Hiszen és vallom, hogy az imádkozás – mint az Istennel való párbeszéd hangos, néma vagy énekelt formája – az a fajta tevékenység, ami nem igényli a modernitást, a modernizálást. Az ereje pontosan az ősiségében és az egyszerűségében lakozik.

„A szeretet ártalmas hiba, és bűntársa, a remény, álnok illúzió.” (Khaled Hosseini)

Gondolom, a haladás megállíthatatlanságán való lamentáció helyett találták ki innovatív vatikáni tudósok azt az okos rózsafűzért, amiről épp a napokban derült ki, hogy védelmi rendszere legfeljebb a pokol tüze ellen hatásos, ellenben rendkívül egyszerűen feltörhető. Vajon kell-e a kereszténységnek követni az idők szavát? S ha igen, mennyire?

Ötszáz éves szavak

A reformáció egyházainak nagy vezetői annak idején a köznép által nem beszélt és nem értett latinról fordították le a Bibliát számos olyan nyelvre, ahol tanaik befogadást nyertek. Így lett nekünk, magyaroknak 1589-ben vizsolyi Bibliánk, mely Károlyi Gáspár (és mások) fordításában az első teljes magyar nyelvű Szentírás. Kezdő oldalán ez áll:

„ ‘SZENT Biblia, az az Istennec O es Wy testamentvmanac prophétác es apostoloc által meg iratott szent könyuei. Magyar nyelwre fordittatott [Károlyi Gáspár és mások által] egészben és wijonnan az Istennec Magyar országban való anya szent egyházánac épülésére. Visolban MDXC Mantskovit.”

A reformáció egyházai eztán persze némileg módosították a Biblia első fordításának nyelvét, de a némileg modernizált változatok is megőrizték azt a fajta archaikus jelleget, amiből azonnal ráismerni, hogy a kereszténység mely ágából való szöveget hallunk, olvasunk. A közel fél évezred óta azonban nem történt olyasfokú változás, ami ne vezetné vissza a hívő keresztyént azokhoz a gyökerekhez, melyekből egyháza eredeztethető. 

Hogy ez baj lenne? Aligha. Az egyház (t.i. minden egyház) fontos alappillére a hereditás. Amit eleink ránk hagytak, azt őrizzük, azt gyarapítjuk. De nem úgy gyarapítjuk, hogy eladjuk, amit ránk hagytak, s annak árából teljesen újat veszünk. Ezért nem gondolom, hogy a református vagy az evangélikus egyház a közeljövőben előáll egy olyan trendi Bibliával, amiben már emoticonok (hangulatjelek) és matricák is szerepelnek.

Félreértelmezett modernitás

Az okos rózsafűzér számomra nem más, mint a modernitásra, a megújulásra való törekvésnek egy szeretetből fogant totális félreértelmezése, ha úgy tetszik, vadhajtása. Elsődleges célja nyilván az, hogy a fiatalok közül minél többen találják minél vonzóbbnak a hitéletet, s ezen belül a rendszeres imádságot. Hiszen a tízszemes, karperecként viselhető okos rózsafűzér (okos) keresztje számos imádkozást segítő alkalmazást tartalmaz. Csak hát pontosan az hiányzik belőle, ami valóban vonzóvá tenné a fiatalok számára. Például néhány játék, aztán egy társkereső app, és esetleg egy GPS, egyszóval a profán dolgok. Jelen formájában tehát minden olyan fiatal számára népszerű, aki katolikus ifjúsági táborokba jár, katolikus ifjúsági szövetségekben tevékenykedik és rendszeres templomjáró. 

Az újjal azonban mindig az lenne a cél, hogy az újaknak a nyájba való behozatala megtörténjen, esetleg gyorsabban történjen. S nem látom, hogy ezzel ez a bizonyos cél megvalósulna. Sőt! Ahogyan a Z-generációs digitális nemzedék lelkületét ismerem, ilyen kütyüvel senki sem „égetné” magát egy társaságban. Olvasatomban ez a szerkezet inkább kontraproduktív…

Szórakoztató valláskritika

Ha már a vallást említjük, a fiatalok sokkal inkább fogékonyak az olyasfajta mémekre, amik a szórakoztató valláskritika és más hasonló oldalakon találhatóak, s esetenként a blaszfémia határait súrolják. Amíg ezeket a fotókat nézegetik, a bonyolultabb, elvontabb képi ábrázolásoknál utána kell nézniük, hogy hol is van elrejtve az üzenetben a poén. S ha már utánanéznek, valamennyi egyháztörténeti, hitbéli adalék megtapad az elméjükben. Mindig több, egyre több. Egészen addig, amíg el nem kezdenek gondolkodni a mélyebb összefüggéseken. S az értelmesebbje eljut azokig az ontológiai kérdésekig, amik a hit (minden hit) alapját képezik. 

Hogy mást ne mondjak, az okos rózsafűzérnél jóval régebben, az amerikai protestáns egyházak által piacra dobott Bible Gum nevű rágógumiban bibliai tárgyú képek, három kockás képregények voltak. S a termék meglepően sikeres volt a fiatalok körében. Ellentétben a virtuális imalánccal, ami előre jósolhatóan bukásra van ítélve. Ugyanis a „Szentek Szentjébe”, a tinik által birtokolt, értett és tudott internetes világba akar betörni, méghozzá nem túl jól konstruált formában. 

***

Hiszen és vallom, hogy az imádkozás – mint az Istennel való párbeszéd hangos, néma vagy énekelt formája – az a fajta tevékenység, ami nem igényli a modernitást, a modernizálást. Az ereje pontosan az ősiségében és az egyszerűségében lakozik. Hívő embert nem kell sem az ima idejére, sem az ima fajtájára emlékeztetni. Mindezekre ott van az Istentől kapott lelkünk és a Krisztustól kapott Szövetség.

Varga-Bíró Tamás - ]]>www.demokrata.hu]]>