Ma 2024 július 25. Kristóf, Jakab napja van. Holnap Anna, Anikó napja lesz.
Van-e még értelme az Európai Néppártban maradni?

Van-e még értelme az Európai Néppártban maradni?

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Fricz Tamás könyörtelenül őszinte véleménye. Olvassák el!
Szerintem – ha csak valami rendkívül kedvező fordulat nem történik – már nincs.

Azzal, hogy az Európai Néppárt frakciójának többsége úgy döntött, hogy meg kell szavazni az Európai Parlamentben a Magyarországot és Lengyelországot a jogállamiságuk állítólagos romlása miatt elítélő határozatot, egyértelmű döntést hozott. A pártcsalád az egyik családtagját lényegében véve elítélte és megbélyegezte.

Súlyosbító körülmény ráadásul, hogy ennek az EP-határozatnak – pontosabban állásfoglalási indítványnak – semmi érdemi, mármint jogi következménye nincs, csak és kizárólag azt szolgálta a baloldali, liberális és zöldpártok részéről, hogy tovább szítsa a hangulatot Magyarország és Lengyelország ellen. A hetes cikkely szerinti eljárás már régóta zajlik, s a parlamentnek ebbe a folyamatba az unió jelenlegi szabályai szerint már nincs beleszólása.

Vagyis a néppárt valóban megtehette volna, hogy legalább ebből a politikai cirkuszból kimarad. Nem tette. Sőt míg a Sargentini-jelentést 2018 őszén még csak a néppárti képviselők mintegy egyharmada szavazta meg, a csütörtöki indítványra már az egyértelmű többség nyomta meg az igen gombot. (Tisztelet a kivételnek, az olasz Berlusconi-pártiaknak, a spanyol és a francia konzervatívoknak.) Sajnos a tendencia egyértelmű.
Pedig már az indítványt kezdeményezők indoklása is nevetséges volt: arról beszéltek, hogy a hetes cikkely elindítása óta eltelt időszakban is tovább romlott a jogállamiság helyzete Magyarországon (és Lengyelországban).

Ez az általános szöveg a legkevésbé jogi, hanem színtisztán elfogult, tendenciózus politikai érvelés. Tudják, mire emlékeztet a legjobban? Talán már ki is találták: természetesen Bacsó Péter örökzöldjére, A tanú című filmre, melyben a leginkább Péter Gáborra, az ÁVO rettegett vezetőjére emlékeztető Virág elvtárs odahajol szegény Pelikán gátőrhöz, és azt mondja neki: Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

Nos hát, ugyanezt, ha nem is súgták, de harsogták a balliberális, globalista képviselők a néppártiak fülébe: kedves néppárti – leendő – elvtársak, a magyar és a lengyel jogállamiság helyzete egyre inkább romlik! S mit válaszolt erre a néppártiak többsége? Éppen azt, amit válaszolt Pelikán elvtárs is bávatagon a mindenre elszánt Virágnak: jó tudni. És megszavazták az indítványt.

Felteszem tehát újra a kérdést: érdemes-e ezek után még a néppárban maradni a Fidesznek?

Orbán Viktornak abban persze igaza van, hogy teljes bizonyosságot kell nyerni ahhoz, hogy nincs tovább helyünk a néppártban, s ezért még néhány tárgyalást le kell folytatni. Ez azért fontos, hogy megmutassuk a világnak: mi nem dacos haragból, nem hirtelen indulatból, hanem jól átgondolt, ezerszer végigrágott döntés hozunk, ha hozunk. (Itt jegyzem meg: a Fidesz a Liberális Internacionáléból sem kapkodva, hanem egy folyamat eredményeként lépett ki a kilencvenes évek közepén.)

Mert gondoljunk bele, mi szólhatna még a néppárti „klubtagság” mellett? Nyilván az, hogy erős és befolyásos politikai csoportról van szó, amelyben ráadásul a német CDU–CSU-nak nemcsak itt, hanem az unió egészében is különös súlya van. Ám úgy tűnik, a német családtagok már elfordultak tőlünk, s az ő szavuk, akaratuk, politikai szándékuk – hogy finoman fogalmazzak – iránymutató a többi, kisebb ország néppárti képviselőinek és pártjainak.

Innentől pedig mi következhet?

A legjobb esetben az, hogy kínos-keservesen eltűrik a bennmaradásunkat, de ettől kezdve minden lépésünket és nyilatkozatunkat árgus szemekkel figyelik, és hegyes fülekkel hallgatják. Olyan klubtagokká válhatunk, akinek mindig oda szólnak: ne ide hamuzzál, ne oda ülj le, ne beszélj ezzel meg azzal, egyenesen ülj a széken, ne igyál sört, a barátaidat ne hozd ide közénk, sőt, inkább szakítsd meg velük a kapcsolatot, stb. stb. Mint egy rossz házasságban…

Nekünk, nemzeti és keresztény értékrendű magyaroknak mindig egy – pontosabban két – dolog számított: a szabadságunk és a függetlenségünk. A Fidesz is pont ilyen: akkor képes szárnyalni, akkor képes eredményeket felmutatni, akkor kreatív és hatékony, ha szabad, ha nem kötik meg a kezét, ha bíznak benne. Ha ez megvan, akkor nagy dolgokra is képes.

Nos, ezt a szárnyalást, a kreativitást nemcsak hazánk, de Európa szolgálatába is állítjuk immáron évek óta. De ha visszafognak és beszabályoznak bennünket, illetve a Fideszt és Orbán Viktort, akkor nem jutunk semmire, csak sebzett szárnyú madárként vergődünk.

És ne féljünk attól, ha ki kell lépnünk a néppártból: újra szabadok leszünk, s az ebből kibomló erő és felszabadultság majd megmutatja azt is, hogy merre menjünk tovább az európai politikai térképen.

Hogy is mondta Jézus a hegyi beszédben?

„Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, a holnap majd aggódik a holnap felől, a maga dolga felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Fricz Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Életmód (1) Nézőpont (1) Mondom a magamét (7731) Irodalmi kávéház (537) Tereb (146) Heti lámpás (322) Történelem (18) Titkok és talányok (12) Nagyvilág (1310) Politika (1582) Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (168) Kultúra (9) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (36) Gazdaság (713) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Mozi világ (440) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Belföld (11) Jobbegyenes (2825) Sport (729) Tv fotel (65) Vetítő (30)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>