– Silvio Berlusconi a hírek szerint így búcsúzott frakciójától a tegnapi parlamenti szavazás előtt.

Nos, a voksolás után Berlusconi életben volt, politikai halotti bizonyítványát azonban már kiállították. A 2010-es költségvetési zárszámadásról szóló szavazást ugyan az olasz kormány megnyerte, azonban parlamenti többségét elveszítette.

A sajátos matematikai mutatvány, az olasz politikai „kétszer kettő néha ötjének” magyarázata az ellenzék tartózkodásában keresendő. A baloldali oppozíció ugyanis úgy döntött, hogy féltucatnyi elveszített bizalmatlansági indítvány után most kivár. Ha a koalíció tényleg oszlóban van, azt a mostani szavazás megmutatja, s akkor majd jöhet a Berlusconi remélt bukását jelentő végkifejlet…

A zárszámadást tegnap 308-an szavazták meg, azaz nyolc kormánypárti képviselő hátrált ki a kormány mögül. A 630 fős olasz törvényhozásban tehát kisebbségben maradt Silvio Berlusconi. Ha csak erről a bő fél tucat „árulóról” lenne szó, az olasz politika hetvenöt éves túlélő mágusa nyugodtan aludhatna. A Milan tulajdonosa ilyen állásból már számtalanszor fordított. Azonban most merőben más a helyzet, a koalíciós partner, a gazdag Északot képviselő Umberto Bossi már végképp nem kér Berlusconiból, de saját pártjában is egyre többen nélküle képzelik el a jövőt. Nemcsak névleg – úgy, hogy Berlusconi visszavonul, de a jobboldal „donja” marad –, hanem sehogy. Itt nem nyolc emberről van szó, nyolcan csak tiszteletből voltak. A minimális vereséggel adták meg a lehetőséget vezérüknek, hogy nagyobb „arcvesztés” nélkül távozhasson.

Silvio Berlusconi ezért csapott tegnap dühösen a levegőbe, ezért verte szemmel a kormánypártok frakcióit.

Silvio Berlusconi tegnap megkapta a már említett politikai halotti bizonyítványt. Meglehet, ennek szignálására nem ma vagy holnap kerül sor, elképzelhető, hogy a „mester” heteket, tán hónapokat nyer, „kicselezi magát saját tizenhatosából”, a lényegen azonban ez már mit sem változtat.

Silvio Berlusconinak vége.
Mint ahogy – úgy tűnik – vége a „Második Olasz Köztársaságnak” is. Berlusconinak a kilencvenes évek közepétől sikerült stabilitást hoznia a „perckormányok” kora után – akár ő, akár a baloldal volt hatalmon. Ez az új struktúra, az átalakult olasz politikai elit azonban nem tudott választ adni a válságra. Pontosabban volt válasz: az ország totális eladósítása. Ez nem Berlusconi bűne, ebben az ellenzék is benne volt. Vita csak abban volt, hogy az újabb és újabb hiteleket hogyan osszák el.
Ez volt az olasz politika igazi bunga-bungája, ahol az „örömlányok” százmilliárdos cechét most Itália egészének kell állnia.

Görög válság, olasz válság – görög buli, olasz buli. A kettő együtt bedöntheti a vén Európát. Az Európai Unió, amely szigorúan vizsgálta, hogy az eldugott borsodi faluban sterilizált kesztyűben feni-e disznóölő kését a böllér, nagyvonalúan félrenézett, amikor tagállamai eladósodtak. Ez nemcsak a brüsszeli aktatologatók sara, az unió vezető államai gondolták úgy, hogy a pénzügyi adósságlufi bármeddig fújható. S még most is csak mentőcsomagokat keresgélnek ahelyett, hogy a rendszer hibáit próbálnák megoldani. Nem veszik észre, hogy a bankok és az európai államok válsága mellett egy harmadik, politikai, ha úgy tetszik, uniós rendszerkrízis is jelen van.

Soros György mágnás, milliárdos és pénzhazafi a minap Budapesten tartott előadást. Volt egy találó párhuzama. Eszerint az Európai Unió, az eurózóna tulajdonképpen olyan, mint a rántotta. Ha már megcsinálták, akkor abból bizony már sohasem lesz tojás, nincs visszaút. Mr. Sorosnak ebben gyaníthatóan igaza van, azonban a kérdés más szempontból is nézhető. Ha az a bizonyos rántotta ugyan elkészült, de elszúrták, mert mondjuk eleve rossz volt a recept, vagy a sütés alatt követtek el ostoba hibákat, azt azzal nem mentjük meg, hogy újabb és újabb tojásokat törünk fel és rá, majd az egészet elborsozzuk. Az ugyanis akkor már nem ehető – habár roppant drága és dekoratív a kellő mennyiségű színes fűszertől. Ilyenkor vagy új rántottába kell kezdeni, vagy megfontolni, a reggel elmúltával biztos-e, hogy ez a legmegfelelőbb étel.

Aki ebben a gasztronómiai példában napi politikai áthallásokat vél felfedezni, jól teszi. Aki nem, javaslom, keressen bőszen. Mert ez az uniós tojásétel már igencsak odakozmált.