Egy dolgot azonban muszáj még megjegyeznünk. Sajnálatos, ami a legnagyobb, kortárs magyar író díjazása körül kialakult. Ez már maga a szocializmus. Ahol már a teljesítmény már egyáltalán nem szempont, csak az számít, hogy kinek milyen a bőrszíne.

Már csak egy lépésre van a Nyugat attól, mint amikor az afro-amerikaiak nem járhattak ugyanabba az iskolába, vagy nem ülhettek ugyanarra a buszra, mint a fehérek. És nem akarok a történelem még sötétebb korszakaira emlékeztetni, de a fehérgyűlölet tekintetében jó úton járunk azok felé is. Itt már nem az számít az, hogy ki a tehetséges, ki nyújt nagyobb teljesítményt, hanem az, hogy a woke-őrületben az elvtársunk-e az illető, vagy hordozza-e azokat a jegyeket, amiket a liberálfasiszták a jóemberkedésük jegyében ráerőltetnek az egész világra.

Nádas esete nem egyedi. Elég csak a néhány héttel ezelőtti Eurovíziós Dalfesztivál győztesére gondolni, a Nemo nevű fiúlány ugyanis vitatható teljesítményét azzal acélosította a zsűri előtt, hogy vállaltan nembináris (értsd: akik nem kizárólagosan férfiként vagy nőként azonosítják magukat) versenyzőként mérette meg magát.

De rémálmokat okozott számomra a holland fiúlány szépségkirálynő, Rikkie Valerie Kollé is, aki szintén azzal vált igazán gyönyörűvé a döntőbírók szemében, hogy átesett jó pár átalakító műtéten. Ettől persze még szép nem lett, de woke-komform igen. És hát azért kellett az Amerikai Egyesült Államokban megbocsájtani a BLM mozgalom heteken át tartó puszítását, rombolását, rablását, mert javarészt színesbőrűek voltak az elkövetők és egy afro-amerikai ember szerencsétlen halála adta az indítékot.

Az értékek teljes felhígulása magában foglalja a valódi teljesítmény teljes eljelentéktelenedését is. A szép most már a csúnya lesz, a rossz most már jó lesz, a bűn pedig büntetlen marad, de persze csak ha szektába tartozó személyt érinti a dolog. Tiszta Orwell. Visszatérve pedig a mostani botrányra. Minden tiszteletem mellett, elismerve Nádas Péter írói nagyságát, azt azért nehéz lenne elfelejteni, hogy Nádas egy alkalmat sem hagyott volna ki az elmúlt években, hogy időről időre belerúgjon a woke őrület ellen sokszor egyedül harcoló Orbán-kormányba. Vagy magába a miniszterelnökbe is.

Csak néhány idézet tőle. „Kelet-Európai maffiaként működik a Fidesz” – mondta 2022-ben a Neue Zürcher Zeitungnak. „Orbán csodálja az erőt. Orbán egy félelemmel teli ember”, aki „mindentől fél, akárcsak Putyin” – mondta egy másik német lapnak. „Nem tudta meghatározni, hol vannak a határok, hol a határ a jobboldal és a fasiszták között. Miután a mai napig lebegteti, a csőcselék beáramlott abba a politikai rendszerbe, amelyet felépített, és soha többé nem tudja megvédeni magát a csőcseléktől” – beszélt a fideszesekről a Magyar Narancsnak jó pár évvel ezelőtt.

Sajnos visszanyalt a fagyi.

Kedves Nádas Úr! Az „előkelő” német barátai most csúnyán elbántak Önnel. Sajnos már elmúlt az a világ, amikor elég volt tehetséges magyar írónak lenni – na meg utálni hangosan Orbán Viktort – ahhoz, hogy elismerjék munkásságát nyugaton. Ennél most már több kell: vagy afrikai bevándorlónak, vagy transzneműnek, esetleg nembinárisnak kell lenni.

Változnak az idők.

Vezető kép: MTI/Kovács Anikó

Both Hunor