Az amatőr képsorokon az látható, amint fekete, megkülönböztető jelzéseket használó rendőrségi autók megállítanak egy kék színű iskolabuszt, ahonnan ordítva, egymás hegyén-hátán, elmondhatatlan hangokat hallatva gyerekek ugrálnak/esnek le. Mentik az életüket. Könyörögve üvöltenek segítségért.

A halálsikoly mindig ugyanolyan. Talán mert a gyerekek hirtelen, a pillanat tört része alatt kénytelenek felnőni, és talán mert a felnőttek ilyenkor életükért könyörgő kisgyerekké változnak. Azt hiszem, a halálfélelem kortalan és nemzetek felett álló érzés. Halálfélelmük volt az olasz kisgyerekeknek, ahogyan rohantak a biztonság felé. Pedig már nem volt veszélyben az életük. De a sokk, a trauma, a pánik és az adrenalin még dolgozott a pár órája még gondtalanul utazó, énekelgető, nevetgélő vagy épp egymással civakodó ártatlan gyerekekben.
Borzalmas tragédiát sikerült a napokban megakadályozniuk az olasz hatóságoknak.

Mint ismert, egy késsel hadonászó szenegáli bevándorló megpróbált felgyújtani és elevenen elégetni ötvenegy olasz kisiskolást. Az iskolai csoport három felnőtt kísérővel tartott hazafelé egy kirándulásról. A buszt ­Ousseynou Sy vezette, aki 2002 óta dolgozott iskolai buszsofőrként. Ehhez képest csak 2004-ben kapott olasz állampolgárságot, ami eleve furcsa, hiszen hogyan dolgozhatna ilyen felelős pozícióban egy Afrikából származó, nem olasz állampolgár menekült? Dolgozhatott. Egészen az ominózus napig.

Még úgy is, hogy korábban ittasan vezetett és egy diáklányt molesztált az általa vezetett iskolabuszon (!). Miután az eset kiderült, mintha mi sem történt volna, zavartalanul végezhette tovább a munkáját. Mert csak. Mert az Afrikából vagy a szubszaharai térségből származó migránsok nőkhöz fűződő viszonyát a bevándorlók simogatásában élenjáró Soros-szervezetek képviselői és a balliberális politikusok csak elnéző mosollyal szokták tudomásul venni.

Bizonyára emlékszünk még azokra a rémtörténetekre a #metoo kampány idejéből, amikor az áldozatok hüppögve, elcsukló hangon meséltek az átélt borzalmaikról. Például hogy egy neves rendező elhívta őket kávézni. Vagy arra, hogyan szörnyülködtek ugyanők Kovács Ákos azon nyilatkozatán, amiben a neves énekes-dalszerző a női princípiumról fejtette ki a véleményét.

Érdekes módon a kölni tömeges molesztálás és nemi erőszak híre vagy a muzulmán bevándorlók egyéb, a nők kárára elkövetett bűncselekményei nem váltottak ki ­hasonló hisztériát. A nőket maguk előtt élő pajzsként tologató megélhetési jogvédők akkor is néma csendbe szoktak burkolózni, ha a németországi fürdőkben a nyelvet nem beszélő, így aztán a sikeres integráció közelében sem járó közel-keleti férfiaknak piktogramok segítségével magyarázzák el a türelmes hatóságok, hogy a hiányos viselet, értsd a fürdőruha errefelé nem az erkölcstelenség jele, nem azt igyekszik mutatni a viselője, hogy pénzért/tevéért árulja a testét, így nem is szabad megfogdosni az ilyen viseletben pihenő hölgyeket, mindössze arról van szó, hogy mi, euró­paiak így szoktunk strandolni.

De a migrációs hullámmal érkezettek más megítélés alá esnek. A liberális elit és a bírák megengedőbbek, megbocsátóbbak velük szemben. Igazi rasszistaként viselkednek, ha közel-keleti migránsok bűncselekményeivel találkoznak. Hiszen mi az, ha nem rasszizmus, amikor valakinek a cselekedeteit a származása, születési helye alapján ítélnek meg? A migránsok esetében szinte kivétel nélkül enyhébben.

Akkor is rasszistaként viselkedett a hatóság, amikor Ousseynou Sy-t azután is tovább engedte dolgozni, miután az általa vezetett iskolabuszon erőszakosodott egy rábízott kiskorú lánnyal. Azt gondolhatták, szegény szenegáli biztosan nem tudta, hogy ez bűncselekmény. Megalázó ez az elkövetővel szemben is, hiszen a bíróság úgy kezelte, mint egy kölyökkutyát, amely nem tudja, hogy nem szabad a szoba közepére piszkítani.

A nem európai emberként, hanem a szokásokat nem ismerő kölyökkutyaként kezelt Ousseynou Sy példás büntetés helyett 2010 óta is szállíthatja az olasz kisgyerekeket. Egészen a múlt hét közepéig tehetett így, amikor is elrabolta a rá bízott gyerekeket, hogy előre megfontolt szándékkal elevenen elégesse őket. Előre megfontolt szándékkal, hiszen, mint az kiderült, jó előre eltávolította a vész esetén az ablakok kitörésére használható eszközöket.

Benzint locsolt szét, melyet felgyújtott, és arról üvöltözött, hogy az olasz kormány változtasson migrációs politikáján. Azt követelte, hogy Olaszország engedje kikötni azokat a hajókat, amelyek egészen Líbia part­jaiig hajóznak, hogy aztán a Líbiától néhány kilométerre kimentett illegális migránsokat Olaszországba csempésszék.

Ousseynou Sy szerint azért halnak meg a tengeren a migránsok, mert Olaszország az ilyen csempészhajókat nem fogadja többé. A szenegáli terrorista rosszul tudja. Ousseynou Sy-t a szélsőbaloldali civil szervezetek átverték. A helyzet ugyanis az, hogy épp azóta halnak meg sokkal kevesebben a tengeren, amióta Matteo Salvini megtiltotta az embercsempészetet. Azóta sokkal kevesebb afrikait tudnak útnak indítani a líbiai és más embercsempészek.

Ousseynou Sy-t a szélsőbalos, szélsőliberális újságírók és civil szervezetek hazugjai­nak mégis sikerült megtéveszteniük. Hazugságokkal hergelték fel annyira, hogy úgy döntött, megöl ötvenegy gyereket. A diákokat sikerült megmenteni. De a gyerekek ­sikolyait és a terroristát felhergelőket sosem fogjuk elfelejteni.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>