A cím nyilván – és nem titkoltan – lopott. Mégpedig a világhírű García Márquez kolumbiai író csodaszép, Szerelem kolera idején című, világszerte sikert aratott regényének címét loptam el, némi változtatással. A regény természetesen egy szerelmi történet, ami állítólag létezett, tényleg a kolerajárvány idején, a századforduló táján. S ez adta az ötletet a zseniális írónak, hogy regényt alkosson belőle. Úgy tudom, nálunk is hatalmas sikert aratott a mű, nálam mindenképpen. A címe ennek a kis írásomnak viszont azért változott, mert nálunk kolerajárvány hál’ Istennek nincs, háborúság viszont van és volt is épp elég, lopakodó formában meg most is zajlik. Mindez még nem késztetett volna arra, hogy a címben rejlő történethez hasonló „sztoriról” írjak, ha nem került volna kezembe egy költő, s nem író verseskötete, mégpedig Döbrentei Kornél Mária erejével című verseskönyve, amely lassan éppen egy éve jelent meg, s amelyet Döbrentei élete párjának, Petrás Máriának szánt, a könyv címe legalább is ezt üzeni. Költészetről, szerelemről, művészetről szebben írni nehéz lenne, ráadásul ott van a könyv előszavában Makovecz Imre úgymond „ajánlása” is, amelyből hadd idézzek egy fontos mondatot, remélve, hogy sokan megértik. Íme: „Kiket s mit vállal ez a két ember? Egyikük, a katona felmenőitől belétestált tartással, szellemiséggel elszántan szolgálja a Kárpátok történelmi egységét. /Mondanom sem kell ő Döbrentei Kornél/, Másikuk a női princípium megmaradást óvó, védelmező ősmélyi energiájával, alkotásokba teljesedő érzékenységével a kiűzetésben fenntartott erőt és vigaszt nyújtja a Kakasdra menekült székelységnek, csángóknak és a többi, Moldvában maradt, felmorzsolásra szánt véreinknek. És mindazon magyaroknak, akik Nagyboldogasszonytól és fia megváltó szellemétől várják egy szebb és otthonos hazát adó tavasz eljövetelét.” Ő Petrás Mária.”

Aligha hinném, hogy kell ennél jobb ajánló a kötethez, ráadásul magam is a napokban döbbentem rá, hogy augusztus hónapja, melybe most léptünk bele, a közepétől kezdve egészen szeptember 12-ig Mária ünnep. Éppen ezért már most is hadd tegyek hozzá egy Döbrentei versrészletet, egy „szerelmetes versezetet” a könyvből: „Tudom, sorsszerű, elébb nekem kell elmennem, / őrizz meg Isten ez ősi illedelemben, / s ha mégse, néha szeszélyes rejtély a végzet, / – ellene lázadásra a Fentvaló késztet –/ Te is hamarább kényszerülhetsz túlra drágám, / konokul megyek utánad, mert érzem, vársz rám, / senki nem vagyok, és minden ittlét elévül, / hajnaltájt a röppenni kész lélek megrémül.”

Szívem szerint teletűzdelném vers-idézetekkel ezt a kis írást, mindenesetre, aki nem csak Mária erejével akar megismerkedni, hanem a szerelem és a költészet erejével is – kortól függetlenül ráadásul –, annak álljon itt még egy idézet a Szerelmetes versezet c. írásból: „Vakmerőn nem félsz az élettől, eggyé építsz minket kettőnkből. Ne vesszünk el, óvhelyünkön tarts, életünkből, porunkból a habarcs, egymásba tapasztott a létünk, a végső lényegig felérünk; a fugákat kibéleli a harmónia, nincs földi erő, mely képes lerombolnia, végig bírjuk, együtt nem félünk. Én el nem engedlek, Isten által rád mértként magammal veretlek.”

Egy kissé butácska mondandóm még volna. Közelg ugyebár a Mária nap, akár azoknak, akik augusztus közepén tartják, akár a szeptemberi névnap-ünneplőké. Egy „sokmáriás”, mármint olyan barátom, akinek a családjában sok a Mária nevű hölgy, a minap azt kérdezte, mit vehetne nekik ajándékba, még annak is, aki a napokban tölti be a nyolcvanadik életévét. A Mária erejével című kötetet ajánlottam.

Kondor Katalin - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>