Az elmúlt hetekben kétszer is jártam itteni zsidó közösségek által szervezett rendezvényen. Az egyik az American Jewish Committee szolidaritási összejövetele volt a koppenhágai zsinagógát ért merénylet után. A beszédekből és háttérbeszélgetésekből is érezhető volt az elégedetlenség, amiért az amerikai nyilvánosságban meghatározó szereplők, így maga Obama elnök is kerülni próbálja az „iszlám” jelzőt a dán fővárosban, illetve Párizsban elkövetett merényletek elkövetői kapcsán. Ugyanezt a fanyar keserűséget éreztem pár nappal később a konzulátusunk melletti utcában működő Sutton Place Zsinagóga rendezvényén, ahol Bret Stephens, a Wall Street Journal befolyásos külpolitikai szerzője, korábban a Jerusalem Postnál is vezető tisztségben dolgozó újságíró tartott könyvbemutató beszélgetést.  Stephens a közönség nagy derültségére és egyetértését kiváltva, sok egyéb mellett az elnök óvatos szóhasználatát is cikizte a beszélgetésen.

Az érzelmek elszabadulásához sok tényező hozzájárult. Az új amerikai külügyi, vagy inkább globális szerepvállalási irányvonal egyre inkább próbálja kerülni a fegyveres beavatkozást, amerikai katonák bevetését a világ távoli gócpontjaiban – épp ezt a folyamatot kritizálja élesen Stephens könyve, amelynek már a címe is sokat mond: Amerika visszavonulóban. A közel-keleti törékeny biztonsági helyzetben nagyon eltérően látják most Washingtonból és Jeruzsálemből a megoldást. A leginkább vitatott pont Irán nukleáris ambíciója, egy esetleges iráni atombomba megépítésének és bevetésének lehetősége. Obama elnök és adminisztrációja elkötelezte magát a diplomáciai megoldás mellett, ugyanakkor az izraeli vezetés, élén az újraválasztásáért rövidesen harcba induló Benjamin Netanjahuval nem remél semmit a tárgyalásoktól, sőt, kifejezetten veszélyesnek ítél bármiféle megállapodást Iránnal.

A kapcsolatról a New York Times címlapján mondja egy izraeli szakértő, hogy „sosem voltak még olyan szörnyűek, mint ma. Senki nem is próbál már diplomatikusan fogalmazni.” Az amerikai kommentátorokat és kormányzati szereplőket jelenleg az aggasztja a legjobban, hogy a konfrontációban megjelenni látszik egy határozott belpolitikai, pártos törésvonal. Ennek leglátványosabb eleme a március 3-án, kedden esedékes beszéd, amelyet az immár teljes mértékben a republikánusok által ellenőrzött Kongresszus meghívására, a törvényhozás plénuma előtt mond az izraeli kormányfő. Napok óta egész oldalas hirdetésekben próbálják erről a civil csoportok lebeszélni mind Netanjahut, mind a meghívóit. Ilyesmit sem túl gyakran láthattak korábban a nagy USA lapok olvasói.

A vita érdekes filozófiai magaslatokig jutott, amikor az izraeli miniszterelnök elutasította, hogy külön találkozón vegyen részt az Izraelt maximálisan támogató demokrata képviselőkkel, amelynek nyilvánvaló célja a demokrata vezetésű Fehér Ház és Netanjahu közti feszültség enyhítése lett volna. Érvelése logikus volt: a Kongresszus kétpárti intézmény, ezért fogadta el a meghívást, ezért fog ott beszélni, és nem szeretne pártpolitikát bevinni a vitás ügyekbe. Az izraeli Haaretznek adott nyilatkozatában pedig azt mondta: tiszteli a Fehér Házat és az USA elnökét – aki nem is fogadja jövő heti látogatása során – de egy olyan kritikus kérdésben, amely Izrael létét is fenyegetheti, kötelességének érez mindent megtenni a veszély elhárítására, ennek jegyében szól majd a Kongresszus tagjaihoz. Ezt az amúgy sem egyszerű helyzetet még tovább bonyolítja az újabb hír, miszerint Netanjahu egyik izraeli kihívó szervezetét Jeremy Bird, Obama egykori elnöki kampányának kulcsfontosságú szakértője segíti.

A sok szálon futó amerikai belpolitikai meccs mellett egy lényegesen nagyobb téttel rendelkező játszma is kirajzolódik, amelynek kimenetele nem csupán az USA-ban vagy Izraelben, de a világ legtávolabbi sarkában sem lehet érdektelen. Végső soron ugyanis a vita arról szól, létezhet-e a globális biztonság egyetlen nagyhatalmú csendőr folyamatos katonai aktivitása nélkül, van-e értelme a diplomáciától eredményeket várni a nyers katonai erő helyett. Súlyos kérdések, valamennyi vitázó oldalán méltánylandó érvekkel. Figyeljék a folytatást, nagyon fontos fejlemények következnek!

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul