Ma 2020 október 25. Blanka, Bianka napja van. Holnap Dömötör napja lesz.
72d22ba4477efcd258e9b58b7e037dbb.png

Régen minden jobb volt, még a terrorizmus is I.

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A héten két zavarba ejtő frontjelentést olvashattunk az épp kibontakozó Harmadik Világháborúról. Az al-Kaida szír fiókszervezete szépen levegőbe repítette a fél IS vezérkart, az IRA és az UDF terrorszervezetek pedig közösen fenyegették meg a dzsihádlistákat.

Nyugodtan kijelenthetjük, az al Kaida gyakorlatilag eredményesebben tevékenykedik, mint a komplett nyugati katonai szövetség. Az IRA és az UDF, a két korábban egymással háborúzó terrorszervezet meg szeretné Belfast prolinegyedeit továbbra is a katolikus és protestáns erőszak mentén felosztani, és nem akarnak e mellé még egy észak-ír Saint Denis-t maguknak, tele muszlim konkurenssel. Érthető. De a nyilvánvaló ellenérdekeltség mögött azért meghúzódik valami egyéb is.

A „múlt terrorja” kétségtelenül más volt. A kortárs terrorizmus egyáltalán nem magyarázható azokkal az osztályharcos és egyéb társadalmi elméletekkel, amikkel a baloldal próbálkozik. Sőt. A baloldal „megoldásai” már felvetéseikben is annyira nonszensz baromságok, hogy tényleg eljött az idő, amikor az ember nem tud mit mondani, inkább hallgatja meg a lipótmezei Napoleon beszámolóját Borogyinóról, mintsem elolvassa mondjuk a Kettős Mérce nevű fostenger akár egy sorát is. Ez a sajátos internetes terápiás csoport például a napokban azzal „érvelt” (ez a szó egyébként kifejezetten ellenindokolt esetükben), hogy a menekültek egyáltalán nem homofóbok, mert mikor Svédországban egy iszlamista srác csinált egy homofób honlapot, „azt alig látogatta bárki is”. Ezt sikerült kitalálni a Heti Válaszos Bódis András ama felvetésére – ezt mi is pedzegettük korábban -, az iszlám fanatikusok elsődleges célpontjai nem a dhimmik, hanem a khufárok.

Mert az iszlám a dhimmik iránt toleranciát hirdet, a khufárokkal szemben pedig teljes intoleranciát, ami a passzív elhatárolódástól a fegyveres harcig terjedhet.

„Lót bűneit” – ahogy a buzulást az iszlámban megnevezik – az iszlamisták bázisát jelentő wahabbiták laza kövezéssel, faszlevágással és kivéreztetéssel, anális kínzásokkal és egyéb huncutságokkal szokták jutalmazni. A házasságtöréssel is hasonlóképp állnak, épp tegnap kapott 100 korbácsütést egy huszonéves faszi az angolok és amerikaiak közel-keleti szövetségesénél, Szaúdi-Arábiában, míg a házasságtörő nőt szinte biblikus módon kövezték halálra.

Becsületgyilkosságok, nemi erőszak, kényszerházasságok: ezek nem az ISIS rémtettei, hanem az ún. „mérsékelt iszlám” mindennapjai.

Ennyit mondjuk a modern feminizmushoz, a slut-shaminghez és egyéb liberális agymenésekhez fűződő „mérsékelt muzulmán toleranciáról.” Ezek mellett már kifejezetten érdekes, hogy lassan azt is megéljük, hogy az IS-t megfenyegető észak-ír terroristák, a maffia, és az egész „terrorháborút” kirobbantó al Kaida lesznek a béke zálogai, a „vigilante jófiúk”.

A régi terror szembekerült ugyanis az új terrorral.

A liberálisok nem csak az iszlám szemét csípik. Lassan bármely jóérzésű nemliberális (direkt nem használok sem jobb, se baloldali jelzőt) azon mereng, hogy jobb és a jelenleginél nyugodtabb lehet az élet dzsizrát fizetve valami Kalifátusban, mintsem elviselni ezt a tobzódást és orgiát, amit hátunkon, nevünkben, sajnos a pénzünkből , de immár vérünkből rendez egy törpe kisebbség.

A Soros-szponzorált „New World Order” lehet, minden liberális nedves álma, de az ellenállás vele szemben egyre növekszik és bizony ennek a része az új terror is. Az új terror pont olyan testetlen, absztrakt és apokaliptikus, mint a másik oldal erőszakos elképzelése. Ahogy az „új liberalizmus” – a régivel szintén ellentétben – igazából egy öngeneráló folyamatként terjeszkedik és az új terror hasonlóan behatárolhatatlan és megfoghatatlan. Mindkettő olyan, mint egy vírus.

Épp ezért különös jelentőségű az al Kaida – IS ellentét. Lehet, egymás ist ölik és bármelyikük gondolkodás nélkül röpítené az égbe a Capitoliumot vagy az Eiffel-tornyot, de az új terror akciói részben tőlük is függetlenek, és egymást taposva próbálják felhasználni őket saját céljaikra. Az IS tulajdonképp erőszakos államteremtésre használja fel, az al Kaida pedig egy globális franchise fenntartásában és helyi iszlamista rezsimek létrehozásában érdekelt.

Az új terorristák azonban sok esetben tőlük függetlenül terveznek, cselekszenek, s amolyan biankó csekként nyújtják be tetteiket ezeknek, hogy aztán rájuk hivatkozva lehessen sakkban tartani Nyugatot, és elérni a tetszőleges célokat. Bizonyos szempontból az al Kaida és az IS is egy újfajta virtuális ernyőszerv. Egyikük – egy másik, ezúttal kommunistáktól vett történelmi hasonlattal élve – muszlim trockistaként a Világforradalmat, a másik iszlám sztálinistaként egy önálló szunnita olajnagyhatalom és arab nemzetállam létrehozásában érdekelt.

Az, hogy frankón vagdossák most egymásba a jégcsákányokat – miközben az önjáró anarchisták lőnek bármire, ami mozog – semmi egyebet nem jelent bandaháborún kívül.

Az IS tulajdonképp egy kis Szaúdi-Arábia létrehozásán munkálkodik a korábbi gyarmattartó hatalmak által mesterségesen létrehozott protektorátusok helyén, melyeknek nyugatbarát vagy oroszbarát rezsimjei abban egyeznek, hogy példátlan szigorral nyomják el a Levante szunnitáit, akik így számbeli többségben politikai kisebbségként élnek síita, alavita és szekurális kormányok alatt. Ez a helyzet folyamatos utánpótlást jelent az IS-nek, stabilizálja hatalmukat és minden véres és borzalmas tettük tulajdonképp klasszikus etnikai tisztogatás, ahogy azt tették száz éve a törökök, amikor megalapították a maguk nemzetállamát.

Egy vahabita-szunnita államban nincs helye síitáknak, keresztényeknek, zsidóknak, kurdoknak, alavitáknak, ezt nyomatékosítani lehet levágott fejekkel és YouTube videókkal.

A múlt terrorja azonban nem úgy működött, mint most az új terror. A múlt terrorja körülhatárolható követelések köré szerveződő és célirányos tevékenység volt, melynek volt belátható, hisz konkrét területek védelmére szerveződő fegyveres, paramilitáris aktivitásnak volt tekinthető. Kérdés, az Iszlám Állam valamifajta nemzetközi elismerése hozna-e ilyen eredményt, de ez a lehetőség – konkrét tárgyalófelek és feltételek hiányában – a gyakorlatban nem létező lehetőség.

A régi korok arab terroristái még konkrét célokért robbantgattak.

Lockheed felett például az „arab szocialista” Kadhafi támogatta őket, de a PFSZ is így járt el a hírhedt müncheni olimpia esetében. Klasszikus terrorcselekmény volt mind a kettő. A Hamasz előtti kor palesztin terroristái is konkrét nacionalista szervezetként robbantottak, késeltek, s ezek eredményeként a felek tárgyalóasztalhoz is ültek sorra, s végül képesek voltak megegyezni.

Az új terror esetében azonban konkrétan nincs kivel megegyezni. Bár ott van az Iszlám Állam ideája, de nincs kivel leülni semmilyen asztalhoz, hisz az IS állama a körülötte lévő világot nem ismeri el. Ugyanígy a Hamasz – a klasszikus terrorista PFSZ-szel szemben – éppen mindenféle béke ellenében, Izrael végső megsemmisítésének céljával támad. Velük sincs miről tárgyalni, ugyanis vagy létrejön az ő realizmustól elszakadt vágyálmuk, vagy felrobbantják magukat.

Harmadik út számukra sincs.

Ahogy a globális liberalizmus arctalan vezetői is sorra cserélődnek, megfoghatatlan szellemi irányzatként ködösen körülhatárolhatóak csupán céljaik. Bár az irányaik nekik is láthatóak. Azok a baromságok, amik néha kiszivárognak egy-egy titkos konferenciáról, vagy kiolvashatóak tanulmányok sorai közül, úgy – ennek ellenpontjaként – az új iszlamizmus is hasonlóan szervezkedik és céljai is hasonlóan távlatiak és misztikusak.

Sorosék Világrendjével szemben az Iszlám Világrend, mi meg a többségben lévő politikai kisebbség.

Ahogy az iszlamisták, úgy a liberálisok is észrevétlenül bújnak meg a csendes és passzív többségben. Ugyanúgy sajátos eszközökkel érvényesítik akaratukat, ahogy teszik ezt az iszlamisták is a Közel-Kelet és Európa nem annyira csendes, de passzív muszlim tengerében. Egyik percben békésen integrálódó menekültek, a másikban pedig egy fegyverrel lőnek szét egy koncertet. A konkrét terrorista szervezetekhez is felületes közük van csupán: az al-kaida világforradalma, vagy az IS vahabita témaparkja tulajdonképp semleges számukra.

Néha ugyan elmennek egy kis időre rekreációs célból lődözni velük, de inkább teljesen autodidakta módon robbantják fel magukat egy plázában a megfoghatatlan és megvalósíthatatlan szent ügyért.

TGM mondja egy helyütt: konzervatívok mindig csalódott emberek, akik elfogadják, hogy az alávetettség megváltozhatatlan. A szubmisszió azonban ezzel szemben éppenséggel a mai kor libsijeire igaz, pont úgy, mint a “társadalmi determinizmus” tana. A liberális fatvát kapott Michel Hollebecque prófétikus látomása, a Behódolás, sem TGM (és a hozzá hasonló magukat liberálisnak nevező szélsőbaloldaliak) értelmezését erősíti, ahogy a tények és történések sem.

A baloldal következetesen használja a konzervatív definíciót az impotens seggfej szinonimájaként, és ha találkozik egy igazi konzervatívval, nem is tudja értelmezni. Ahogy képesek a síita irányzatot en block egy modernizáló, progresszív iszlámként értelmezni, az új terror jelenségét is minden eszközzel igyekszik lefejteni annak csendes hátországáról, a muzulmán kultúrkörről és annak sajátos, épp általuk betelepített és tönkretett, de maguktól lecsúszott európai képviselőinek valós természetétől.

Az új terror fészkének tekintett brüsszeli arab negyed tipikus példája a kulturális érzékenységtől megfosztott, ezzel szemben szociálisan impotenssé érzékenyített Európa rákfenéjének és a gazdaság fetisizálásával létrehozott új világrendnek.

A negyed lakóinak másod- és harmadgenerációs szélsőségesei főleg a hatvanas-hetvenes évek szénbányászatra behívott vendégmunkásainak gyerekei, unokái közül kerülnek ki. Ezt a bányászatot tulajdonképp pont úgy szüntettek meg, mint nálunk is és pont úgy hagyták magukra ezeket az embereket, mint mondjuk Ózdon, és pont úgy van etnikai elem jelen ebben a történetben, mint Ózd esetében a romáknál. Persze ezt kimondani már rasszizmusbűn liberáliséknál, holott egyszerűen tény.

A mindenütt egyformán lezajló modernizáció mindenhol ugyanazt a mellékterméket, zagyot, veszélyes hulladékot termeli ki magából. Emberi mivoltukból kivetkezett, emberik formájukat elhagyó emberállatokat. A háború utáni modernizáló establishment társadalmi költségeit.

Tulajdonképpen a Nagy Társadalmi Kísérlet forgácsai Ózdtól a francia prolinegyedekig.

Mert mit ajánl ezeknek az embereknek Európa? Őszintén kell feltenni a kérdést azzal kapcsolatban, vajon tényleg annyira offenzív dologaz, ha egy muszlim nő nem akar bugyi nélkül, miniszoknyában kurválkodni részegen, mint belga, holland, angol, francia és német kortársai, hanem inkább felvenne egy csadort és megtartaná saját kultúrájának erkölcseit. Konzervatívként. Merthogy ő az. Nagyon is konzervatív, és bár lehet, csalódott, de korántsem szubmisszív, mint ahogy a balosok ezt hiszik.

A balosok azonban őket nem is konzervatívként értelmezik – ahogy amúgy kéne – hanem elnyomott proletárként, akikre a szociális érzékenykedés és migránssimi után, szavazataikért cserébe megpróbálják ráerőszakolni saját materialista dőzsölésüket. A decens muszlim leányokat is simán elvinnék az ő miniszoknyás bulijaikba, ha tehetnék.

A fejlett Európa a muszlim ifjúságnak ajándékba saját Poklát adná, amit az európai muszlim, de a jobb érzésű európai konzervatív sem kér.

Erre az elutasításra a válasz is hasonló: megbélyegzés, a vélemények marginalizálása, folyamatos vegzálás, egyetlen járható útként pedig a behódolás a liberális uralomnak. Ezt a keresztények csendben viselik, vagy elindulnak a szekuralizáció kényelmesebb útján. Az iszlám vallásban azonban a legszigorúbban tiltanak bármi féle aposztáziát, így az, ami a katolikus és keresztény Európával szemben járható út, abba most beletört a liberálisok bicskája.

Ebben a helyzetben nincs mérsékelt és nincs szélsőséges muszlim, csak passzív és aktív.

Európa pedig maga sem egységes. Ki az, aki meghalna Merkelért vagy az Európai Unióért, valamint az olyan liberális vívmányokért, mint az abortusz, a melegházasság, nemátalakításos hormonkezelés, transzgender toalett.

(holnap folytatjuk)

]]>www.tutiblog.com]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1571) Belföld (5) Rejtőzködő magyarország (171) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (1875) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Tereb (140) Egészség (50) Történelem (14) Irodalmi kávéház (491) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1452) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Gazdaság (653) Mondom a magamét (4873) Életmód (1) Mozaik (83) Sport (729) Tv fotel (65) Vetítő (37) Kultúra (6) Heti lámpás (244)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>