Így ejtette fogságba a Totenkopf SS hadosztály a híres orosz tábornokot, Vlaszovot. Hősiességük nélkül Németországot 1941 decemberében megsemmisítették volna.
Hitler ezt sohasem felejtette el: az ő akaraterejét sugározta ki a Waffen SS Moszkva előtt. Jellemet és energiát mutattak. És Hitler ezt csodálta a legjobban: az energiát. Számára nem volt elég, ha valaki intelligens vagy ügyes volt. Ezek az emberek sokszor estek darabokra, ahogy a következő télen látjuk Paulus tábornok sztálingrádi csatájánál.
Hitler tudta, hogy csak puszta energia és akaraterő, a feladás elutasítása, egy akarat, amely minden akadályt legyőz nyerhet meg egy háborút.
Az oroszországi sztyeppék hóviharai megmutatták, hogy a világ legjobb hadserege, a német hadsereg, jól kiképzett tisztek ezreivel és fegyelmezett emberek millióival nem volt elég a győzelemhez. Hitler észrevette, hogy meg fogják verni őket, hogy valami más kellett, és hogy csak a töretlen hit és egy magasrendű eszme tudja megjavítani a helyzetet. A Waffen SS-nek megvolt ez az ideálja, és mostantól Hitler teljesen rájuk támaszkodott. Európa minden részéből önkéntesek siettek német testvéreikhez. Ekkor született a harmadik nagy Waffen SS. Először egy német volt, aztán germán és most megalakult az európai Waffen SS. 125 ezer önkéntes jelentkezett a nyugati kultúra és civilizáció védelmére. Az önkéntesek annak teljes tudatában csatlakoztak, hogy az SS-től szedte a halál a legtöbb áldozatot. Egymillióból több mint 250 ezer halt meg a harcokban. Számukra a Waffen SS, a halottak ellenére, Európa születését jelentette. Napóleon ezt mondta Szent Ilona szigetén: "Addig nem lesz Európa, amíg meg nem születik egy vezér." A fiatal európai önkéntesek két dolgot figyeltek meg: először is, hogy csak Hitler volt az a vezér, aki képes volt Európa kialakítására, és másodszor, Hitler és csak Hitler tudta megvédeni a világot a kommunizmus fenyegetése ellen. Egy európai SS-t nem érdekelték a apró-cseprő féltékenységek, a harcias hazafiaskodás, a határviták, a gazdasági versengés. Ez túl kicsinyes és jelentéktelen volt. Ez az Európa nem volt számukra érvényes már. Ugyanakkor az európai SS, akármennyire is csodálta a németeket és Hitlert, nem akart németté válni. Saját maguk akartak maradni és Európa összegyűjtötte Európa népeit. Az európai egységet az összhang hozta létre, nem egyesek uralkodása mások fölött.
Hosszasan megvitattam ezeket a kérdéseket Hitlerrel és Himmlerrel is. Hitler, mint minden zseniális ember, túlnőtt a nemzeti állapoton.
Napóleon először korzikai volt, aztán francia, aztán európai és aztán egy teljesen egyedi általános ember. Hasonlóképpen Hitler is ausztriai volt, aztán német, aztán egy nagyobb német, aztán germán, mert látta és megértette Európa építésének a fontosságát.
Miután a Waffen SS legyőzte a kommunizmust, a Waffen SS ünnepélyes kötelessége az volt, hogy minden erejével és hatalmával az egyesült Európát építse föl, és nem merült föl a kérdés, hogy a nem német Európát Németország akarta volna uralni.
Mielőtt beléptünk volna a Waffen SS-ben nagyon nehéz ellentmondásokat ismertünk meg. Egyedi egységenként mentünk a keleti frontra a német hadsereg részeként, de a sztálingrádi csata idején észrevettük, hogy Európa nagy veszélyben van. Nagy közös erőfeszítésekre volt szükség. Egy éjjel 8 órán át vitatkoztam Hitlerrel és Himmlerrel a nem német európaiak állásáról az új Európában. Pillanatnyilag egyenjogú felekként harcoltunk közös ügyünkért. Hitler tökéletesen megértette, és attól fogva saját zászlónk, saját tisztjeink, saját nyelvünk és saját vallásunk volt. Teljesen egyenjogúak voltunk.
Én voltam az első, akinek katolikus tábori lelkésze volt a Waffen SS-nél. Később minden felekezetnek volt tábori lelkésze. Az iszlám hadosztálynak saját mullahja volt és a franciáknak még püspökük is volt. Meg voltunk elégedve Hitlerrel, az európaiak egyenrangú szövetségesek voltak. Úgy láttuk, hogy helyünket együtt védjük meg Európát ebben a kritikus órában ugyanolyan jól, mint német bajtársaink.
Hitler számára a legfontosabb a bátorság volt. Új lovagságot alakított ki. Akik megnyerték a lovagsági keresztet, (Ritterkreuz), azok tényleg új lovagok voltak. Megkapták a bátorság nemességét. Minden egységünk, mely a háború befejeztével hazament, olyan erőt képviselt, amely népünk jogát védte országunkban.
Az SS-nél mindenki megértette, hogy az európai egység egész Európát jelenti, Oroszországot is beleértve.
Sok németnek nagy tudáshiánya volt Oroszországról. Sokan azt hitték, hogy Oroszországban mindenki kommunista, míg valójában a kommunista rendszer Oroszországi fölépítése a jelentéktelennél is jelentéktelenebb volt. Azt is hitték, hogy az oroszok az európaiak átlagos ellentéte. De nekik hasonló a családi berendezésük, régi kultúrájuk van, mélyen vallásos hitük és hagyományaik, amelyek hasonlóak a többi európai országéhoz. Az európai SS az új Európát három részből látta kialakulni: Közép-Európát, mint Európa legerősebb részét, Nyugat-Európát, mint Európa kulturális szívét és Kelet-Európát, mint Európa jövőbeni potenciálját. Így az az Európa, melyet az SS látott, élő volt és valóságos. 600 millió lakosa az Északi tengertől Vlagyivosztokig élt. Ezen a 8000 mérföld széles földön tudta Európa betölteni hivatását. Hely fiatal embereknek új élet elkezdésére. Ez az Európa lesz a világ jelzőtüze. Egy figyelemreméltó faji együttes. Ősi kultúra, lelkierő és a legfejlettebb tudományos és technológiai egység. Az SS előkészítette Európa magas rendeltetését.

Hasonlítsuk össze ezekkel az ideálokkal a "szövetségeseket". A Rooseveltek, a Churchillek eladták Európát Teheránban Jaltában és Potsdamban. Gyáván feladták magukat a szovjeteknek. Fél Európát kiszolgálatatták a kommunista rabszolgaságnak. Európa maradékát erkölcsileg hagyták tönkremenni, minden előremutató ideál nélkül. Az SS tudta, mit akart: az ideálok Európáját, mely mindenki számára üdvözítő volt. A magasabb ideálokban való hit lelkesített négyszázezer német SS-katonát, háromszázezer népi német vagy germán SS-katonát, és háromszázezer más európai SS-katonát. Mind
önkéntesek, Európa egymillió építője.
Az SS létszáma arányosan nőtt a háború kiterjedésével Oroszországban. Minél közelebb jutott Németország a vereséghez, annál több önkéntes jött a frontra. Ez fenomenális volt; nyolc nappal a végső vereség előtt fiatalemberek százait láttam a fronton. A háború legvégéig tudták, hogy a lehetetlent kell elvégezniük, megállítani az ellenséget. Az 1933-ban 180 emberből álló Leibstandarte SS-hadosztályok lettek 1939 előtt, három hadosztály Lengyelországban, három hadosztály Franciaországban, hat hadosztály az oroszországi háború elején, 38 hadosztály 1944-ben, 1945-re a Waffen SS-nek 50 hadosztálya volt. Minél több SS-katona halt meg, annál több másik sietett, hogy pótolja őket. Hittek és rendkívül állóképesek voltak, és egy ezzel ellentétes dolog történt 1943-ban Sztálingrádnál. A vereséget egy gyáva ember határozta el. Nem volt képes arra, hogy a veszéllyel határozottan szembeszálljon, vagy hogy egyértelműen ezt mondja: nem adom föl, szilárdan állok addig, amíg nem győzök. Erkölcsileg és lelkileg nem volt mersze és ezért el volt veszve.
Egy évvel később a Viking SS és a Vallónia SS csapatokat ugyanígy körülkerítették Cserkasszinál. A sztálingrádi vereség friss volt a fejekben, és katonáink demoralizálódhattak volna. Emellett én megsebesültem egy mély oldalsebbel, és 42 fok lázam volt. Mint az SS Vallónia tábornoka tudtam, hogy ez nem vezet jó csapatmorálhoz. Fölkeltem és 17 napon keresztül csatát csata után vezettem, hogy megtörjem a blokádot, sok kézicsatát vívtam, négyszer megsebesültem, de folytattam a harcot. Minden emberem legalább ennyit tett és többet ennél. A támadás megtört az SS merészségén és szellemén Sztálingrád
után, amikor sokan úgy vélték, hogy minden elveszett, amikor szovjet csapatok özönlöttek be Ukrajnába, a Waffen SS megállította a szovjet halál kerekeit. Újra bevették Harkovot és pár vereséget mértek a szovjet hadseregre. Így működtek: az SS a vereségeket is győzelmekké tudta változtatni.
Ugyanez a félelmet nem ismerő energia volt Normandiában is jelen. Patton tábornok "a büszke SS hadosztályoknak" hívta őket. Az SS volt a normandiai ellenállás gerince. Eisenhower megfigyelte: "Az SS általában az utolsó emberig harcolt." Ha a Waffen SS nem létezett volna, akkor Európát a szovjetek 1944-ben teljesen elfoglalták volna.
Elérték volna Párizst, jóval az amerikaiak előtt. A Waffen SS hősiessége állította meg a szovjet gyilkos erőt Moszkvánál, Cserkovnban, Cserkassziban és Tarnopolban. A szovjetek majdnem 12 hónapot vesztettek. Az SS ellenállása nélkül a szovjetek Eisenhower előtt érték volna el Normandiát. A nép mélyen hálás volt a fiatalembereknek, akik föláldozták életüket. A középkori nagy vallási rendek óta nem létezett ilyen önzetlen idealizmus és hősiesség. Materialista századunkban az SS a lelki értékek lángoló példája volt.
Semmi kétségem nincs afelől, hogy a Waffen SS áldozatai és hihetetlen hőstetteinek saját hőskölteményei lesznek, mint Schiller költeményei. Nagyság a nehézségek között az SS ismertetőjegye.
A csend függönye hullott a Waffen SS-re a háború után, de ma egyre több fiatal ember tud valahogy létezéséről, eredményeiről. Híre nő és a fiatalok többet akarnak tudni. Száz év múlva majdnem mindent el fognak felejteni, de a Waffen SS nagyságára és hősiességére emlékezni fognak. Ez a hősiesség jutalma.

Forrás: Journal of Historical Review, 3 évfolyam, 4. szám, 441-468 oldal

antidogma.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Egészség (50) Nagyvilág (1454) Jobbegyenes (2003) Belföld (6) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (505) Gasztronómia (539) Történelem (14) Flag gondolja (33) Autómánia (61) Gazdaság (657) Sport (729) Vetítő (37) Politika (1578) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (5219) Mozi világ (440) Életmód (1) Tv fotel (65) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (171) Heti lámpás (254) Szépségápolás (15) Tereb (140) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>