Franciaországban hiánycikk lett a vaj. Egy olyan nemzetnél, amelyik ezt a tejterméket szinte minden ételhez használja, ez nem kis probléma. De miért fogyott el? És miért megint Németországban kötött ki?

Kitört volna egy világháború miközben füvet nyírtam? Vagy legalább elindítottam volna az arra vonatkozó kezdeményezést? Franciaországot megint, menetrendszerűen megszállta Németország? Mert legutóbb akkor lehetett hasonló híreket olvasni a lapokban. Merthogy megszálló hatalmak hajlamosak kizsákmányolni.

Na, ez mostanában tudomásom szerint nem fordult elő. Azért biztos, ami ziher, felhívtam berlini Jürgen újságíró barátomat. Kérdeztem: megint lerohantátok a franciákat? Ő mondta, nem tud pillanatnyilag ilyen jellegű kezdeményezésről, de azért várjak egy picit, utánanéz.

Fél órával később jelezte: nem. A poén kedvéért felvetettem: miért nem? Berlinben alig néhányak mernek belegondolni egy ilyen kérdés felvetésébe is. A történelem tabu. Ami érthető, mert elviszi az időt az esőerdők megvédésétől, amelyekből a német főváros területén, illetve belátható környezetében látványosan sok van.

Az esőerdőket amúgy minden normális ember félti. De biztos, hogy ennek kell lennie egy német koalíciós tárgyalás alapproblémájának? És nem a fél utcányira lévő park, amely tele van „Merkel-vendégekkel”?

Látszólag elszakadtunk a francia vaj kérdéskörétől. Pedig nem. Ugyanis a termelő nem ad el környezetében semmit – barátnak, ismerősnek meg egyébként is ajándékba számítod – mert a kisboltot már keveseknek van pénze fenntartani, a multi meg leveri az árat. Pultpénzt, és egyéb istennyilát követel, meg költségei is vannak neki, mondja.

Na, most nem fogják elképzelni, hogy ez a francia vaj végül hova vándorol! Nagy-Britanniába? Spanyol- vagy Olaszországba? Netán az adózásilag kedvező távol-keletre?

Hát nem, a francia vaj Németországba megy. Pontosabban a német multi boltjaiba. Mert ő erősebb a franciánál. Most a Tisztelt Olvasó némileg kérdően néz fel: hiszen ezek nagyjából ugyanazok a bolthálózatok?! Hol itt a piacgazdaság?

Hát mindenhol. Mert a német vállalkozó már nem csak a „keleti gyarmatokon” érzi felsőbbrendűbbnek magát, hanem Franciaországban is. Megmondhatja a francia multinak, alacsony árat mondjon, majd ő lesz a megmentő. Aztán hirtelen nem fog kelleni a vaj, mert egyrészt a német tehén is képes hasonló kezdeményezésére, másrészt, lezúzzuk a francia mezőgazdaságot is. Harmadrészt már margarinra nevelték át a német nemzetet.

Jürgennel erről hosszan trécseltünk, ő mondta, hogy azért a holokausztról is ejtsünk szót. Na, akkor felhívtam Jean-Pierre kollégámat Párizsban, még is csak ott a vaj-probléma környékén lakik. Mondta, bocs Jules, majd később, most melegtüntetésre kell mennem passzív hozzátartozást kinyilvánítani.

Hát ennyi.

Fotó: fletchard.com

Máté T. Gyula - ]]>http://matete.pestisracok.hu]]>