A Fidesz és az Európai Néppárt közötti konfliktus kapcsán az előző héten azt írtam: nincs alku, a Fidesznek ragaszkodnia kell az általa legfontosabbnak tartott értékeihez, elveihez. Ha pedig erre nincs mód a néppárt berkein belül, akkor nincs más megoldás, mint a kilépés – megelőzve a kizárást.

A szerdai megállapodás fényében sem változott a véleményem, de szerintem a Fidesz véleménye sem.

Kompromisszum született szerdán, a helyzetnek nagyjából leginkább megfelelő kompromisszum, ami még nem járt arcvesztéssel.

Természetesen szó sincs arról, amit sokan nyilatkoztak az elmúlt napokban, hogy a Fidesz egyértelműen győzött volna a néppárti közgyűlésen. De az is tény, hogy nem is veszített, s ez most egyelőre elegendő.

Ahogyan Móricz Zsigmond írta A fáklya című könyvének befejező mondatában: elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott.

Nyilvánvaló, hogy jelen pillanatban, az európai parlamenti választások előtt bő két hónappal mindkét fél érdeke azt diktálta, hogy ne vigyék kenyértörésre a dolgot, mert az senkinek sem lenne jó. Nem lenne jó a néppártnak, mert a pártcsaládon belüli balhé ártana a kereszténydemokrata-konzervatív (?) szövetség választási esélyeinek, hiszen egy belső konfliktusokkal terhelt frakció nem igazán vonzó a választóknak sem, nem beszélve arról, hogy az esetleg újonnan bekerülő, a néppárt felé orientálódó pártok kétszer is meggondolnák, hogy ebbe a konfliktusos frakcióba, vagy inkább egy másikba lépjenek be a választások után.

De nem lenne jó természetesen Manfred Webernek sem, mert egy vitatkozó-veszekedő pártcsaládnak jóval kevesebb esélye van arra, hogy az ő jelöltjük kerüljön az Európai Bizottság élére.

És a Fidesz is kereste azt a megoldást, hogy, ha egy mód van rá, a választások előtt még ne hagyja el a néppártot – bár Orbán kezében ott volt a kilépési nyilatkozat.

Érdemes azonban előre nézni: mi van most?

Szerintem a szerda óta eltelt napok azt bizonyítják: a helyzet tovább romlott, az alternatívák kezdenek beszűkülni. Erről árulkodnak az az óta elhangzott nyilatkozatok.

Ebből a szempontból kiemelendő Manfred Webernek a Süddeutsche Zeitungnak adott interjúja, amelyben világosan kifejti, hogy a néppárt már nem a jobboldalt, hanem a középet képviseli. S ez a közép együttműködést ajánl a szociáldemokratáknak, a liberálisoknak és a zöldeknek is. Azt már én teszem hozzá: tehát mindenkivel együttműködés, aki nem jobboldali, kereszténydemokrata vagy konzervatív. Zseniális!

Viszont kizárja az együttműködést a Salvini vezette olasz Ligával, illetve a lengyel Jog és Igazságosság Pártjával (PiS), míg a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülést és a német AfD-t (Alternatíva Németországnak) „jobbos tökfejeknek” nevezte. A Fidesz az előző két párttal kiváló viszonyt ápol és szoros együttműködésre törekszik velük – teljes joggal. Mondjam tovább?

Mondom: a sokak által változást ígérő – de azt nem hozó – Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU új elnöke szerint a Fidesznek teljes mértékben el kell oszlatnia a kételyeket azzal kapcsolatban, hogy osztja-e az Európai Néppárt közös értékeit. Mármint a bevándorlást támogató, multikulti, birodalmi Európát támogató „új” értékeket.

S végül: Herman Van Rompuy, a Fideszt vizsgáló bölcsek tanácsa vezetője nemrég azt mondta, „egyértelmű, hogy amit Orbán tesz, az teljesen ellentétes az Európai Néppárt értékeivel.”

Az ítélet tehát megvan – a vizsgálat előtt.

A másik oldalon pedig ott állnak a Fideszt és Orbánt támogató nyilatkozatok – többek között – a PiS-től, a Ligától, a közép-európai néppárti politikusoktól, illetve Santiago Abascaltól, a spanyol, egyre jobb eredményeket elérő VOX nevű párt vezetőjétől, aki azt mondta, hogy Orbán egyre inkább Európa új vezetőjének tekinthető.

És még valami: a Fidesz most bizonytalan ideig nem vehet részt az Európai Néppárt munkájában, nem szavazhat, nem képviselheti az érdekeit. Ez semmiképpen sem jó. A párialét elfogadhatatlan és tarthatatlan, ezen változtatni kell.

Fontos viszont, amit Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mondott, aki szerint a tagság felfüggesztése, sőt – és ez a döntő! – a tagsági viszony megszüntetése sem lenne hatással Magyarország gazdasági érdekeire, hiszen a leghangosabb támadások idején is nagyon komoly megállapodásokat kötöttünk német nagyvállalatokkal. Ez azoknak fontos információ, akik szerint, ha a néppártból kilépünk, gazdaságilag ellehetetlenülünk, senkik leszünk. Ez egyszerűen nincs így, van élet a néppárton kívül is – és talán tisztább, egyenesebb, őszintébb, adekvátabb élet, mint azon belül.

Megnyugtató ebből a szempontból, amit Orbán Viktor a március 20-ai közgyűlés után sajtótájékoztatóján leszögezett: „…világossá tettem, hogy mi a politikánkon nem kívánunk változtatni. A mi politikánknak, az európai politikánknak a lényege továbbra is az, hogy mi egy erős Európát akarunk …A migráció kérdésében semmilyen változtatást nem tudunk elképzelni. … És az európai kereszténység védelmének ügyében, a keresztény értékek és kultúra védelmében sem tudunk kompromisszumot elképzelni. Mi a jövőben is ezt a három irányvonalat tudjuk képviselni.”

Nos, ez az.

Semmi más nem kívánkozik ide jobban, mint Ady Endre A Tűz csiholója című verse: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek / S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.”

Fricz Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>