Emlékezetünk felfrissítéséhez hívjuk segítségül Schilling Árpádot, a Krétakör alapítóját, a hajdani zseniális rendezőt, aki azt találta mondani a minap a tévedések elkerülése végett, „a Krétakör nem egy tüntetésszervező cég, hanem művészeti, pedagógiai és szociális programok végrehajtására szakosodott civil szervezet. Nem támogatnak minket pártok, és mi sem őket. Függetlenek vagyunk, átlátható a működésünk.” És jó, hogy ezt nyilatkozta, mert én hajlok arra a véleményre nyilatkozata ellenére is, hogy miután legendás előadásaik nem hozták meg a várt elismerést, legalábbis nem nyilvánult ez meg kellő mértékű állami dotációban, a balliberális ellenzéki politika ócska eszközévé silányították a Krétakört.

És miután Gulyás, Schilling és immár felesége, Sárosdi Lilla is állandó szereplői a „legapróbb sérelemért is utcára vonuló magyar mozgalomnak”, ha nem tüntetésszervező cég a Krétakör, akkor ők maguk lettek egy permanens demonstráció. Mint Cseh Tamás dalában a lepedőbe bújt kísértetalak, a köpés és az eltűnés. Lássuk be, nem lehet kellemes állapot még önkéntes alapon sem.

De ne siessünk ennyire előre. Hiszen vigyázva, nehogy egyik szavát a másikba öltse, Schilling azt is kifejtette: „A Krétakör mindig is politizált, mert nem hallgatott fontos közéleti ügyekben. 2010 után az intenzitás változott, de ennek egyedül a jelenlegi kormány képviselőinek a minősíthetetlen viselkedése az oka.” Nyomatékul elmesél még egy ismerős történetet, melynek kecses ívén gyorsan eljutunk ismét főszereplőnkhöz: A „Független Előadóművészek Szövetségének közgyűlésén részt vevők úgy döntöttek, menjünk el Markó Iván előadására, ott tegyük fel a kérdést, amelyekre sem Markó, sem az Emmi, sem a Nemzetgazdasági Minisztérium nem hajlandó válaszolni: hogyan kaphat egy független társulat pályázat nélkül akkora összeget, amelyet a többiek pályázaton sem? Végül csak egy szervezet állt az ajtóban, a Krétakör. Gulyás Márton bement, a többi már történelem. Nem maradt más, aki szembe mert volna szállni a hatalmaskodó elittel. Így lett a Krétakör az egyik leghangosabb civil szervezet.”

Nos, erről az alapállásról már sokkal érthetőbb, miért mond olyanokat mostanság Gulyás Márton, miszerint „nehéz nem észrevenni a koncepciós jelleget abban, hogy a NAV most vizsgálatot indított a Krétakör ellen”, hiszen mi, akik soha nem voltunk a leghangosabb civil szervezet, egészen mást gondolunk a minősíthetetlen viselkedésről is. De ezért jó a társadalmi párbeszéd, az ember folyamatosan fejlődik közben, megtanul olvasni a hazugságok, csúsztatások, szándékos ferdítések között, s e folyamat közben a végén még megértjük egymást. Ez akkor is pozitív, ha egyetérteni soha nem fogunk. Mondjuk, nehéz is olyanokkal, mint Schilling és Gulyás, akik szerint azért nincs értelme például tárgyalni a kormánnyal, mert ez a kormány nem akar tárgyalni senkivel. Micsoda logika, micsoda párbeszéd!

Ha mindehhez még hozzávesszük, milyen társszervezetek köszönhetik létüket a Krétakör Bázisnak, amely sajnálatos módon szintén megszűnt, áldani fogjuk a sorsot, amiért Gulyás Márton ezt még életünkben feltárta előttünk. A Krétakör Bázison, ami a szervezet irodája mellett közösségi térként is működött a Gönczy Pál utca 2. alatt, alakult meg a Humán Platform, amely otthona volt a +1 stúdiójának, illetve itt lehetett megtalálni a Szabadiskolát, ahol átmenetileg dolgozott a Kék Pont, a Káva Kulturális Műhely, az Accord Quartett, A Város Mindenkié, a Kontrabajusz kórus, és még sokan mások. Ha párhuzamot vonunk Schilling Árpád szíves közlésével, akkor az imént felsoroltak sem tüntetésszervező cégek, az pedig, hogy rendre feltűnnek az összes kormányellenes megmozduláson a több tízezrestől a pár százasig, az nyilván csak a véletlen műve.

Végezetül vessünk egy pillantást a jövőbe. Mint ismeretes, a Krétakör színházként indult, civil szervezetté alakult, majd most alapítvány lesz belőle. Az új ügyvezető, Potyondi Lilla az Indexnek elmondta, ebben a formában az idei évtől a Krétakör Alapítvány a nemzetközi társadalomfejlesztésre fog koncentrálni, miközben továbbra is támogatni fogják Schilling Árpád művészeti projektjeit. Ízlelgessük ezt a kifejezést: „nemzetközi társadalomfejlesztés”! Ne hessegessük el azt a gondolatunkat, hogy kísértetiesen hasonlít ez a jelzős szerkezet az Obama amerikai elnök elhíresült tervében hallottakra. Nevezetesen arra a kijelentésére, amikor egész kormánya feladatává tette más országok civil szervezeteinek segítését, és világszerte innovációs központok létrehozását tűzte ki célul a civil társadalmi csoportok támogatására. Mert szerinte a demokrácia eszméjének elnyomása, ha egy civil szervezetet a hatalom vegzál. Ezt ő nyilván tapasztalatból tudja, ott nincsen csak két valamirevaló párt. Nálunk speciel több száz ad lehetőséget a hatalom kritizálására, és a több tízezer civil szervezetből csak néhány foglalkozik kormánybuktatással, miközben függetlennek hazudja magát. Azt már csak én teszem hozzá, hogy Obama szavaival nyíltan, gátlás nélkül buzdít beavatkozásra más országok belügyeibe, amit véres diktatúrák esetében is fanyalogva kellene fogadnia egy hangos civil demokratának, ott pedig, ahol nem dőlt még el a vita arról, diktátor-e, akire többen szavaztak, mint azok jelöltjére, akik utálják őt, egyenesen vissza kellene utasítani.

Sokat szenvedett hazánkban mégis úgy tűnik, a művészekből-tudósokból átvedlett, politizáló hajlamú civiljeink inkább máris felkészülnek a gazdag pénzeső becsatornázására, miután a „felhősödést” az elnök szintén megjósolta.

Nézzük viszont a történtek pozitív oldalát! Eggyel kevesebb azon csoportosulások száma, ahol összekeverik a művészeti tevékenységet az ellenzéki politizálással. Ezzel mindenképpen nyert a művészet. Gulyás Márton sem fog éhen halni, de amennyiben szükségessé válik, a Páholy blog gyűjtést szervez neki egy megafonra. Fájdalom, de nem tudok sírni.

]]>A Páholy blog további bejegyzéseit itt olvashatja.]]>