Ma 2020 október 01. Malvin napja van. Holnap Petra napja lesz.
64e1bffe481ad0aff82ae00dad9bb156.jpg

Török Gábor elemez - Csapból is

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Szélsőségesen ellentétes reakciókat szült az a teljesítmény, intenzitás és jelenlét, amit Orbán Viktor az elmúlt napokban az árvíz idején bemutatott. Egyes szám első személyben elmondott mondatoktól a személyes irányítás folyamatos hangsúlyozásán keresztül a zoknicsere alapos dokumentálásáig terjed a miniszterelnöki szereplés univerzuma.

Sokan kérdezik tőlem: ez majd szavazatokat hoz, ugye? Megpróbálok válaszolni.

493ovgat.jpg

Fotó: Kurucz Árpád - NOL.hu

Szeretném azzal kezdeni, ami nem közvetlenül a politikai hasznosságról szól. Világosan látszik, hogy ez az ország nincs hozzászokva a politikai vezetéshez, nem nagyon tud mit kezdeni azzal, ha egy határozottan cselekvő, irányítani akaró politikust lát. Számosan már attól is viszolyognak, ha egy miniszterelnök utasításokat ad, míg mások a határozott vezető puszta látványától kérdés és kritika nélküli boldog alattvalóvá helyezik magukat. Holott természetesnek kellene tekinteni, hogy egy megválasztott politikus vezetni akar, beleszólást kíván a döntésekbe, sőt, igyekszik minél több döntést magához rendelni, végtére is erről szól ez a szakma. Aztán innen jöhetnének a teljesítményre, az eredményekre, a célokra és az eszközökre irányuló kérdések, amelyek alapján majd megítélhető, eldönthető, hogy jól tette, teszi-e a dolgát.

Továbbá arról sem lenne szabad megfeledkezni, hogy a politika nem csupán technokrata döntések láncolata, hanem legalább ennyire a szimbólumok, a gesztusok világa is. Nem kell ahhoz elhinni a mindenhez értő, minden problémát megoldó miniszterelnök meséjét, hogy értékeljük a politikus kiállását: amikor a bajban, ebben az esetben a gátakon megjelenik egy kormányfő, azzal – függetlenül attól, hogy mennyi valós szerepe van a védekezésben - biztatást, erőt adhat sokaknak, akik a munkájukat végzik vagy éppen önként segítenek.  Amikor maga ismerteti azokat az információkat, amelyeket természetesen a szakemberektől kap, akkor nem ellopja a show-t, hanem felemeli az ügyet, jelzi a helyzet komolyságát és egyben azt üzeni, hogy minden erőforrást biztosít a probléma megoldására. Végső soron nem valami ilyesmiért tartjuk a vezető politikusainkat?

S akkor a politikai hasznosságról.  Az árvíz – hangozzon bármilyen cinikusan is – a politikai vezetők kedvenc terepe. Van ugyanis egy nagyon jó tulajdonsága: szemben más politikai és gazdasági válságokkal, viszonylag hamar, tulajdonképpen magától elmúlik. Nem azt állítom, hogy kockázatok nélküli a beleállás egy politikus számára az árvízi védekezésbe, de az biztos, hogy szemben a gazdasági válsággal vagy egy akut társadalmi problémával, itt viszonylag gyorsan lesz eredmény: az ár ugyanis levonul. Nem Orbán Viktor az első politikus a világpolitikában, aki tudta, tudja ezt: sokan emlékezhetnek még Gerhard Schröder ]]>gumicsizmás képeire]]> 2002-ből, hogy szándékosan egy baloldali politikust hozzak példaként. 

A magyar miniszterelnök tehát okosan kalkulált, amikor úgy döntött, hogy nem a parlamenti dolgozószobájából, hanem a helyszíneket járva követi az árvízi védekezést. Az sem volt rossz ötlet, hogy erős, határozott vezetőként viselkedett: az irányítás állandó hangsúlyozása ugyan szokatlan lehet a magyar füleknek, de hasonló helyzetben a potens állam- és kormányfők a világon mindenhol ehhez hasonló mondatokat szoktak mondani. Amit az ellenzéki beszélgetős műsorokban hallani az ilyenkor elegánsan háttérbe húzódó, a védekezést szakemberekre bízó, a kamerákat kerülő „fejlett nyugati demokráciák” vezetőiről, az egy nehezen igazolható idea: aki látta például ]]>Obamát és New Jersey kormányzóját válságkezelni,]]> az tudja, hogy miről beszélek.

Tulajdonképpen az is érthető, hogy Orbán Viktor az árvízi teljesítményének dokumentálásáról sem feledkezett meg, s nem bízta a véletlenre, pontosabban a magyar sajtóra ezt a feladatot. A kormányfő stábja maga vált hírkészítővé, illetve hírforrássá: rengeteg saját gyártású kép és számos kisfilm készült ezekben a napokban. Ugyanakkor mintha ezen a ponton a ló másik oldalára estek volna: olyan bulvárelemekkel tűzdelték a filmeket, és olyan mennyiségben árasztották el a nyilvánosságot képekkel, felvételekkel, hogy az ellenszenvet, ellenérzést  kelthet még akár azokban is, akik a kormányfő személyes helytállását helyeselték. Emlékezzünk csak, hogy a jobboldal korábban mennyire taszítónak találta Gyurcsány Ferenc - nevezzük így - szórakoztató jellegű megjelenéseit, s a Fidesz elnöke régebben mennyire szemérmesen viszonyult a bulvármédiához. Most mintha teljesen kicserélték volna: láthatóan cseppet sem zavarta, hogy az autó hátsó ülésen ülve ország-világ előtt cseréli le fehér zokniját, mintha csak egy valóságshow egyik szereplője lenne. A könnyű műfajok szakértői ilyenkor azt szokták mondani, hogy nincs az a mélység, amibe ne lenne érdemes megmártózni, mert a lényeg úgyis csak az, hogy lássák, figyeljék, beszéljenek róla. Lehet, hogy nekik van igazuk, én azonban azt érzem, hogy a magyar választó a politikusokkal szemben ennél még mindig konzervatívabb, ízlésesebb. Ha így van, akkor Orbán Viktor most tényleg sok és mély volt, s ha nem vigyáz, ha a stábja nem vesz vissza, ez az út csak az elcelebesedés, a valósághőssé válás útja lehet, ami nézettséget, figyelmet még hozhat, de a politikusi hitelességet erősen erodálhatja.

]]>http://torokgaborelemez.blog.hu]]> - A Flag Polgári  Műhely partnere

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Egészség (50) Tereb (140) Szépségápolás (15) Életmód (1) Flag gondolja (33) Mondom a magamét (4822) Vetítő (37) Tv fotel (65) Nagyvilág (1452) Belföld (5) Politika (1571) Történelem (14) Gazdaság (652) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (1858) Heti lámpás (243) Sport (729) Mozaik (83) Gasztronómia (539) Kultúra (6) Irodalmi kávéház (490)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>