Ma 2019 december 09. Natália napja van. Holnap Judit napja lesz.
c69578ad514bbdd60ecc3f61b06a47d9.jpg

TGM: Kikérem magamnak

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A Hvg.hu interjúsorozatában kelet-európai civil közéleti személyiségek beszélnek a rendszerváltásról. Elsőként Spiró György szólalt meg, amivel ki is váltotta Tamás Gáspár Miklós éles kritikáját.

Már régóta szkeptikusan nézem a MAGYARÍRÓ nevű entitás kulturális és politikai szereplését. Ennek az entitásnak a tekintélye teljességgel megalapozatlan. Az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen.

Akkoriban remekekről is csípősen írt a kritika, manapság meg nyelvtani hibákból és trágárságokkal leplezett giccses motyogásokból összeábdált izékről is himnuszokat olvasunk, a kordivat szerint megtűzdelve a tárgyra nem tartozó Deleuze- és Agamben-hivatkozásokkal. A műbírálatok egyszerűen pályázati ajánlások, amelyekkel a kiadó a szponzorokhoz, támogatókhoz és állami döntnökökhöz fordulhat. Rádióműsorokban az édeskés ájtatosság hangján megfogalmazott imákat hallhatunk, amelyeket unalmas féltehetségekhez intéznek olyan kritikusok, akiknek magánéletükben Flaubert se elég jó.

A MAGYARÍRÓ még azt se vette észre, hogy az ún. szépirodalom ma épp oly jelentéktelen, mint a XVII. században – mondjon valaki nagy francia novellistát a XXI. század elejéről! –, ez nem az a korszak, amelyben a fikció meg az ún. líra, amelyeket Magyarországon még mindig a legprimitívebb élményesztétika és formabravúr-kultusz közhelyeivel szokás a „szépre szomjazó” tanárnők és kietlen életű rendezvénylátogatók jobbra érdemes torkán lenyomni a bárzsingba, bárminő érdekességgel rendelkezhetik.

Spiró György ártatlan benne, hogy valamikor pompás és elragadóan idegesítő regényeket írt – ő Kádár-kori szerző, s a Kádár-korban még volt „nagy irodalom”, s abban a konjunktúrában ő gólerős hosszútávfutó volt. Beszél mindenféle szláv és egyéb nyelveken, s ettől Hunniában kiharcolhatta magának – a MAGYARÍRÓ érinthetetlensége mellett – az okos fiú rangját, azaz az OGYE tiszteletbeli tagságát. Ennek köszönheti, hogy tiszteletteljes interjúk készülnek vele, mint például ]]>ez]]>. Ebben a népszerűségre és össznemzeti sikerre esélyes nyilatkozatban a jeles szerző alulról üti a Mandiner híres kommentelőinek szellemi és erkölcsi színvonalát. (Az ön hentese, taxisofőrje, vízvezeték-szerelője, az ön alkalmi útitársa a zónázón azért ennél szubtilisabb.)

Ugyan kérem, mondja a jelenkori klasszikus, ]]>a rencerváltás a szokványos nagyhatalmi játszmák]]>… – nem is folytatom, mert az ásítás könnyeitől nem látom a képernyőt. Már csak a rózsadombi paktum hiányzik, vagy esetleg az, hogy Soros csinálta az egészet a Moszaddal és a KGB-vel. A rencerváltás leprázása – olyan apróságok elhanyagolásával, mint a világméretű piaci fordulat, beleértve a keleti tömb ún. reformpolitikáját – a MIÉP-es bácsiktól a trolin az ál-újbaloldali tüntetésszervezők tudatlan frázistömegéig rendkívül népszerű azon a homloklebeny-irtott Magyarországon, ahol magyarázat helyett bűnbakokat szokás keresni. És találni. Magam is értekeztem a rencerváltás kudarcáról, s ezt sikerült (másoknak) belesuvasztani az egyetemes Bogár László-i diskurzus (amelynek példaszerű dokumentuma ez a Spiró-interjú) kontrafaktuális rossz végtelenjébe (minden összeesküvés mögött egy másik összeesküvés húzódik meg), úgyhogy megbántam, hogy akár három szót ummantottam erről az elátkozott témáról.

A MAGYARÍRÓ másik, maradandóan közhelyteremtő gesztusa a „fordított rasszizmus”: az öngyarmatosító és öngyűlölő traccsolás „a keleties mentalitásról” – amelyet szellemtörténeti biccentés kísér a török/orosz hódoltság orientalizáló sebeiről és bűneiről – , és hát persze kit érdekel, hogy a MAGYARÍRÓ két percen belül ellentmond önmagának, amikor a lezsírozott rencerváltás fogalmi keretében óne zsenír vállon veregeti a hősies lengyeleket, akik bezzeg (nem úgy, mint mink, szolgalelkű hun-avar-szittyák) kivívták azt a marha nagy szabadságot, amelynek segedelmével pont olyan német- és oroszellenes soviniszta klikket sikerült édes hazájuk tetejére ültetniük, mint mindig. (Nem szólva a Solidarność nemes hagyományáról, amelyből logikusan következik ugyebár a legagresszívabb munkás- és népellenes politika.)

Pazar élc az az illúziórombolás, amely nem létező illúziókat rombol, és komornyikilag kiszolgálja a kiábrándult közvélemény földalmahodott alattvalói cinizmusát. Hallják már azt az országos recsegést, amelyet az elmeszesedett bólogató nyakszirtek produkálnak? Van-e ámulatosabb, mint a bálványromboló hiperkritikai kesernyésség MAGYARÍRÓI fioritúráival előadott sanyarú banalitás?

Ah, édes Spiróm, ön megragadta a korérzés grabancát, egyben eredetinek mutatkozott, kemény férfinak, aki nem érzékenyül el mindattól, amitől senki más se. Esedezem, vigyázzon egészségére, még szükség lesz önre.

]]>A cikk eredetije itt olvasható!]]>

Tamás Gáspár Miklós - ]]>www.hvg.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (138) Történelem (13) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Autómánia (61) Mondom a magamét (4141) Nagyvilág (1440) Gasztronómia (539) Irodalmi kávéház (474) Flag gondolja (33) Gazdaság (633) Jobbegyenes (1648) Heti lámpás (221) Belföld (5) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Politika (1571) Sport (729) Egészség (50) Kultúra (4) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Szépségápolás (15) Mozaik (42) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>